Az utóbbi időben rengeteget görnyedtem a tananyag felett, és amikor már úgy éreztem, hogy az agyam telítődött az izmok felépítésével, működésével és az edzéselvekkel, akkor előkaptam a Talán mindörökké című könyvét, és hagytam, hogy magával ragadjon a történet.
A Talán mindörökké Cornelie C. G. trilógiájának befejező kötete. Vicces, hogy a második résszel, a Teremtő erővel ismerkedtem meg először, azt követte az első, az Érzelmi vírusveszély. A sorozat mindhárom kötete teljes értékű, a részek csupán lazán kapcsolódnak egymáshoz, önállóan is remek szórakozást nyújtanak.
A Talán mindörökké borítója – ahogyan a Teremtő erőé is – is azonnal levett a lábamról: ötletes a matt és a fényes felületek ötvözése, a képek és a színek pedig az olasz életérzés átélésének ígéretét hordozzák magukban.
„Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Talán mindörökké” A teljes bejegyzés megtekintése