Csillagom

Követem már egy ideje Lione Stanislavot a közösségi médiában, a storyjai és posztjai alapján pedig megállapítottam, hogy sok közös van bennünk, nem csak a csillagmánia. :)) Meg azt is, hogy nagyon kellemes, közvetlen a fogalmazásmódja. Tetszettek a készülő könyvéről elejtett morzsák, a megérzésem azt súgta, jó kis történet lesz, és amikor megkeresett, hogy lennék-e a Csillagom előolvasója, nem hezitáltam, igent mondtam. És igen, az ösztöneim nem csaltak meg!

Lione Stanislav írt A Lámpás nyomában című regényemről a blogján, ahol meg is jegyezte, hogy noha nagyon más a két történet, ami igaz, vannak hasonló vonások a könyvünk között – ez is igaz, és tök lelkesen fedeztem fel őket: a spirituális háttér, a magasztos eszmék, a főszereplők jóra való törekvése, és még a jellemükben is akadt közös. De amíg az én történetem bibliai alapokra épült, addig a Csillagom keleti tanokra, angyal helyett pedig táltos küzd a gonosz erőkkel.

A főszereplő Annával nagyon hamar barátságot kötöttem, még ha ez a barátság – kitalált figura lévén – egyoldalú is részemről. A huszonnégy éves lány felmond addigi munkahelyén, és elszegődik egy történész-filozófus mellé asszisztensnek. Egy nem akármilyen történész-filozófus mellé! Salim Shadinak ugyanis varázslatos kisugárzása van, amely elbűvöli a hallgatóságát, vele együtt Annát is. Meg engem. (Vetélytársa akadt Dominic Lindnek – meg Ronaelnek – a legjobb könyves pasik kategóriában!) Sem Anna, sem Salim nem a tökéletesség mintapéldánya, igaz, utóbbi majdnem, de imádom, amikor a hozzá hasonló figurák megmutatják esendő, gyarló arcukat! <3 A szükség úgy hozza, hogy ők ketten elindulnak a hegyekbe, ezzel pedig elkezdődik Anna nagy kalandja.

A múlt ismeretével értjük meg a jelenünket, és érdemeljük ki a jövőnket. Gyökértelenül koronátlan a fa.

A könyv elején található egy sokat sejtető, az Ismert Világunkat ábrázoló térkép, amelyen kifejező nevek szerepelnek, úgymint Aranyszőlőrév vagy Perzselőföld és még sok másik. Imádtam a helységneveket, és szuper ötletnek tartom, hogy egy fantasy helyszínéről térkép készüljön! Főhőseink ezeket a területeket járják be. De persze nem olyan könnyű az, mint ahogyan én azt ide leírtam. A bolyongás kezdetén éreztem némi bizonytalanságot, de ez a szereplők helyzetéből is adódhat, akik szintén nem tudták pontosan, hogyan tovább. Látszólag legalábbis. Aztán egyszer csak úgy beindultak az események, hogy azon kaptam magam, hopp, vége a történetnek. Ugyanis nem bírtam letenni a könyvet, végig ott lebegett a kétely a végkimenetel sikerét illetően.

(…) Talán szükségem lesz valakire, akire számíthatok, ha a kiégés határára sodródom. Aki meghallgat, ha bánatom van, és akinek a társaságában feltöltődhetek,a mikor kimerültem. Aki megvigasztal, ha bántanak, és bekötözi a küzdelemben szerzett sebeimet. Valaki, aki bölcsebb nálam, és megálljt parancsol, mielőtt végleg a vesztembe rohannék. Úgy érzem, ha van mellettem egy ilyen valaki, akkor van esélyem megúszni az őrületet.

Valamiért késztetést érzek arra, hogy cetlivel jelölgessem a lapszéleken a kedvenc idézeteimet, egy könyv sem ússza meg ezt a műveletet, az e-könyv-olvasómon ezt egy mozdulattal kivitelezem. Nos, ezt a könyvet „szétjelölgettem”. Hol azért, mert annyira megérintett egy gondolat, hol azért, mert megnevettetett. És itt rákanyarodok a stílusra, ami fiatalos és gördülékeny, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy az olvasóban szimpátia ébredjen Anna iránt, a humoros megjegyzések pedig nem egyszer fogják mosolyra kunkorítani a szájuk sarkát, ahogyan a popkulturális utalások is.

A dobozkára meredtem, és az jutott az eszembe, hogy ha ez így megy tovább, hamarosan egy egész gyűrűgyűjteménnyel büszkélkedhetek. A Gyűrűk Ura hozzám képest a fasorban se lesz.

Noha még megjelenés előtt, elektronikus formában olvastam, időközben elkészültek a nyomtatott példányok, és a borító elképesztően gyönyörű lett!

– Megláttam a főnökömet egy szál tógában.
– Végül is jó idő van – tűnődött a tanítvány –, a helyében én sem bundakabátban gyakorolnék.
– Mindig ezt csinálja?
– Igen. Minden reggel elmegyakorlattal zárja a testgyakorlást.
– Szerinted észrevett?
– Bizonyára.
– Basszus! De akkor miért nem hajtott el a francba?
– Miért tenné?
– Mert mondjuk megbámultam.
Peter csak kuncogott. Határozottan úgy véltem, hogy szívat.
– Nem zavarja?
– Salim más, mint az emberek nagy többsége. Nem háborodik fel ilyen jelentéktelen apróságokon.
– De hát mégiscsak majdnem pucér.

A Csillagom egy szépen felépített romantikus fantasy, nyakon öntve egy jó adag spiritualitással. Számos váratlan fordulat gondoskodik arról, hogy véletlenül se tudjuk klisés jelzővel illetni a könyvet. Azoknak nem ajánlom, akik nem szeretik, ha van romantika egy fantasyben – mindenki másnak igen!

A csillagok képesek eszünkbe juttatni, mik vagyunk valójában, és hol a helyünk a világban. Hogy mi az, ami minket alkot és megsemmisít. Hogy az életünk mindössze csak egy apró pillanat az univerzum mérhetetlen korához képest.

A könyvet megrendelhetitek a FairBooks Kiadó, illetve a Book24 webshopjából.

Köszönöm Lione Stanislavnak, hogy megtisztelt bizalmával, és megjelenés előtt olvashattam a könyvet!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük