Albérlet

Tavaly az államvizsga terhe alól felszabadulva egészen új irányt vett a visszatérő ihletem. Egy évvel ezelőtt ezen a napon, félve tettem közzé a közösségi médiában az első haikumat.  Nem is értem, miért ott, és nem a blogomon… Pótlom az első évfordulón. 🙂 Noha nem az Albérlet az első, amit megírtam, úgy éreztem, ezzel nyitom meg a haikuk sorát.

Egy illúzióval kevesebb…

Albérlet

Helló, valóság!
Szertefoszlott délibáb
helye kiadó.

Novella- vagy regényírás közben

egy szereplő bőrébe bújok, az ő gondolatait, érzéseit, megéléseit közvetítem, az élettapasztalatomat és empátiámat felhasználva. Talán túl is mutat az empátián, amit művelek, inkább eggyé válok, azonosulok vele. Olykor a saját világnézetemből is pakolok ezekbe a történetekbe. 🙂

A haikukban viszont

a csupasz lelkemet tárom elétek. Olyan dolgokról írok, amik foglalkoztatnak, vagy egykor mélyen érintettek; kreatív mederbe terelem a fájdalmamat, örömömet, tiszteletemet.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.

Kövessetek! 😉