Ezt olvastam – Németh Krisztina: Sorsforgácsok

Ha azt mondom, novella, szinte mindenkinek Örkény István csattanós történetei ugranak be, holott nem szállt sírba vele a műfaj. Több szórakoztató, kortárs novelláskötetet is olvastam az utóbbi időben, például Bogár Erikától a Végtelen mezők vándorát vagy Velencei Rita Levendulamézét. Most pedig Németh Krisztinától a Sorsforgácsokat, amelyben jól megférnek egymás mellett a toronyi női futballcsapat, egy fiatal menekült fiú és a brunei herceg kalandjai.

Németh Krisztina nevébe a Könyvmarketing Facebook-csoportban futottam bele először, hamar felfigyeltem a szellemes hozzászólásaira, éles meglátásaira, és persze azt is megjegyeztem, hogy földim: Vas megyei. 2016 augusztusában a csoport alapítója, Nádasi Krisz tábort szervezett a tagoknak, ahol megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, erről született egy blogbejegyzés is. (Felismertek a képen? Épp a harmadik gyermekemet vártam :)). Itt találkoztam először személyesen Krisztivel. Később mesélte, hogyan megijedt, amikor előhúztam a táskámból a könyvemet, azt gondolta, „Szent Könyvjelző! Ne kelljen udvariasságból vennem tőle, mert nem szeretem a fantasyt”! Nem kellett, később mégis önként jelentkezett egy saját példányért. 🙂 (Amiről aztán jól meg is írta a véleményét a Facebook-oldalán.)

2016 szeptemberében ő értesített arról, hogy a Macskakő. Macska? Kő! pályázaton mindkettőnk novelláját beválogatták a legjobb húszba és belekerülnek a Bájoló Magazin antológiájába – amelynek megjelenése sajnos kútba esett.

Azóta sok víz lefolyt a Rábán (ha már Vas megye), nem szakadt meg a kapcsolatunk, többször is találkoztunk, sőt, abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy két történetet (Macskakő, Az utolsó nyár) előolvashattam, véleményezhettem még a Sorsforgácsok publikálása előtt. Ez az apropója annak, hogy ott vigyorgok a borító belső oldalán. 🙂 A könyv nagy része meglepetés volt számomra is.

Az írónő az első novellában, a Juventa, avagy csajok csukában a személyes élményeit örökítette meg, ugyanis egykor a toronyi női futballcsapatot erősítette, és ez az időszak bizony bővelkedett emlékezetes és vicces pillanatokban. Vigyázat, ezt a történetet tömegközlekedési eszközön vagy közterületen olvasva fennáll a veszélye annak, hogy a járókelők furcsa pillantásokkal jutalmazzák az olvasót – a visszatarthatatlan nevetés miatt.

A második történet, a Rémállomás, Hawaii egy csendes-óceáni szigetre repít bennünket. Előzménye, a Révállomás, New York a Rejtelmes karácsonyok című könyvben szerepel, de a novella annak ismerete nélkül is teljes mértékben élvezhető. Főszereplője Léna, egy magyar származású lány, aki Oahu szigetén örökölt egy nyaralót, ám ott tartózkodása nem pont úgy alakul, ahogyan eltervezte… Izgalmas novella, megfűszerezve egy csipet romantikával.

A Toronyi kenyérvarázs cselekménye fiktív, a kenyér valóságos. Péter kamionsofőrként dolgozik, gyermekkora óta rajong a toronyi kenyérért, minden útjára visz magával, hogy a távolban is élvezhesse a hazai ízeket. Ám egy alkalommal balesetet szenved, kómába esik. A történet a családja küzdelmeit, kételyeit, reményeit beszéli el. Élénken él bennem, ahogyan Apukám a kórházi ágyon fekszik, mint ahogyan a családapa a novellában… Végig sírtam olvasás közben, ahogyan most, ezeket a sorokat írva is könnyezem.

Kézfejével megtörölte nedves arcát, körülnézett, mintha attól tartana, hogy meglátja valaki, majd a meleg kenyeret a mellkasához fogva előrehajolt, és megpuszilta az apja arcát. Maga sem emlékezett rá, hogy utoljára mikor adott neki csak úgy puszit. Most nem volt ciki. Most jó volt. Mindennél jobb.

A mániákus Károlyról szóló Tíz zsemlekocka rövid, de velős történet, nem spoilerezem el.

A Macskakő az egyik személyes kedvencem, nem csodálom, hogy elnyerte a zsűri tetszését, lehengerlő a humora, ugyanakkor érzékeny témát is érint. Letye, a vajszívű, de kissé együgyű legény imponálni akar a falu jegyzőnőjének, ezért hatalmas macskagyűjtő akcióba kezd.

Putyuka bácsi kisszekrényében mindig volt egy üveg pálinka és egy doboz sebtapasz. Régi falusi gyógymód volt ez: ami nem vérzett, arra pálinkát ivott, ami vérzett, azt beragasztotta.

A Karácsonyi fuszekli egy bájos téli családi történet, ami nem csak a hideg évszakban fakaszt mosolyra.

A következő három novella – a Shokira fügefája, Az utolsó nyár és a Határtalan szerelem – szorosan összefüggnek egymással, egy afgán fiú hányattatott sorsát mesélik el: hogyan válik meg tőle a családja, hogy biztonságban tudják Európában; milyen viszontagságokban van része, míg Ausztriába jut; a harmadik történetben azonban már csak mellékszál jut neki, helyét Eszter és Rahman románca veszi át. A menekültügy témáját alapos kutatómunkát követően, kellő tapintattal és empátiával tárja az olvasók elé, megmutatva az érem kevésbé propagált oldalát is. Ezek a novellák felvezetik Németh Krisztina szintén a menekültekkel foglalkozó nagyregényét, amely várhatóan még az idén a könyvesboltok polcaira kerül A hazara címmel.

A Boldogság Szeme című kisregény zárja a kötetet, amely egy ízig-vérig romantikus történet. Anna egy múzeum munkatársaként Bruneibe utazik, hogy anyagot gyűjtsön egy kiállításhoz – és ha már ott jár, akkor feltett szándéka megtalálni a Boldogság Szemét, ami a szóbeszéd szerint egy értékes gyémánt. Csakhogy már rögtön az országba érkezésekor kalamajkába keveredik, majd elbűvöli a helyi múzeum sofőrjének tekintete – ez sem kisebb csapás számára! Újra és újra összetalálkozik a rejtélyes férfival, aki olyan ellenállhatatlanul vonzza, mint gravitáció a lekváros kenyeret. Mindig izgalmas egy bimbódzó kapcsolat, az írónő pedig olyan érzékletesen ecsetelte, hogy nemcsak a főszereplő gyomrában repkedtek a pillangók, hanem az enyémben is! Azonban nem egy egyszerű, szirupos történet, a drágakő felkutatása sok meglepetést és izgalmat tartogat, a végén pedig fény derül a Boldogság szemének titkára is.

– Ha brunei herceg lennék, akkor lennél a hercegnőm? – kérdezte a férfi halkan.
– Szabad ennyit álmodozni? – kérdezte éppen úgy suttogva a lány.
– Álmodni szabad. Felébredni nem mindig kellemes.

(…)

Csak játszott vele, az egész csak egy rohadt nagy romantikus dráma volt. A férfinek komédia, neki pedig tragédia, és ezt Anna jelen esetben nagyobb szerencsétlenségnek élte meg, mint azt, hogy fegyveres férfiakkal tartózkodik egy szobában.

Ahogyan a borítón szereplő ajánlómban is írtam, az írónő novellái hol mosolyt csalnak az olvasó arcára, hol könnyet a szemébe, szórakoztatóak, de elgondolkodtatóak. A külföldön játszódó történetek az utánajárásnak köszönhetően megalapozottak, hitelesek. A nyelvezet, elbeszélőmód természetes, sallangoktól mentes, végig úgy éreztem, mintha az írónő mellettem ülne és hozzám beszélne, nekem mesélne. Külön melengette a szívemet, hogy ahol lehetett, magyar szálat is belecsempészett. A szerkesztési és tördelési munkálatokon lehetett volna még mit csiszolni, de Németh Krisztina könnyed stílusa, elmés hasonlatai és pazar poénjai kárpótolnak a hiányosságokért.

Elsősorban nőknek és romantikusabb lelkű férfiolvasóknak ajánlom, ideális olvasmány vízparton, árnyas fák alatt, váróteremben, bankban, tömegközlekedési eszközön, főzés közben (vasalás közben nem), suliban a pad alatt, amíg a párunk meccset néz – egy pohár borral vagy a nélkül.

A Szülőföld Kiadó gondozásában megjelent Sorforgácsokat megrendelhetitek a nagyobb könyves webáruházakból, de ha szerencsétek van, akkor a szombathelyi Libri és Líra áruházakban találtok még néhány példányt, amelyben dedikált könyvjelző lapul!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra! 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük