Kinek hogy telnek az ünnepek? Kipihentétek már az evés-ivást? Vagy tart még a családlátogatás?
Ha unatkoztok, az alábbi linkre kattintva elolvashatjátok A Lámpás nyomában első fejezetét! 😉
Lang Tünde – T. C. Lang kreatív oldala
Könyvek, írás, olvasás, DIY projektek
Kinek hogy telnek az ünnepek? Kipihentétek már az evés-ivást? Vagy tart még a családlátogatás?
Ha unatkoztok, az alábbi linkre kattintva elolvashatjátok A Lámpás nyomában első fejezetét! 😉
Az egyik kedvenc filmem betétdalával kívánok mindenkinek békés, meghitt karácsonyt!
Ó, hányszor hallottam és mondtam magam is a fenti mondatot! Mekkora közhely! És milyen igaz!
Már egy ideje gyakorló anyuka voltam, amikor az alkotás iránti vágyam egyre erőteljesebben kezdett izzani, és ezt nem volt képes kielégíteni sem az üvegfestés, sem más kreatív hobbim. A feszültség pedig csak gyűlt és gyűlt bennem, mígnem 2010 szeptemberében meglengettem a fehér zászlót, és megadtam magam neki. Leültem a gép elé, és csak bámultam a fehér monitort.
Íme egy kis segítség azoknak, akik az előző posztom alapján nem jöttek rá a megfejtésre! 🙂
*
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
Se az íráshoz, se a könyvhöz nem kapcsolódik, de ezt muszáj megosztanom veletek!
No ki találja ki, milyen mézeskalácsokat húztam ki az imént a sütőből? 🙂
*
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
Nem vagyok pszichológus, azonban úgy vélem, az írás nem azzal kezdődik, hogy megtanulunk betűt vetni, hanem a gyermekkori mesékkel. Nem, nem a rajzfilmekre gondolok. Ott kapunk egy kész képi világot, nincs mit elképzelni. Persze, mint minden gyerek, én is szerettem a mesefilmeket (még most is), de a fantáziám a könyvek olvasása közben szárnyalt igazán. És mindegy volt, hogy én bújtam bele a könyvbe, vagy mások olvasták fel nekem.
Az első megírt fejezet igazából nem az első fejezet volt, hanem az ötödik. Ahogyan haladtam előre a sztorival, úgy változott a stílusom. Visszaolvasva a szóban forgó fejezetet, elszörnyülködtem az írásmódon, a kifejezéseimen, a szóhasználatomon… Meg is inogtam. Feltettem magamnak a kérdést, valóban érdemes írnom? Nem csupán fecsérelem ezzel az időmet?
Már ismeritek a könyv megfoganásának körülményeit, a történetet, láttátok a trailert, ezúttal pedig egy érdekességet árulok el, méghozzá azt honnan kapta a nevét a főszereplő leányzó.
Miért pont Sarah?
A címet nehezebb volt kiötleni, mint megírni a könyvet. Már rég elvégeztem az utolsó simításokat is, amikor még mindig nem adtam neki nevet. Három éven keresztül „00verzió” megnevezés alatt tároltam.
Ilyen címmel mégsem jelenhet meg!