Évek óta nem láttunk ennyi igazi téli égi áldást: az elmúlt időszakban tekintélyes mennyiségű hó hullott, mintha a természet pótolni akarná, amit évek óta elmulasztott. Az első hópelyheknek persze mindenki örül. Bentről, meleg teát vagy forró csokit kortyolgatva gyermeki ámulattal figyeljük, ahogy a pihék aláhullnak (én legalábbis biztosan), és ahogy lassan vastag hópaplanná áll össze a fehérség odakint.
Aztán kilépünk a meleg lakásból, és arcul csap a sarkvidéki hideg és a valóság: a hókásás utak, a korcsolyapályává változott járdák, a késő buszok, és persze a reggeli nagy kérdés: csini csizma vagy bélelt bakancs?
