Az Elmúlik című haikumat 2024. december 3-án írtam. Csak később tudatosult bennem, hogy ez a nap József Attila halálának évfordulója is. Akkor valami bennem is elmúlóban volt, valami régi, valami, amihez túl sokáig ragaszkodtam, pedig már nem szolgált.
A szabadságot legtöbbször felszabadító, örömteli élményként, felemelő állapotként képzeljük el. Mégis, amikor valóban elér, ritkán érezzük ajándéknak. Inkább hasít belénk, mint egy friss seb: egyszerre felszabadít és fáj.
*
Elmúlik
Csak ne fájna úgy
a szabadság, mikor a
nyakamba szakad.
A haikuban azt a pillanatot ragadtam meg, amikor a változás már nem elodázható. Amikor kilépni egyszerre szükségszerű és fájdalmas. A régi állapot már nem tartható fenn, az új pedig még nem kényelmes.
De az érzések változnak. Elmúlik a fájdalom. Elmúlik a ragaszkodás. Elmúlik a félelem. És ahogy ezek elsimulnak, lassan megérkezik az, ami az elmúlás mélyén mindig ott bujkál: valami új kezdete.
A szabadság néha fáj, de mégis szükség van rá. Mert minden elmúlásban ott van a lehetőség, hogy valami végre megszülessen.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Kíváncsiak vagytok a többi haikumra?
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
