Ezt olvastam – L. J. Wesley: Hetedhét birodalom

L. J. Wesley nevével valamelyik Facebook-csoportban találkoztam először, majd a név gazdájával személyesen többször is író-blogger-olvasó találkozó keretében. Az egyik ilyen rendezvényen lecsaptam az Egy űrállomás-takarító naplója című sci-fi paródiájára, amivel bebizonyította, milyen élénk a képzelőereje és milyen jó a humorérzéke.

Mivel a napom csak huszonnégy órából áll, a Hermione-féle időnyerőmről pedig kiderült, hogy nem működik, már csak ritkán vállalok olvasást felkérésre, L. J. Wesley Hetedhét birodalmára azonban nem tudtam nemet mondani. Meg nem is akartam. Egyrészt kíváncsi voltam, hogyan változott az űrbéli kaland papírra vetése óta az író stílusa, másrészt érdekelt, mi történt Hófehérkével, miután hozzáment a herceghez.

A Hetedhét birodalom ugyanis ott kezdődik, ahol a mesék befejeződnek: a herceg megcsókolja a hercegkisasszonyt, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ebben az esetben azonban nem ez történik. “Ezt olvastam – L. J. Wesley: Hetedhét birodalom” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Szabó Tamás: Holdvíz

Szabó Tamás Holdvíz című regényével a Facebookon találkoztam először: görgettem lefelé a posztokat, és egyszer csak szembejött velem egy gyönyörű borító. Egy kezemen meg tudom számolni, hány borító ejtett rabul, de most ez történt, meg is jegyeztem magamnak a könyv sejtelmes címét. Nem sokkal később a szerző megkeresett, hogy írnék-e a könyvéről. Éreztem valami sorsszerűséget a dologban, nem sokat hezitáltam, mielőtt rábólintottam. Utólag nagyon örülök, hogy elvállaltam ezt a megtisztelő felkérést, ugyanis ha visszautasítom, egy szuper olvasmányról maradok le. “Ezt olvastam – Szabó Tamás: Holdvíz” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Leda D’Rasi: Utolsó kívánság

Tizenhat évesen olvastam el először Margit Sandemo Jéghegyek népe című 47 részes könyvsorozatát, akkor egy életre elbűvöltek a boszorkányos történetek, meg a fantasyk úgy általában.

A Boszorkánydinasztia című sorozat első részét képező Utolsó kívánságra egy boszorkányok jegyében telő író-blogger-olvasó találkozón tettem szert, ahol dedikáltattam is Leda D’Rasival. Nagyon szimpatikus volt az írónő bemutatkozása, írhatnám stílszerűen, hogy igazi boszorkány, de inkább egy végtelenül szimpatikus angyal. 😊 “Ezt olvastam – Leda D’Rasi: Utolsó kívánság” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Borbíró Klára: Tompa fényű napok

Saláth Barbara neve ismerősen csenghet a blogom követői számára: született egy bejegyzésem a Hallie Nadal néven jegyzett Álnok érdek-sorozatának két részéről, levett a lábamról a fordulatos, humoros történeteivel. A Tompa fényű napok című családregénye bejutott a Twister kiadó [bekezdés]-programjának shortlistjére 2018-ban, végül az EZ-Könyv gondozásában jelent meg Borbíró Klára név alatt. Régóta szemeztem már ezzel a kötettel, de mivel tudtam, hogy az alapkonfliktus az egyik szülő halála köré épül, eddig halogattam az elolvasását, még nem hegedt be a sebem… Attól tartottam, hogy a könyv a gyászfolyamatra, a lelki történésekre fókuszál, és az írónő a szereplőket és az olvasókat is alaposan megkínozza. Sikerült könnyeket csalnia a szemembe, de nem volt helyes az előfeltevésem, a cselekmény ennél sokrétűbb. “Ezt olvastam – Borbíró Klára: Tompa fényű napok” A teljes bejegyzés megtekintése

“Az írás maga az élet.” – Interjú Kocsis Nagy Noémivel

Aki régóta követ, az találkozhatott már a blogomon Kocsis Nagy Noémi nevével: 2016-ban készítettem vele interjút. Nemrég megjelent új könyve, A kínai rejtély kapcsán faggattam őt ismét az elmúlt évekről, írásról, nehézségekről, könyvfesztiválról, a keleti kultúráról és a jövőbeni terveiről. ““Az írás maga az élet.” – Interjú Kocsis Nagy Noémivel” A teljes bejegyzés megtekintése

Siófok másik arca

Különös érzések kavarognak bennem, nehéz szavakba önteni őket.

Reggel szikrázó napsütésben indultam el siófoki munkahelyemre. A máskor oly forgalmas utakat néhány autó szelte csupán. A piros lámpánál egymástól a szükségesnél nagyobb távolságra várakoztak a szabad jelzésre. Még most sem tudom eldönteni, hogy a véletlen játéka volt, vagy élénk fantáziám láttatta csak ezt velem. “Siófok másik arca” A teljes bejegyzés megtekintése

Anyatest és mozgás

Hosszas töprengés után nem íróként, hanem feleségként és háromgyermekes anyaként, meg egy picit edzőként szólok most hozzátok.

Míg a tinédzserek zöme túlsúllyal küzd, engem a karcsúságom miatt cikiztek. Megkaptam, hogy ilyen lábakat inkább rejtegetni kéne, nem miniszoknyában mutogatni. Egy pálcika vagyok. Higgyétek el, nem kevésbé bántó, mint amikor lebálnáznak egy túlsúlyos gyereket.

Mindig mozogtam, és hiába riogattak, hogy majd az irodai munkavégzés mellett felszaladnak rám a kilók, ez nem történt meg. Lehet legyinteni, és elintézni azzal, hogy jó a genetikám, de az csupán 10-15 %-ban befolyásolja a testalkatot, kb. 20 %-ban a mozgás, nagyjából 60 %-ban a táplálkozás, a maradék 5 %-ot a lelki tényezők, a betegségek, a stressz, az alvás teszi ki. Mindig ügyeltem a táplálkozásomra, nem ragadtam le a rántott hús sült krumplival és a pörkölt nokedlival párosításoknál, nem voltak falási rohamaim, nem fojtottam a bánatomat ételbe, és nem is vagyok különösebben édesszájú. Számomra az okozott nehézséget, hogy ha valami gyötört, akkor a gyomrom pingponglabda méretűre zsugorodott, és fogytam. Nem olyan irigyelni való, mint hangzik.

“Anyatest és mozgás” A teljes bejegyzés megtekintése