Szerző: T. C. Lang

Saláth Barbara sokoldalú író, több műfajban is otthonosan mozog. Eddig külföldi helyszíneken játszódó romantikus krimiket olvastam tőle (Álnok érdek-sorozat), amelyeket Hallie Nadal néven jegyez, illetve a Tompa fényű napok című, magyar közegben játszódó drámát, amelyet Borbíró Klára néven adott ki, és ami bekerült a legjobb tízbe, vagyis a shortlistre a Twister Kiadó [bekezdés] pályázatán. Nagyon szeretem kellemes, könnyed stílusát és a humorát, épp ezért kíváncsian vártam a nemrég megjelent, Gyere haza tegnap! című sci-fijét, melynek középpontjában az időutazás áll.

Ti is eljátszottatok már a gondolattal, hogy milyen lenne visszamenni az időben? Vagy előre? Választ kaphatnánk az emberi eredetet érintő kérdésekre, tanúi lehetnénk a jelentős történelmi eseményeknek, nemes tetteket hajthatnánk végre, akár át is írhatnánk a történelmet, vagy éppen bepillanthatnánk a jövőbe… De vajon milyen áron? És mi lenne akkor, ha nem éppen nemes eszmék vezérlik azokat, akiknek a kezébe kerül az a találmány, ami mindezt lehetővé teszi?

“Gyere haza tegnap! – kalandokkal teli regény a sci-fi szerelmeseinek” → A teljes bejegyzés megtekintése

Szollár Bence nevére a Molyon figyeltem fel, amikor novellájával elnyerte a Merítés díját. Nagy hatással volt rám a története, kíváncsi lettem más műveire is. Így akadtam rá a Frontlázra, amit a szerző jóvoltából lehetőségem nyílt elolvasni. Ismeretlen terepre vetődtem, még soha nem olvastam forgatókönyv jellegű kötetet.

“Ezt olvastam – Szollár Bence: Frontláz” → A teljes bejegyzés megtekintése

L. J. Wesley nevével valamelyik Facebook-csoportban találkoztam először, majd a név gazdájával személyesen többször is író-blogger-olvasó találkozó keretében. Az egyik ilyen rendezvényen lecsaptam az Egy űrállomás-takarító naplója című sci-fi paródiájára, amivel bebizonyította, milyen élénk a képzelőereje és milyen jó a humorérzéke.

Mivel a napom csak huszonnégy órából áll, a Hermione-féle időnyerőmről pedig kiderült, hogy nem működik, már csak ritkán vállalok olvasást felkérésre, L. J. Wesley Hetedhét birodalmára azonban nem tudtam nemet mondani. Meg nem is akartam. Egyrészt kíváncsi voltam, hogyan változott az űrbéli kaland papírra vetése óta az író stílusa, másrészt érdekelt, mi történt Hófehérkével, miután hozzáment a herceghez.

A Hetedhét birodalom ugyanis ott kezdődik, ahol a mesék befejeződnek: a herceg megcsókolja a hercegkisasszonyt, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ebben az esetben azonban nem ez történik. “Ezt olvastam – L. J. Wesley: Hetedhét birodalom” → A teljes bejegyzés megtekintése

Szabó Tamás Holdvíz című regényével a Facebookon találkoztam először: görgettem lefelé a posztokat, és egyszer csak szembejött velem egy gyönyörű borító. Egy kezemen meg tudom számolni, hány borító ejtett rabul, de most ez történt, meg is jegyeztem magamnak a könyv sejtelmes címét. Nem sokkal később a szerző megkeresett, hogy írnék-e a könyvéről. Éreztem valami sorsszerűséget a dologban, nem sokat hezitáltam, mielőtt rábólintottam. Utólag nagyon örülök, hogy elvállaltam ezt a megtisztelő felkérést, ugyanis ha visszautasítom, egy szuper olvasmányról maradok le. “Ezt olvastam – Szabó Tamás: Holdvíz” → A teljes bejegyzés megtekintése