Lélegzetelállító sarki fény Magyarországon!

Azt mondtam, ha az ördög személyesen jön értem, sem vihet magával, amíg nem láttam sarki fényt a saját szememmel.

Tegnap napközben már lehetett tudni, hogy több, egymás utáni napkitörés geomágneses vihart fog okozni a Földön; ennek egyik hatása a sarki fény. Jó páran izgatottan várták, hogy vajon hazánkból is meg lehet-e csodálni a jelenséget, és azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ami következett, az minden képzeletet felülmúlt!

Kezd derengeni a sarki fény, balra a holdsarló (telefonnal)

„Lélegzetelállító sarki fény Magyarországon!” A teljes bejegyzés megtekintése

ElőadásON

Aki régóta követ, annak nem lesz újdonság, aki most találkozik velem először, annak meg elárulom, hogy preferálom a személyre szabott, DIY dolgokat és az élményeket a hagyományos ajándékokkal szemben. Szívesebben fabrikálok valami egyedi meglepetést (például ilyet és ilyet nászajándékba, vagy ilyet a locsolóknak), vagy ajándékozom olyan dolgot, ami egy életre szóló élményt nyújt. És bevallom, én is jobban örülök ezeknek.

„ElőadásON” A teljes bejegyzés megtekintése

Erdélyi élménybeszámoló I.

Erdély különösen kedves a szívemnek, tizenöt éve jártam ott, és úgy elvarázsolt, hogy azóta is visszavágytam oda. Idén ez a vágyam beteljesült.

Először is le kell szögeznem, hogy Székelyudvarhely – ami a csillagtúránk origója volt – messze van. Nagyon messze. Még annál is messzebb. Hétszáz, azaz 700 km-re Siófoktól. A Google Maps szerint ez a táv röpke tizenegy óra alatt teljesíthető személygépkocsival. Persze csak akkor, ha az ember nem iktat be pihenőt, és csak elsuhan a látnivalók mellett. Tegye fel a kezét, akinek az ülőgumói kibírnának ekkora távot egy helyben? Na ugye! Tehát az út több időt vesz igénybe, mint amennyit Google barátunk jelez.

„Erdélyi élménybeszámoló I.” A teljes bejegyzés megtekintése

Élménybeszámoló a tizedik író-blogger-olvasó találkozóról – amelyen kiemelt szerzőként vettem részt

Ha a körülmények engedik, szívesen veszek részt különböző könyves rendezvényeken, és többször is volt alkalmam élvezni az író-blogger-olvasó találkozók hangulatát.

2017 júliusában látogattam el először ÍBO-ra, ahol Garami Gábor varázsolta hangszínessé az eseményt, azaz felolvasott a jelenlévő szerzők műveiből. Fantasztikus élmény volt, hogy az ő tolmácsolásában hallhattam egy részletet abból a történetből, amelyet papírra vetettem. Az összejövetelről Nagy találkozások napja címmel született egy blogbejegyzésem is.

A szeptemberi program varázslatos volt, méghozzá szó szerint, ugyanis a boszorkányok, boszorkányos történetek köré szerveződött. Tölgyesi Lívia (Bükki bűbájosok) és Leda D’Rasi (Utolsó kívánság, Lidércfény) fantáziavilágába pillanthattak be a résztvevők. Decemberben pedig Bezerédi Zoltán színművész adta át a Bezerédj-díjat Juhász Tibor költőnek, akinek munkásságából ízelítőt kaptunk, majd kötetlen beszélgetés következett.

nr10ibo0.jpg

Annie, az IK csapat egyik alapítótagja, felkért, hogy a januári rendezvényen, ami a fantasy jegyében telik, legyek a kiemelt szerző, én pedig örömmel vállaltam ezt a megtisztelő feladatot. Meghívtam Bogár Erikát, a Tullia meséi – Őrző című regény szerzőjét, hogy legyen a vendégem. „Élménybeszámoló a tizedik író-blogger-olvasó találkozóról – amelyen kiemelt szerzőként vettem részt” A teljes bejegyzés megtekintése

Nagy találkozások napja

Ahogyan azt egy korábbi bejegyzésemben már olvashattátok, 2017. július 22-én került sor a negyedik író*blogger*olvasó – egy helyen találkozóra az Imádom a könyveket csapatának szervezésében. A rendezvény népszerűségét mutatja, hogy még a lebonyolítás előtti napon is érkeztek regisztrációk az eseményre. A beszámolómat elolvasva talán ti is kedvet kaptok ellátogatni a következő, augusztus 26-i összejövetelre, vagy az azt megelőző, augusztus 25-i meglepetés író-olvasó találkozóra, ahol Csabai Márkkal találkozhattok!

„Nagy találkozások napja” A teljes bejegyzés megtekintése

Amikor egy álom valóra válik, avagy a színpadon Michael Flatley!

Előre is elnézést kérek, hogy offolok, de tegnap akkora élményben volt részem, hogy még most sem tértem magamhoz!

Még tizenévesként láttam Michael Flatley Lord of the Dance címet viselő produkcióját, persze csak a tévé képernyőjén keresztül. Teljesen magával ragadott, elbűvölt, magába szippantott mitikus világa, varázslatos zenéje és Flatley géppuskaszerű tapjei. Az alatt az egy hónap alatt, amíg nálam volt a (kölcsön) videokazetta, rongyosra néztem, és hetekig (hónapokig?) semmi mást nem hallgattam, csak Ronan Hardiman fülbemászó ír-kelta dallamait.

Noha többször is járt már kis hazánkban Flatley társulata, nem volt alkalmam élőben megnézni a show-t. Eddig. Ugyanis ezúttal részt vettem a budapesti előadásukon!

„Amikor egy álom valóra válik, avagy a színpadon Michael Flatley!” A teljes bejegyzés megtekintése