Előre is elnézést kérek, hogy offolok, de tegnap akkora élményben volt részem, hogy még most sem tértem magamhoz!
Még tizenévesként láttam Michael Flatley Lord of the Dance címet viselő produkcióját, persze csak a tévé képernyőjén keresztül. Teljesen magával ragadott, elbűvölt, magába szippantott mitikus világa, varázslatos zenéje és Flatley géppuskaszerű tapjei. Az alatt az egy hónap alatt, amíg nálam volt a (kölcsön) videokazetta, rongyosra néztem, és hetekig (hónapokig?) semmi mást nem hallgattam, csak Ronan Hardiman fülbemászó ír-kelta dallamait.
Noha többször is járt már kis hazánkban Flatley társulata, nem volt alkalmam élőben megnézni a show-t. Eddig. Ugyanis ezúttal részt vettem a budapesti előadásukon!
„Amikor egy álom valóra válik, avagy a színpadon Michael Flatley!” → A teljes bejegyzés megtekintése