Gyermekfejjel elvarázsolt a kozmosz, űrhajós szerettem volna lenni, a Star Strek-sorozat pedig tovább erősítette ebbéli elhatározásomat. (Utóbbinak köszönhetően bálnát szerettem volna háziállatként tartani, kiszámoltam, hogy pont elférne egy, a kertünkbe ásott akváriumban, csak ne nagyon akarjon ficánkolni.) Ez az álmom végül nem valósult meg (és a bálnáról is letettem), a világűr iránti vonzalmam azonban később is megmaradt. Mindannyiszor beleszédülök, amikor eltöprengek a méretein, és tinédzserként sem tartottam lehetetlennek, hogy a mi bolygónkon kívül is van értelmes életforma. Habár nem falom őket sorban, de nem állnak tőlem távol a földönkívüliekről szóló történetek, fel tudom idézni, milyen izgatottan vártam anno az X-akták soron következő epizódját (á, dehogy volt hozzá bármi köze David Duchovnynak, nem, á). John Cure A fekete esernyős férfi című könyvében pedig akadnak bőven dolgok „odaátról”!