Minden kezdet nehéz

Ó, hányszor hallottam és mondtam magam is a fenti mondatot! Mekkora közhely! És milyen igaz!

Már egy ideje gyakorló anyuka voltam, amikor az alkotás iránti vágyam egyre erőteljesebben kezdett izzani, és ezt nem volt képes kielégíteni sem az üvegfestés, sem más kreatív hobbim. A feszültség pedig csak gyűlt és gyűlt bennem, mígnem 2010 szeptemberében meglengettem a fehér zászlót, és megadtam magam neki. Leültem a gép elé, és csak bámultam a fehér monitort.

“Minden kezdet nehéz” A teljes bejegyzés megtekintése

Rendhagyó mézeskalács II.

Íme egy kis segítség azoknak, akik az előző posztom alapján nem jöttek rá a megfejtésre! 🙂

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

 

Rendhagyó mézeskalács

mezeskalacs_1387350759.jpg_500x375

Se az íráshoz, se a könyvhöz nem kapcsolódik, de ezt muszáj megosztanom veletek!

No ki találja ki, milyen mézeskalácsokat húztam ki az imént a sütőből? 🙂

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

 

A kezdetek kezdete

Nem vagyok pszichológus, azonban úgy vélem, az írás nem azzal kezdődik, hogy megtanulunk betűt vetni, hanem a gyermekkori mesékkel. Nem, nem a rajzfilmekre gondolok. Ott kapunk egy kész képi világot, nincs mit elképzelni. Persze, mint minden gyerek, én is szerettem a mesefilmeket (még most is), de a fantáziám a könyvek olvasása közben szárnyalt igazán. És mindegy volt, hogy én bújtam bele a könyvbe, vagy mások olvasták fel nekem.

“A kezdetek kezdete” A teljes bejegyzés megtekintése

Az első fejezet

Az első megírt fejezet igazából nem az első fejezet volt, hanem az ötödik. Ahogyan haladtam előre a sztorival, úgy változott a stílusom. Visszaolvasva a szóban forgó fejezetet, elszörnyülködtem az írásmódon, a kifejezéseimen, a szóhasználatomon… Meg is inogtam. Feltettem magamnak a kérdést, valóban érdemes írnom? Nem csupán fecsérelem ezzel az időmet?

“Az első fejezet” A teljes bejegyzés megtekintése