Lang Tünde – T. C. Lang kreatív oldala
Könyvek, írás, olvasás, DIY projektek
Hiszek abban, hogy olykor nem az olvasó választ könyvet, hanem a könyv választja ki az olvasóját. Pár hete betértem a siófoki könyvtárba, nem konkrét tervvel érkeztem, csak bolyongtam céltalanul a könyvespolcok között. Aztán megéreztem a vonzást. Meg sem álltam Csáth Gézáig.
Instagramon futottam bele a Pszichiáter látott már? című könyvbe, amelyben a Claudia Hochbrunn–Andrea Bottlinger pszichiáter-irodalmár szerzőpáros irodalmi főhősök személyiségét elemzi. Ugye de izgalmasan hangzik? Meg is leptem magamat a könyvvel karácsonyra. Ezzel zártam 2024-et és kezdtem 2025-öt.
Legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával hozzám csapódott Cserna-Szabó András Sömmi.-je. Annyiszor futottam már bele különböző interneten felületeken, hogy úgy éreztem, most már valóban muszáj sort kerítenem rá, már csak azért is, mert évek óta szerepelt az elolvasandó könyveim listáján.
„Sömmi.” A teljes bejegyzés megtekintése
Egy kedves ismerősöm, Éva könyvajánlójának köszönhetően figyeltem fel a Nagymama és az Úristen című könyvre. Tőle kaptam kölcsön Hjalmar Bergman regényét, amelyet ezúton is köszönök neki. Szeretem az északi irodalmat – a norvég Margit Sandemo a kedvenc írónőm –, és most sem csalódtam.
Jó ideje követem a Vatest Instagramon. Október végén az Utas és holdvilágból tettek ki egy idézetet. Másnap el is mentem a siófoki könyvtárba, hogy kikölcsönözzem a könyvet. A könyvtáros hölgy kérdezte, hogy ez most valami kötelező olvasmány-e, mert olyan sokan keresték az elmúlt egy hónapban. 🙂 Végül a raktárból kerített nekem egy példányt. Annyit elárulhatok elöljáróban, hogy a regény méltán örvend ilyen népszerűségnek, és rengeteg gondolat mellé helyeztem jelölőcetlit.
Megtisztelőnek tartom, amikor valaki megkeres, hogy olvassam el a könyvét, azonban nem tudok eleget tenni minden felkérésnek. Egy ideje nagyon meggondolom, mire mondok igent. Igyekszem utánanézni a szerzőnek, beleolvasni a művébe, hogy eldönthessem, mennyire áll hozzám közel a stílusa.
Hraboczki Márton számos idézetet töltött fel az Instagram-oldalára, amelyek meggyőztek, hogy vállaljam el az Egy tál tetűtésztát. Már magát a címet is elég érdekesnek találtam. Az előszót nem kevésbé, amely után egy ugyancsak rendhagyó köszönetnyilvánítás következik.
Tavalyelőtt ősszel olvastam Büksi Zsuzsannától a Kapcsolat: bonyolult című könyvet, amelynek cuki borítója megvezetett, mert nem volt olyan könnyed olvasmány, mint amilyenre a köntöse alapján számítottam. A Párosban Párizsban noha később jelent meg, annak az előzményét beszéli el. A folytatást ismerve halogattam azt, hogy belekezdjek (ezúton is köszönöm szépen Czank Nellinek a türelmét, amiért kölcsönadta), féltem, hogy kell hozzá a százas zsepi, meg hát ugye olyan szép rózsaszín borítója van…
Tisza Kata idézeteivel már többször találkoztam Bibók Bea Facebook-oldalán, és jó ideje szemezgetek a könyveivel. Sásdi Tamás barátom, a Könyvtörténet blog vezetője év elején olvasta a Szakáll Péter illúzióit, az ő ajánlójának köszönhetően figyeltem fel erre a kötetre. Tamás volt olyan kedves, és kölcsönadta. Kevés könyvet cetliztem annyira szét, mint ezt.
Velencei Rita több könyve is a gyűjteményemet gazdagítja: a Levendulaméz című novelláskötete, romantikus kisregénye, a Gwendolyne, illetve elektronikus formátumban a Kávé és krémes című regénye – mindegyikről írtam korábban ajánlót. Kedvelem Rita stílusát, ezért – noha nem igazán vállalok recenziót – kivételesen kapva kaptam az alkalmon, amikor megkeresett, hogy volna-e kedvem elolvasni a Tiramisut. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság a Kávé és krémes főszeplője, Annamari sorsát illetően, ugyanis a Tiramisu annak a folytatása.
Sásdi Tamástól, a Könyvtörténet bloggerétől kaptam kölcsön Tapodi Brigitta Amit örökül kapsz című történelmi családregényét. Kíváncsian vettem a kezembe; egyrészt magam is többször jártam Erdélyben, illetve bebarangoltam a Dunakanyart, másrészt az írónő végtelenül szimpatikus. 🙂
