Az el nem csattant csók

Kivételesen nem egy újabb könyvajánlót hoztam nektek, hanem novellát. Méghozzá a Holnap Magazin Zsebkönyvében, várhatóan októberben megjelenő novellámat. Az el nem csattant csókot tartalmazó Zsebkönyvet már elő is rendelhetitek! Fogadjátok szeretettel, és ne felejtsétek el megosztani róla a véleményeteket! 😉

Az el nem csattant csók

Vonzalmuk az első, véletlen találkozásuk óta tagadhatatlan volt, lopva sóvárgó pillantást váltottak nap mint nap, amikor munkából hazafelé menet elhaladtak egymás mellett. Ám a férfi aznap megszólította őt, és a parkban sétálva átbeszélgették a délutánt. Alkonyatkor az összetartozás bizsergető érzésével szobroztak az elválás előszobájában, megnyújtva az együtt töltött időt. Elodázhatták a búcsút, de nem térhettek ki előle. Képtelenek voltak elköszönni a másiktól; két lépés távolságra, némán álltak egymással szemben. A csend azonban olykor beszédesebb minden szónál.
      Lágy mosoly játszott arcukon. A színek megfakultak, a zajok távolodtak tőlük, míg el nem haltak egészen. Nem vették észre, mikor csúszott ki a valóság talaja a lábuk alól. Megszűntek létezni az órák, a percek. Kívül kerültek téren és időn, ők ketten alkották a világmindenséget. Szívük egy ritmusra járt, mellkasuk azonos ütemben hullámzott.
     Valami fokozatosan megváltozott. A békés meghittségbe más is vegyült. Addig nem tapasztalt, különös vibrálás, mely eltüntette mosolyukat, és teljesen más kifejezést varázsolt a helyére. Epekedőt. Egymás tekintetének foglyaivá váltak. Kitágult pupillájukon keresztül itták a másik látványát. Ugyanazok az érzések suhantak végig arcukon, mintha egymás tükörképei lennének. A feszültség egyre nőtt a levegőben. Légzésük lassacskán elnehezült. Az apró szikra megállíthatatlan, mindent felperzselő tűzvésszé dagadt.
     A nő gondolatban tett egy lépést, a férfi pedig viszonozta a közeledését. Neki kissé hátra kellett hajtania a fejét, hogy fel tudjon nézni rá. A férfi sötét, vágytól izzó, kimondatlan ígéretekkel teli pillantásától elakadt a lélegzete. Orrcimpája megremegett, amikor ismét képes volt lélegezni, és beszívta fűszeres illatát. Nyakán felágaskodtak az apró pihék, amikor megérezte magán forró leheletét. Pillái ösztönösen lecsukódtak. Halk sóhaj szabadult fel mellkasából. A férfi karcsú derekára fonta a kezét, mire az ő törékeny teste teljes természetességgel hozzásimult. Keze ráérősen felkúszott a férfi felkarján, kitapogatva az edzett izmokat. Ám hiába várta a csókját. Résnyire nyitotta a szemét.
     A férfi gyengéd pillantással becézte, szája sarka pajkosan felfelé görbült. Ahogyan az övé is. Szemét lehunyta, állát kissé megemelte, mire a férfi ráhajolt.
     Ő megállt félúton. A férfi ajka futólag, puhán érintette az övét. Szíve félrevert. Szájával a férfié után kutatott. A határozott férfiajak finoman az övére tapadt, lassan, hosszan megszívva azt. Lerótta tartozását, visszaadta, amit kapott, hogy ismét kapjon és adjon helyette.
     Gyengéden kóstolgatták, hosszan ízlelgették egymást. Csókjuk elmélyült. Nyelvük előbb óvatos táncot lejtett, majd egyre vadabbat, mintha fel akarnák falni egymást.
     A férfi egyik tenyerét a fenekére, másikat a hátára csúsztatta; olyan erősen szorította, mint vadász a prédáját, ha kézitusában ejti el.
     Ő minden ízében reszketett. Baljával a férfi vállába markolt, jobbja felsiklott annak nyakán, a hajába túrt, húzta maga felé, hogy véletlenül se eressze el. A férfi hozzápréselte a csípőjét, mire ő ívbe feszült testére vonta. Érezni akarta magán, a bőrét, az érintését, izmainak minden rezdülését. Túl vastagnak találta a könnyű, nyári ruhát.
     Ajkuk, nyelvük tüzes játéka nem csitult, ziháltak, még többet akartak a másikból. Elvesztek egymás heves ölelésében.
     – Meghívhatlak egy kávéra? – kérdezte rekedten a férfi, visszarántva a nőt a valóságba.
     A színek erőteljesebbé váltak, a távoli moraj zsivajjá erősödött. Éles csengetés után néhány kerékpáros száguldott el mellettük. Körülöttük járókelők bukkantak fel, andalgó párok haladtak el. A park apró tavának poshadt szaga bekúszott az orrukba.
     – Mennem kell – suttogta a nő.
     Meg sem várva a férfi reakcióját sarkon fordult. Szinte futva menekült szívének parányi szilánkokra hasadt darabjain át, leginkább önmaga elől. Könnycsepp égette a szemét, sután letörölte. Elhatározta, hogy ezentúl másik útvonalat választ hazafelé, miközben megigazította ujján a jegygyűrűt.

Hogy tetszett? 😊

Az el nem csattant csókot tartalmazó Zsebkönyv előrendelhető ide kattintva. Ára: 2199 Ft + szállítási költség.

Fotó: Levy Ayala

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.