Ezt olvastam – Skolik Ágnes: Olasz vacsora

Az első történet, amit a könyvet megelőzően olvastam Skolik Ágnestől a XXI. századi mese volt, a második a Hogyan születnek a nagymamák? Előbbi elgondolkodtatott, utóbbi megmelengette a szívemet. Tudtam, hogy benne lesznek ebben a kötetben, gondoltam, rossz már nem lehet, így megjelenés után rögtön lecsaptam rá.

olaszvacsora_1.jpg

Előételként a szerző gyermekkori visszaemlékezéseit tálalta. Ez a rész egy korrajz a ’60-as és ’70-es évekről, érzékletes leírás arról, hogy milyen volt akkor falusi gyermeknek lenni. Habár más korosztály vagyunk, hasonló vidéki miliőben cseperedtem fel, és kellemes emlékeket ébresztett bennem a fejezet. A sorokat olvasva azon töprengtem, hogy mekkorát változott azóta a világ. Hogy most van tablet és xbox, de hová tűnt a fára mászás és a mezőn futkározás? Mekkora élmény volt a disznóvágás, és milyen jó volt beszélgetni a boltos nénivel, manapság pedig még a falusi gyerekek zöme is legfeljebb feldolgozott formában találkozik malaccal, és az eladó nevét sem tudja. Hogy boltosat játszani már ciki a kerti növényekkel és üres konzervdobozokkal, hanem drága pénzen vett fröccsöntött zöldségek kellenek hozzá, a torzsavonatokat pedig felváltották az önműködő mozdonyok. Néhány dolgot jó lett volna megőrizni ezekből az időkből.

A főételek között mindenki kedvére válogathat. Akadtak elgondolkodtató novellák (pl. A három majom), megható történetek (pl. Hogyan születnek a nagymamák?) és olyan szösszenetek, amelyeken könnyesre nevettem magam (pl. Tolvajverés lámpafénynél, A vízóra leolvasó).

A saláták nagy igazságok és elgondolkodtató vagy megmosolyogtató néhány soros írások.

A desszertek közül a Hogyan lettem bombanő? avanzsált a kedvencemmé. Nagyon jót derültem rajta.

A főételekről, a salátákról és a desszertként felszolgált étkekről szándékosan nem írok többet – nem szeretném lelőni a poént, mindenki olvassa el maga. Inkább a könyv stílusáról ejtenék egy-két szót. Nem egy szokványos elbeszélő kötet. A szerző annyira közvetlenül fogalmazott és olyan természetességgel, hogy olvasás közben végig úgy éreztem, mintha itt ülne és hozzám beszélne. Mintha egy barátnőmmel ücsörögnék egy kapucsínó mellett, és mesélné a sztorijait. Igazán eredetinek találtam.

Az elfogyasztott ételek nem feküdték meg a gyomromat, és valóban nagyon élveztem ezt a vacsorát! Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik könnyed kikapcsolódásra vágynak!

Skolik Ágnes honlapján ti is belekóstolhattok az Olasz vacsorába, és eldönthetitek, hogy elfogyasztjátok-e az egészet!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük