2026. február 12-én kolléganőmmel, Dórival részt vettünk Siófokon a Loupe Színházi Társulás Becsapódás című előadásán. Nagy hatást gyakorolt ránk, hazafelé be sem állt a szánk, újra és újra visszatértünk egy-egy mondatra, gesztusra, szételemeztük a darabot. Még a helyszínen lecsaptam a díszdobozos könyvre, amely nemcsak a Becsapódás, hanem A kezdet/vége című előadás forgatókönyvét is tartalmazza.
A Becsapódás középpontjában egy testvérpár áll:
Julcsi és Böbe. Minden második vasárnap ebédelnek együtt a párjukkal, Benivel és Marcival – legalábbis addig, amíg egy ebéd alkalmával be nem csapódik egy rakéta az ukrán határ menti Kiskakas kocsmába, nem messze a lányok szüleinek a házától. A történtek szó szerint és átvitt értelemben is felrobbantják a megszokott rendet. A két pár eltérő politikai nézeteket vall, ami eleve feszültséget szül, de mindannyiuk életében ott lapul egy-egy személyes válság is. Ezek az elfojtott problémák a rendkívüli esemény hatására egyszerre törnek felszínre, és akkorát robbannak, mint a kocsmát szétvető lövedék. A darab erősen reflektál az aktuálpolitikára, de remélem, hogy a valóságban soha nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol a szereplőkéhez hasonló, súlyos döntéseket kellene meghoznunk.
A kezdet/vége elsőre jóval könnyedebb tónusú történetnek tűnik.
Luca és Peti első gyermeküket várja, a babaszobát rendezgetik, amikor váratlanul betoppan hozzájuk Peti gyerekkori barátja, Móric. Ez a látogatás indítja el Petiben a felismerést (és a pánikot), hogy az élete gyökeresen meg fog változni. Elégedett, mégis irigyli Móric látszólag korlátlan szabadságát. Móric büszke arra, hogy egyedülálló, mégis irigyli Peti életét – talán nem is olyan ördögtől való megállapodni. Aki valaha gyermeket vállalt, pontosan ismeri ezeket az érzéseket; Petivel könnyű azonosulni – még nőként is.
Mindkét forgatókönyvet Horváth János Antal jegyzi.
A műfajból adódóan nincsenek hosszú leírások: az alapszituáció felvázolásán és az értelmezést segítő megjegyzéseken túl szinte kizárólag dialógusokból épül fel. A kötetet az előadásokon készült színes fotók zárják. A Becsapódás végén Sz. Bíró Zoltán esszéje ad tágabb kontextust a háború mögötti összefüggésekről, míg A kezdet/vége esetében bepillantást kapunk abba, hogyan született meg a darab a koreográfia, az akrobatika és a színházi játék találkozásából.
Olvasás közben végig pergett a lelki szemem előtt a Becsapódás színpadi változata. Újra borzongtam, ahogy visszacsöppentem a történetbe. A kezdet/végét még nem láttam színpadon, de ha lesz rá lehetőségem, biztosan meg fogom nézni a Loupe előadásában.
A forgatókönyveket és a színdarabokat ajánlom mindazoknak, akik szeretik az elgondolkodtató, kérdéseket feltevő, vitára sarkalló darabokat, azokat, amelyek még napokkal később is dolgoznak bennük.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
