Az egyik írói csoportban ismét novella- és versajándékozást tartottunk, amelyre én is beneveztem. Minden vállalkozó szellemű egyén három szót kapott, amelynek szerepelnie kellett a műben. Az én három szavam a könyv, a juharszirup és a vágta volt.

A koncepció azonnal, már a jelentkezés pillanatában megszületett bennem. Eredetileg novellát terveztem írni, aztán egy délutáni pihenést követően mégis vers pattant ki a fejemből, így született meg a Karácsonyeste. (Korábban egy ugyanilyen játék keretén belül vetettem papírra a Gyorshajtás című novellát.)

Lang Tünde

Karácsonyeste

A lakásban édes illat kúszik az ember orrába,
mert anya szorgosan tüsténkedik a konyhában.
Sürög-forog, készül az ünnepi vacsora,
a palacsinta előtt lesz mennyei halcsoda.
A flakon megbillen, ömlik a juharszirup,
a paca szétterül, ragacsos lesz a kis pult.
Anya bőszen-cifrán szidja az eget,
miközben tisztává varázsolja a helyet.
A család többi tagja a templom padjában csücsül,
ezért furcsának találja, hogy valaki a nappaliban fütyül.
Sodrófával indul a hangok irányába,
amit lát, attól tátva marad a szája.

Az egész napos készülődésnek semmi nyoma,
immár romokban hever a teljes szoba.
A karácsonyfa díszei a földön szanaszét hevernek,
a fenyő körül pedig csintalan angyalkák hemperegnek.
De a levegőben is óvatlan repkednek,
egy üveggömböt véletlenül levernek.
Anyát feldühíti ez az eszetlen vágta,
a sok sáros lábnyom a biztosítékot kivágja.
Szeme szikrát szór, a sodrófa fenyegetőn csattan tenyerében,
a kis angyalkák megijednek, menekülnének szerteszéjjel.

Pillanatokon belül elszabadul a pokol,
anya – akár egy fúria – tombol.
Elkapja egy angyal szárnyát,
meglendíti sodrófáját.
Az angyal menten otthon érzi magát,
amerre csak néz, csillagokat lát.
Az égi lények elszégyellik magukat,
az asszony eddig nem vette hasznukat.
Sőt elég nagy felfordulást okoztak,
pedig eredetileg csak ajándékokat hoztak.

Felseprik a szilánkokat, felmossák a sárnyomot,
anya a rendet látva elégedetten bájolog.
Szívélyesen marasztalja őket vacsorára,
vagy legyenek vendégei legalább egy itókára.
A szárnyasok kedvesen hárítják a meghívást,
azt mondják, este vár még rájuk sok kihívás.
Beteszik a fa alá a becsomagolt könyvet és a mesehősfigurát,
elreppennek, anya felsóhajt és integet, majd várja haza férjurát.
Jön a férfi, kisfia kezét fogja,
rohan a házba izgága porontya.
Nagy az öröm, amikor meglátja a karácsonyfát,
hát még akkor, amikor kibontja az ajándékát!