Tavaly az államvizsga terhe alól felszabadulva egészen új irányt vett a visszatérő ihletem. Egy évvel ezelőtt ezen a napon, félve tettem közzé a közösségi médiában az első haikumat. Nem is értem, miért ott, és nem a blogomon… Pótlom az első évfordulón. 🙂 Noha nem az Albérlet az első, amit megírtam, úgy éreztem, ezzel nyitom meg a haikuk sorát.
Egy illúzióval kevesebb…
Albérlet
Helló, valóság!
Szertefoszlott délibáb
helye kiadó.
Novella- vagy regényírás közben
egy szereplő bőrébe bújok, az ő gondolatait, érzéseit, megéléseit közvetítem, az élettapasztalatomat és empátiámat felhasználva. Talán túl is mutat az empátián, amit művelek, inkább eggyé válok, azonosulok vele. Olykor a saját világnézetemből is pakolok ezekbe a történetekbe. 🙂
A haikukban viszont
a csupasz lelkemet tárom elétek. Olyan dolgokról írok, amik foglalkoztatnak, vagy egykor mélyen érintettek; kreatív mederbe terelem a fájdalmamat, örömömet, tiszteletemet.
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Kíváncsiak vagytok a többi haikumra?
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek!