Az elmúlt hónapokban tehetetlenül néztem végig, ahogy a falu halastava kiszárad. Tavasszal még halakat telepítettek bele, és megtöltötték vízzel, mostanra azonban mindössze egy pocsolya maradt belőle, tele haltetemmel. A tó medre berepedezett.
A tó vízszintje az aszály miatt drasztikus apadásba kezdett, augusztus 25-től horgásztilalmat rendeltek el. A várva várt, életet jelentő csapadék elmaradt. Ahogy napról napra fogyott a víz, úgy fogyott a remény is, hogy a halak túlélik. Végül egy sem maradt életben. Az eső túl későn érkezett meg. Ez a tragédia ihlette a haikut.
*
Rekviem
Fehér halcsontváz
repedt tómeder alján –
siratja az ég.
Tavaly ősszel még találtam a tóban hibernálódott mocsári teknőst. Most már csak egy fél teknőspáncélt.
A tóból temető lett. Felfoghatatlan tragédia.
Vajon hány halastó végezte így a forró nyár végén?
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Kíváncsiak vagytok a többi haikumra?
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
