Kölcsönkaptam és elolvastam az Ellenállás Mozgalom gondozásában, Ambrózy Áron nevével fémjelzett Én, a kétarcút. A kiadványt azóta – hogy az Erste Bank bejelentette, pert indít miatta rágalmazás, jogtalan védjegyhasználat és a bank jó hírnevének megsértése miatt – visszahívtak, így már nem kapható. Ha nem olvastátok, ne bánjátok, nem vesztettetek semmit.
A karakterek
Életemben nem találkoztam ennyire egysíkú karakterekkel, pedig áll a hátam mögött már jó néhány száz olvasmány. Magyar Péter rossz. Hogy miért? Csak. Motiváció nincs, árnyalás nincs, karakterív nincs. Semmi. Az EU rossz. Miért? Csak. És hát a jók… Ja, nincsenek jók. Még a legutolsó zsé kategóriás akciófilm mellékkarakterei is kidolgozottabbak, mint ebben a fércműben a főszereplő.
A történet
Nincs történet. A pénzéhes Magyar miniszter akar lenni, de a feleségét nevezik ki, ezért lepaktál az EU-val és Zelenszkijjel. Ja, és közben nagyon gonosz. Meg nagyon pénzéhes. Ha ez soványnak hangzik, az azért van, mert az is. A cselekmény helyét kínosan bugyuta monológok töltik ki.
A fogalmazásmód
A faék egyszerűségű mondatok azt sugallják, mintha a kiadvány felett bábáskodók nem bíztak volna abban, hogy a célközönség ennél bonyolultabbakat is megértene. Az ismétlés szinte önálló stilisztikai eszköz – csak éppen attól, hogy valamit töméntelenszer leírnak, még nem lesz igaz.
Az illusztrációk
Nem is próbálják titkolni, hogy AI-generált képekkel dolgoztak, és nem is nagyon tudnák: a grafika számos sebből vérzik, a 48–49. oldalon található jelenetben például Magyar három különböző felsőt visel. Nem jól sikerült promptolni. A valós személyek alapján készült figurák részletgazdagok és felismerhetők, emiatt még feltűnőbb a kontraszt a háttérben díszletként funkcionáló, tipikus AI-arcú karakterekkel.
Összességében
A kiadvány az írói és grafikai szakma teljes megcsúfolása. Nem politikai képregény. Nem szatíra. Ez vegytiszta propaganda, egyetlen célja egy politikai szereplő lejáratása. Ambróczy olyan mélyre süllyedt ezzel a projekttel, amennyire egyik politikai oldalnak sem szabadna. Az Én, a kétarcú nem egyszerűen rossz: a könyvpiac szégyenfoltja. Sírnak a fák, amelyekre nyomták.
Ha igazi, jó képregényt szeretnétek olvasni, akkor keressétek Orwelltől az 1984-et.
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
