Évek óta nem láttunk ennyi igazi téli égi áldást: az elmúlt időszakban tekintélyes mennyiségű hó hullott, mintha a természet pótolni akarná, amit évek óta elmulasztott. Az első hópelyheknek persze mindenki örül. Bentről, meleg teát vagy forró csokit kortyolgatva gyermeki ámulattal figyeljük, ahogy a pihék aláhullnak (én legalábbis biztosan), és ahogy lassan vastag hópaplanná áll össze a fehérség odakint.
Aztán kilépünk a meleg lakásból, és arcul csap a sarkvidéki hideg és a valóság: a hókásás utak, a korcsolyapályává változott járdák, a késő buszok, és persze a reggeli nagy kérdés: csini csizma vagy bélelt bakancs?
Mindezek ellenére én elmondhatatlanul élveztem, hogy végre ismét fehér karácsonyunk volt, és olyan a telünk, mint gyerekkoromban. A napfényben milliónyi csillámot szóró hó látványa, a hóemberépítés és hóangyalkészítés öröme, a befagyott Balatonon való csúszkálás vagy korcsolyázás – ezekért a pillanatokért megéri elviselni a fagyoskodást!
Ez a idő engem is megihletett, így született meg az alábbi haiku, amely tökéletesen összefoglalja a havazás két arcát:
*
Téli áldás
Hópelyhek tánca
kis mennyiségben öröm,
nagyban zűrzavar.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Kíváncsiak vagytok a többi haikumra?
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
