Ezt olvastam – Kucsora Zsolt: Eclipse

Nádasi Krisz oldalán figyeltem fel Kucsora Zsoltra, ahol Krisz megosztott egy részletet az általa lektorált Eclipse – Christine, avagy egy autóverseny története című könyvből, ami felkeltette az érdeklődésemet. Habár nem vagyok a tuningolt autók szerelmese, tizenévesen rajongtam a Forma-1-ért, és rábeszéltem a szüleimet, hogy menjünk el Budapestre csak azért, hogy egy közönségtalálkozón találkozhassak Mika Häkkinennel és David Coultharddal. Szóval nem állnak tőlem messze az autósportok, a könyv pedig izgalmasnak tűnt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books & diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés

Háttérben Kucsora Zsolt Mitsubishi Eclipse-e a Totalcar Magazinban

Bevallom, egy akciódús Halálos iramban-jellegű sztorira számítottam, helyette azonban egy fikcióval és sok humorral fűszerezett memoárszerű történetet kaptam. A könyv önéletrajzi ihletésű, de a szerző az első lapokon felhívja a figyelmet arra, hogy nem minden úgy esett meg a valóságban, ahogyan az a regényben szerepel, a történet fikció. Többször is elgondolkodtam olvasás közben, hogy ez vajon még valós esemény volt, vagy már az író képzeletének szüleménye?

– Nézze, uram, azért mentem kettőszázzal fél órával ezelőtt, mert muszáj volt. Egy lány… – kezdtem a mentegetőzést, de ő közbevágott.
– Hogy mit csinált? És mikor? – kérdezett vissza.
– Én… miért is van az autóm kerekén bilincs?
– Mert nem váltott parkolójegyet – válaszolta, majd megemelte gyöngyöző homlokán a címeres sapkát.

A történet a kétezres évek végén a szlovákiai Szakállason játszódik. Főszereplője Szerencsés Zoli, azaz Kucsi („Kurva jó ez a kocsi”) egy pizzériának és álmai autójának – egy Mitsubishi Eclipse-nek – a büszke tulajdonosa, barátnőinek száma ellenben nulla. Számos autóstalálkozó és -verseny áll mögötte, egy rakás díj díszíti a lakását, igazi hírességnek számít autós berkekben. Amellett, hogy nagyon vágyik egy társa, egy olyan lányra, aki nem a különleges Eclipse miatt szeretné megismerni, eltökéli, hogy megszervez egy minden eddiginél komolyabb autóversenyt, ahol az autóstársadalom elismerése mellett 20000 euró a tét.

Ezzel párhuzamosan visszaemlékezéseken keresztül elénk tárul, miként figyelt fel Kucsi az Eclipse-re, és hogyan került a birtokába. És szerintem ebben rejlik a történet lelke.

A volán mögé ültem. Itt más emberré váltam, mint amilyen otthon vagy a pizzériában, vagy az életem bármely más területén voltam. Elmosolyodtam, felcsatoltam a bőrkesztyűmet és megmarkoltam a Nardit.

A könyv nemcsak egy autós kalandregény, hanem jó példa arra, hogy ha el szeretnénk érni a célunkat, ha igazán akarjuk, ha hajlandóak vagyunk tenni és küzdeni érte, ha kitartóak vagyunk, akkor valóra válhat a legnagyobb álmunk – mint a könyvbéli Kucsinak az Eclipse, amiért (Kucsora Zsolthoz hasonlóan) két évig mosogatott egy hajón. És egy társ.

Végig úgy éreztem, az író a felesége előtt tiszteleg Kucsi és Jolie kapcsolatával. Jolie-ról eleinte nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy gyönyörű lány, személyisége csak a könyv végén kezd kirajzolódni. Zoli két legjobb barátja – Thomas és Ladi – karaktere ellenben a kezdetektől erős, többször megmosolyogtattak laza húzásaikkal. Annak külön örültem, hogy a történet antihőse, Gyuri is kapott mélységet.

Nem tudtam, Thomas mire készül, de mi Jolie-val szorosan egymás mellett osontunk, utánozva barátunk mozdulatait. Hálát adtam az égnek, hogy ő profi, és tudja mit csinál.
– Soha nem csináltam még ilyet! – szólalt meg halkan Thomas.

Kucsora jó mesélő, visszaidézte a gyerekkoromat, amikor papám szórakoztatott régi történetekkel – azzal a különbséggel, hogy papám nem nyomatékosított szókimondó kifejezésekkel a megfelelő helyeken. Aki kíváncsi az autó fejlesztési folyamatára, különösen élvezni fogja ezeket a részeket, és én is gazdagabbnak érzem magam attól, hogy tudom, a Nardi milyen egyedi kormányokat gyárt, vagy hogy micsoda őrült irányzat a japán bosozoku.

eclipse.jpgVan, aki imád vezetni – hát engem nem csigáz fel, csak akkor vagyok hajlandó a volán mögé ülni, ha nincs más lehetőség. De esküszöm, Kucsora Zsolt olyan élvezetesen ecseteli a száguldás élményét, hogy kedvet kaptam – no nem a vezetéshez, csak bepattani egy jó sofőr mellé egy bivalyerős kocsiba.

Több dinamikus párbeszéddel és kevesebb monológgal kevésbé lett volna naplójellege a könyvnek, és lehetett volna fokozni a feszültséget és a drámát, ha az olvasók „jelen vannak” egy-egy helyzet megoldásánál, nem csak utólag, mellékesen értesülnek róla.

Azt hittem, a történet tetőpontja maga az autóverseny lesz, az izgalmak azonban nem érnek véget a győztes kihirdetésével, sőt, a java csak ezután jön, a kalandregény ezt követően már-már krimibe hajlik. Az író pedig előrevetíti a folytatást az utolsó oldalakon.

Az Eclipse-t elsősorban az autósportok szerelmeseinek ajánlom, de a laikusok számára is kellemes szórakozást nyújthat.

Kucsora Zsoltot megtaláljátok a Facebookon, az Eclipse-t pedig a Libri és a Bookline webshopjában is beszerezhetitek.

Köszönöm a könyvet a szerzőnek!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Ezt olvastam – Kucsora Zsolt: Eclipse” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük