Erdélyi élménybeszámoló I.

Erdély különösen kedves a szívemnek, tizenöt éve jártam ott, és úgy elvarázsolt, hogy azóta is visszavágytam oda. Idén ez a vágyam beteljesült.

Először is le kell szögeznem, hogy Székelyudvarhely – ami a csillagtúránk origója volt – messze van. Nagyon messze. Még annál is messzebb. Hétszáz, azaz 700 km-re Siófoktól. A Google Maps szerint ez a táv röpke tizenegy óra alatt teljesíthető személygépkocsival. Persze csak akkor, ha az ember nem iktat be pihenőt, és csak elsuhan a látnivalók mellett. Tegye fel a kezét, akinek az ülőgumói kibírnának ekkora távot egy helyben? Na ugye! Tehát az út több időt vesz igénybe, mint amennyit Google barátunk jelez.

Hajnali kettőkor kerekedtünk fel, még el se hagytuk Siófok vonzáskörzetét, amikor belefutottunk egy közúti ellenőrzésbe. A fél ötös napfelkeltét még az út magyarországi szakaszán csíptük el. Addig csak egy fácánfióka és egy szarvas stoppolt az út közepén, és mindössze egy kamionos akart felgyűrni bennünket a szalagkorlátra. Ez hatásosabb ébresztő volt, mint egy erős kávé! Hat órakor elbúcsúztunk a magyar földtől és a magyar rádióadóktól, majd minden hegycsúcs után új rádióállomást kellett keresnünk. Nem készültünk zenével, pech. (Kellemes meglepetésként ért, hogy kint is adják Majka Kilencvenes évek című számát.)

torcsvar.jpgHelyi idő szerint fél kettőkor érkeztünk meg Törcsvárra. A törcsvári kastélyt sok helyen Drakula-kastélyként emlegetik, mivel egy legenda szerint itt élt Vlad Tepes a 15. században, az épület előtt lévő árusok is erre építenek: a kézműves termékek mellett drakulás hűtőmágnesek, pólók, dísztárgyak kaphatók. Aki 30 lej (plusz óránként 4 lej parkolási díj) ellenében azzal a reménnyel lépi át az ajtót, hogy hátborzongató élményben lesz része, az csalódni fog – bár van egy szoba, ahol különböző kínzóeszközöket mutatnak be, két további helyiségben pedig Vlad Tepes életéről, illetve Bram Stoker Drakulájának megszületéséről olvashatunk –, aki viszont a hangulatos enteriőrre kíváncsi, élvezni fogja a látogatást. Román és angol nyelvű táblák tájékoztatnak arról, hogy ki és mire használta az adott szobát, milyen stílusú bútorok foglalnak helyet benne. A vérszomjasabbik énem kissé csalódott volt, a romantikusabb énemet ellenben megérintette a letűnt korok szelleme. Egy negatívumot tudok megemlíteni: tömött sorok kacskaringóztak a kastély egész területén, csak hömpölyögni lehetett az árral; a tömegiszonyosok garantáltan sokkot kapnak.

zetelaki_viztarozo.jpgMásnapra nosztalgiázást terveztünk: Békás-szoros, visszafelé Gyilkos-tó, végül Zetelaki víztároló. Így, ebben a sorrendben. De a tervek azért vannak, hogy megváltoztassuk, vagy nem? A szemünk elé táruló panoráma mágnesként vonzott bennünket a Zetelaki víztárolónál, úgyhogy megálltunk, még a vízhez is lementünk.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

gyilkos-to2.jpgMiután kigyönyörködtük magunkat, folytattuk az utat a Békás-szorosba. Csakhogy megéheztünk, ezért megálltunk ebédelni a Gyilkos-tónál (óránkénti 5 lejes parkolási díjjal számoljatok). És ha már elhagytuk a járművet, be is jártuk a környéket. Ennyit arról, hogy a szurdokvölgyben kezdünk. Felidézve lelki szemeim előtt a másfél évtizeddel ezelőtti képeket, némileg megváltozott a Gyilkos-tó környéke, jobban kiépült, és eltűnt a pottyantós vécé. (Elnézést, muszáj volt megemlítenem, vicces emlékek kötöttek hozzá.) 🙂

bekas-szoros.jpg

A jó idő egészen a Békás-szorosig tartott ki, az esőfelhőkkel egy időben értünk oda. A szürkeség egy cseppet sem vett el a monumentális sziklafalak bámulatosságából, mellettük egy porszemnek éreztem magamat. Ilyenkor mindig meglódul a fantáziám, és elképzelem, hogy már mennyi mindent láthattak ezek a hegycsúcsok, és még mennyi mindent fognak akkor is, amikor mi már rég elenyésztünk. A napot egy kiadós székelyudvarhelyi sétával fejeztük be.

szovata2.jpgHarmadik nap Szovátára látogattunk el, körbejártuk a sós- és édesvizű tavakat (Medve-tó, Mogyorósi-tó, Rigó-tó, Fekete-tó, Vörös-tó és Zöld-tó, illetve Piroska-tó és Kígyós-tó), gyönyörködtünk a sófalakban és a gombákban, felkapaszkodtunk egy kilátóra (persze nem arra, amire eredetileg szerettünk volna, az nem lett meg, de találtunk egy másikat), és a kiadós ebéd után még egy kürtőskalácsos fagyit is betoltunk. Mire minden elfogyott, szerintem úgy néztem ki, mintha félidős terhes lennék.

Visszafelé megcéloztuk a parajdi sóbányát. Miután kipengettünk 10 lejt a parkolásra, koponyánként 30 lejért szállhattunk alá. parajd1.jpgEgy busz szállítja le a látogatási szintre a vendégeket, majd körülbelül kétszáz lépcsőfokot kell megtenni lefelé. A mélybe tekintve olyan érzésem volt, mintha Móriába hatolnék be. parajd.jpgSzinte vártam Gimli, Frodó és a többiek feltűnését. Azon helyek közül, ahol tizenöt éve jártunk, talán itt történt a legnagyobb változás: kicsiknek és nagyoknak való kalandparkot húztak fel, a pingpong mellett pedig a virtuális játékok is teret hódítottak. Olvastunk a sóbánya történetéről, megnéztük a kápolnát és a beomlott József-bánya kilátót. Mondanom sem kell, hogy több kilogramm sóval tértünk haza.

Visszaúton leparkoltunk Korondon, és felpakoltunk kézműves portékákkal. No meg áfonyapálinkával. Lefényképeztem egy plüssmacit is, hogy megmutassam a családnak: láttunk medvét. Megkérdeztük az egyik árust, hogy ezen a környéken is élnek-e medvék. Nagyjából olyan megütközött képpel bámult ránk, mint amilyet én vágtam volna, ha egy városlakó megkérdezte volna tőlem, hogy vannak-e nálunk a faluban macskák. „Persze.”

A következő bejegyzésben elmesélem, hogyan találkoztunk egy medvével.

Kedvcsináló videó a kedvenc képeimből:

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

 

3 című bejegyzés “Erdélyi élménybeszámoló I.” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük