Lang Tünde – T. C. Lang kreatív oldala
Könyvek, írás, olvasás, DIY projektek
P. C. Harris Árnyoldal című könyvére a Molyon figyeltem fel. Olyan sokszor futottam bele, hogy egyszerűen muszáj volt elolvasnom. Sokat elárul róla, hogy mindössze két nap alatt elfogyott az a 432 oldal.
„Ezt olvastam – P. C. Harris: Árnyoldal” A teljes bejegyzés megtekintése
Nem dobok vissza egy ronda küllemű könyvet, ha érdekel a sztori, de Cornelie C. G. Teremtő erő című regényére kifejezetten a borító miatt figyeltem fel. A fülszöveg tovább csigázott. Aztán amikor részleteket is olvastam belőle a Romantikus/erotikus könyvek kedvelőinek csoportjában, akkor már tudtam, hogy ez kell nekem!
„Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Teremtő erő” A teljes bejegyzés megtekintése
Akadnak, akik úgy indulnak neki a könyvkiadásnak, hogy „na, lesz egy könyvem, most aztán dőlni fog a lé, hipp-hopp meggazdagszom!” Mások inkább bele se fognak, mondván, az eladott példányszámok után olyan csekélyke összeg üti a szerző markát, hogy az a napi betevőre sem elég. Ez nem feltétlenül áll távol a valóságtól, de tényleg a küszöböt kell rágnia annak, aki az írásnak szeretné szentelni az életét?
Nádasi Krisz – szerkesztő, lektor, írástechnikai és marketing szakkönyvek, valamint szórakoztató regények szerzőjének – vendégposztját olvashatjátok. Szóval, meg lehet élni a könyvírásból?
„Meg lehet élni a könyvírásból?” A teljes bejegyzés megtekintése
Tavaly mutattam egy-két extravagáns tojást, és a festés technikáját is elárultam. A fiam meg volt őrülve akkor a szuperhősös plüsstojásokért (Batmanért egyébként is rajong a Legó film óta), így kellett egy olyat pingálnom. És mivel imád focizni, de húsvét környékén nem gyakorolhatta a kéztörése miatt, kárpótlásként apukája festett neki egy focilabdát. Nála idén is a szuperhősök élveztek előnyt, a lányom pedig – aki nem akart kimaradni a sorból – állatmintásat kért.
Itt épp Supermannel küzdök
„Várjátok ilyen tojásokkal a kis locsolókat!” A teljes bejegyzés megtekintése
Év elején olvastam a Reményhajsza-könyvsorozat első részét, melynek a második kötete is hamarosan terítékre kerül nálam. Kíváncsi lettem, hogyan pattant ki az írónő fejéből a sztori, milyen tapasztalatokat szerzett a könyvkiadás terén, illetve magára, a könyv mögött megbúvó emberre. Sylvia Rivert faggattam.
„Interjúhétfő – Vendégszerző: Sylvia River” A teljes bejegyzés megtekintése
Bevallom őszintén, azoknak a táborát gyarapítottam, akik megrögzött papírkönyvimádók. Lenéztem az e-könyveket. Mert hát a nyomtatott az igazi! Milyen jó is szagolgatni a papírt, simogatni a borítót – meg egyáltalán, birtokolni. A digitális könyv meg csak egy fájl! Aha. Persze. Ha kicsit is belegondol az ember, akkor tudnia kell, hogy ez nem így van. Hiszen az író részéről az alkotófolyamat mindegyik esetében ugyanaz: ugyanannyit görnyed a kézirat felett, ugyanannyit csiszolgatja, ugyanannyi verítéke és könnycseppje van benne (nem is beszélve szerkesztőről, korrektorról stb.), csupán a végeredmény ölt más köntöst. Most már úgy tekintek a nyomtatott könyvre, mint az elektronikus kiteljesedése. A digitális könyvek nem fogják teljesen felváltani a nyomtatottakat, de van létjogosultságuk.
