A júniusi kánikula idén nemcsak a bőrömön hagyott nyomot, hanem a lelkemben is. Ennek a forróságnak a lenyomata lett az alábbi haiku, amely június 18-án született.
Nyári születésű vagyok, ezért számomra a rekkenő hőség komfortosabb, mint a didergő hideg – mínusz fokokról nem volt szó, amikor kibújtam egy meleg júliusi napon. 🙂
*
Kívül-belül nyár
Szikrázó napfény
perzseli a bőröm és
hevíti lelkem.
Hosszú ideig szomjaztam a nyárra, az igazi jó időre, az önfeledt strandolásra. A hűvös tavasz után, ahogyan a napfény erősödött, úgy olvadt ki bennem is a tél maradéka. A felmelegedő természet a lelkemet is felizzotta, és az ihletmentes hónapok után néhány sorban formát is öltött.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Kíváncsiak vagytok a többi haikumra?
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
