Mit tennétek, ha valaki azt állítaná magáról, hogy angyal?

Akadnak lelkes angyalhívők, akik nemcsak elfogadják a mennyei lények létét, hanem azt is állítják, hogy az angyalok köztünk járnak és óvnak bennünket. Mások zsigerből elutasítják a létezésüket, csak abban hisznek, amit látnak.

Játsszunk el a gondolattal: találkoztok egy vonzó idegennel, aki azt állítja magáról, hogy a mennyből pottyant alá. Ti mit tennétek? Elhinnétek neki? Bolondnak néznétek? Megijednétek? Vagy csak bámulnátok rá értetlen képpel?

angyalajanlo.jpgKép: Pixabay

Az alább olvasható jelenetben Sarah, a fiatal pincérnő ebbe a helyzetbe kerül. Vajon ő hogyan reagál?

„Mit tennétek, ha valaki azt állítaná magáról, hogy angyal?” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Azon olvasók közé tartozom, akiket nem egyszerű levenni a lábukról egy tetszetős borítóval, de Hartay Csaba Rajongók voltunk című Turbó-rágója akkorát ütött, hogy még most sem ocsúdtam fel. Azt hittem, ezt már nem lehet überelni, erre előrukkolt egy okostelefonnal! Le a kalappal az Athenaeum Kiadó borítótervezője előtt az ötletes és merész húzásért, és persze a szerző előtt is, hogy bevállalta. Amikor őrizetlenül hagytam az ágyon a Köszönöm a befogadást!, legkisebbem rátámadt, nyomkodta, húzkodta rajta az ujját, és nem értette, miért nem történik semmi. 🙂

hcs_kab_tcl.jpg

A Rajongók voltunkra Demencze Ilonának, az Olvass hazait! bloggerének köszönhetően figyeltem fel, a könyv kapcsán pedig eljutottam Hartay Csaba Viharsarki Kattintós oldalára, amelyen a szerző közzéteszi szó/képjátékait, viccesebb és/vagy szarkasztikusabb agymenéseit, kifigurázza az éppen futó népszerű motivációs idézeteket – nem is ragozom tovább, inkább keressétek fel, és nevessetek! A Köszönöm a befogadást! című könyve a Viharsarki Kattintósra épül, akinek bejön a Facebook-oldal és a blog tartalma, az a belbecsben sem fog csalódni. „Ezt olvastam – Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Németh Krisztina: Sorsforgácsok

Ha azt mondom, novella, szinte mindenkinek Örkény István csattanós történetei ugranak be, holott nem szállt sírba vele a műfaj. Több szórakoztató, kortárs novelláskötetet is olvastam az utóbbi időben, például Bogár Erikától a Végtelen mezők vándorát vagy Velencei Rita Levendulamézét. Most pedig Németh Krisztinától a Sorsforgácsokat, amelyben jól megférnek egymás mellett a toronyi női futballcsapat, egy fiatal menekült fiú és a brunei herceg kalandjai.

A konzervdoboz új élete

Az előző DIY blogbejegyzésemben megmutattam, hogy nem nagy ördöngösség mécsest készíteni kidobásra ítélt konzervdobozból (kivétel ha hard módban nyomjátok, és kávészemeket szeretnétek rá ragasztani). Ezúttal többféle tolltartó és váza inspirációt hoztam nektek. Ahogyan az előző bejegyzés képeiért, úgy most is fiamat illeti a dicsőség és a köszönet. 🙂

A DIY projekthez szükségetek lesz konzervdobozra, maradék ruhaanyagra (nemrég levágtam néhány régi farmernadrágom szárát, ezeket használtam fel, valamit egy ősrégi mintás textilt), ragasztópisztolyra, tűre és cérnára. A varrógép nem elengedhetetlen, de megkönnyíti a dolgotokat.

„A konzervdoboz új élete” A teljes bejegyzés megtekintése

Hasznosíts újra: így születik mécses konzervdobozból

Mindenki máshogyan próbálja feldolgozni az őt ért veszteséget – én az olvasásba és kreatív projektek megvalósításába temetkezem. Utóbbi során hulladék anyagokba igyekszem új életet lehelni, újrahasznosítással (is) igyekszem óvni a környezetet. Elég termékeny időszak áll mögöttem, és úgy döntöttem, hogy nem is egy blogbejegyzésben adok nektek tippeket, hanem kettébontom. Most a mécseskészítés fortélyain vezetlek végig benneteket, sok-sok fotóval illusztrálva, amiért hálás köszönet fotósomnak, az én türelmes elsőszülöttömnek.

„Hasznosíts újra: így születik mécses konzervdobozból” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Hartay Csaba: Rajongók voltunk

Egy kedves barátnőm, az Olvass hazait! bloggere még ősszel mutatta új zsákmányát, Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyvét. A gyerekkorom egyik legnépszerűbb rágóját idéző borító rögtön levett a lábamról. A kiragadott idézetek tovább fokozták az érdeklődésemet, és az sem volt utolsó szempont, hogy jómagam Orwell talán legismertebb regényének évjárata vagyok – kíváncsi lettem, mennyire idézi fel bennem a könyv a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Nem csalódtam, fantasztikus időutazásban volt részem! Figyelmeztetés: aki tényszerű bemutatást vár, zárja be az ablakot, személyes élményekkel átitatott könyvajánló következik!rajongok_voltunk.jpg

„Ezt olvastam – Hartay Csaba: Rajongók voltunk” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Csorba Dávid: Négy fal között szabadon

„Szerintem a betegségem neve nem túl tetszetős. Na nem mintha egy hawaii nyaralással érne fel abban az esetben, ha valami jó hangzású, vagány név lenne.”

Akkor találkoztam először Csorba Dávid nevével, amikor anyukám megkért, hogy rendeljem meg neki a „Négy fal között szabadon”-t. Miután elolvasta, mondta, hogy elmorzsolt néhány könnycseppet közben, és a figyelmembe ajánlotta, hátha érdekel. Az iskola miatt kevés időm jutott az olvasásra az utóbbi időben, pontosabban a szakkönyveket bújtam, de beiktattam soron kívül, a maga 120 oldalával egyébként sem egy féltégla.negyfalkozottszabadon1.jpg

„Ezt olvastam – Csorba Dávid: Négy fal között szabadon” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Talán mindörökké

talan_mindorokke_borito.jpgAz utóbbi időben rengeteget görnyedtem a tananyag felett, és amikor már úgy éreztem, hogy az agyam telítődött az izmok felépítésével, működésével és az edzéselvekkel, akkor előkaptam a Talán mindörökké című könyvét, és hagytam, hogy magával ragadjon a történet.

A Talán mindörökké Cornelie C. G. trilógiájának befejező kötete. Vicces, hogy a második résszel, a Teremtő erővel ismerkedtem meg először, azt követte az első, az Érzelmi vírusveszély. A sorozat mindhárom kötete teljes értékű, a részek csupán lazán kapcsolódnak egymáshoz, önállóan is remek szórakozást nyújtanak.

A Talán mindörökké borítója – ahogyan a Teremtő erőé is – is azonnal levett a lábamról: ötletes a matt és a fényes felületek ötvözése, a képek és a színek pedig az olasz életérzés átélésének ígéretét hordozzák magukban.

„Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Talán mindörökké” A teljes bejegyzés megtekintése

Focidekor gyerekszobába kreatív szülőknek

Ezzel a bejegyzéssel nagyon régóta lógok nektek. Már hónapokkal ezelőtt befejeztem a projektet, a dokumentálásig azonban csak most jutottam el.

Egyes gyerekeket teljesen hidegen hagy a futball, míg mások megszállottjai lesznek a sportágnak. Nagyobbik fiamról már a pocakban meg lehetett mondani, hogy utóbbiak táborát fogja gyarapítani, olyan lelkesen rugdalózott odabenn. Óvodásan is rúgta a bőrt, és általános iskolásan sem hagyott alább a lelkesedése. Christiano Ronaldo a példaképe, és teljesen elérzékenyültem, amikor kijelentette, hogy olyan szeretne lenni, mint ő: pont olyan jó focista, igaz nem akar hisztizni a pályán, de szeretné támogatni a szegény kisgyerekeket. <3

Az volt a kívánsága, hogy „focisítsuk” a szobáját. Ínyemre való feladat volt.

„Focidekor gyerekszobába kreatív szülőknek” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Duzmath Csaba – Keresztesi Dorottya: A rejtélyes Starbook

Keresztesi Dorottya nevét a Rejtelmes karácsonyok című könyv kapcsán ismertem meg, amelyben helyet kapott egy kisregénye, a Félbetépve. Kevés történet van, amin annyit sírtam, mint ezen. Az ő Facebook-oldalán találkoztam először A rejtélyes Starbook című regénnyel, és rögtön felkeltette a figyelmemet. Habár nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, érdekel a környezetvédelem, és kíváncsi voltam, mit sütött ki a szerzőpáros a kettő vegyítéséből.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

A képen szereplő dekorációkat – a földgömböt leszámítva – hulladékokból készítettem.

„Ezt olvastam – Duzmath Csaba – Keresztesi Dorottya: A rejtélyes Starbook” A teljes bejegyzés megtekintése