Matt Haig Ha megáll az idő című regénye azóta a várólistámon volt, mióta évekkel ezelőtt belefutottam a fülszövegébe. Azonnal tudtam, hogy nekem való. Nemrég pedig ki is kölcsönöztem a siófoki könyvtárból.
A könyv főszereplője,
Tom Hazard történelmet tanít egy londoni iskolában. Ám ő nem egy hétköznapi történelemtanár: a saját bőrén tapasztalata a történelmet, ugyanis 439 éves. Egy ritka „betegségnek”, az anagériának köszönhetően nagyon lassan öregszik: pubertáskora óta 15 évenként mindössze egy évet.
Évszázadokig csak sodródott és számtalan kalandban volt része, mielőtt rátalált a hozzá hasonlókra, az albákra. Pontosabban ők találtak rá. Hendrich, a legidősebb alba vette a szárnyai alá. Nyolcévente – mielőtt a környezetében élő kérészek, azaz hétköznapi emberek túlságosan elkezdenének gyanakodni – egy szívességért cserébe új életet biztosít számára egy másik helyen. Csupán egy szabály van: ne legyen szerelmes.
Úgy éreztem, kirántják alólam a talajt, és azzal együtt akartam eltűnni oda, ahová ő. Nem tudtam, hogyan legyek én, egyedi és különös önmagam – nélküle. Próbáltam, persze. Évekig léteztem nélküle, de csak ennyi voltam. Létező. Szavak nélküli könyv.
A szerző
jelen idejű megfogalmazásban beszéli el az eseményeket. A cselekmény több síkon játszódik, az elején gyakoriak az összevissza ugrások az időben, amely megnehezíti a követhetőséget. A történetben előre haladva a kezdeti kuszaság után a múlt eseményei kronológiailag követik egymást, ezzel párhuzamosan lehet izgulni a 21. században élő Tomért.
Miközben az író végigvezeti az olvasókat az elmúlt 439 év eseményein – ezáltal betekintést nyújt a letűnt korok emberének életébe –, történelmi és irodalmi személyek is feltűnnek. A múlton nagyobb hangsúly van, segít megérteni a férfi jelenét. Az idősíkok és szálak egyre közelednek egymáshoz, mígnem összeérnek a végén.
Visszafogott romantika fűszerezi a művet, ennek ellenére nem egy rózsaszín kötet, az egészet körbelengi a melankólia és az el nem múlás fájdalma.
Arra jutottam, az ember azért nem él száz évnél tovább, mert egyszerűen nem alkalmas rá. Lelkileg. Egyszerűen kiüresedünk. Eltűnik az énünk, amely löketet ad. Elunjunk saját elménket vagy az élet ismétlődéseit. Hogy egy idő után nincs olyan mosoly vagy gesztus, amit ne láttunk volna. Nincs olyan változás a világ rendjében, amely ne visszhangja lenne a világrend egy régebbi változásának.
Tom alakja
szinte az összes többi szereplőt elnyomja, ők inkább csak asszisztálnak a történet mondanivalójához, nem igazán sikerül mélyebben megismerni őket. Az albákat tömörítő Társaságról szintén kevés információ derült ki.
Noha az édesbús regény bővelkedik fantasyelemekben, mégis húsba vágóan valós témákat boncolgat. Hogyan változik a világ? Milyen ütemben fejlődik a technológia? Hogyan dőlnek meg elméletek? Hogyan reagálnak az emberek arra, ha valaki más? Vajon lehetünk-e boldogok, ha elzárjuk a szívünket másoktól? Mihez kezdünk a rendelkezésre álló időnkkel?
A jövő már csak ilyen. Nem tudjuk, mit hoz. Egy adott ponton el kell fogadni, hogy nem tudhatjuk. Abba kell hagyni az előrelapozást, és arra az oldalra összpontosítani, ahol épp tartunk.
Úgy gondolom,
jobban el lehetett volna nyújtani a tetőpontot, túl egyszerű volt a megoldás, de így is szívesen olvastam volna tovább. Matt Haig Ha megáll az idő című regényét nem csak női olvasóknak ajánlom, bátran kézbe vehetik férfiak is. A könyv erőssége a mondanivalója. Aki elolvassa, biztosan nem akar belekortyolni az örök élet elixírjébe, és talán a jelent is máshogyan éli meg.
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
