Tindertojás, avagy ki rejlik a profil mögött?

Úgy éreztem, hogy két előolvasás között szükségem van egy hirtelen felindulásból elkövetett olvasásra. Gondoltam, Pfiegel Dóra Tindertojása pont megfelel majd a célnak, biztos valami könnyed chick lit lesz a netes párkeresésről, kellemesen kikapcsol. Az alcím, „Csak az érzéseim voltak valóságosak” már gyanúra adhatott volna okot, én azonban óvatlanul átsiklottam felette. Hiba volt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books & diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés

Az ütős borítót nézegetve fel is idéztem, amikor főiskolásként én is kipróbáltam az internetes ismerkedést. Hónapokon keresztül e-maileztünk egy fiúval, mígnem eljött a nagy találkozás napja. Addig nem váltottunk fényképet, és telefonon sem beszéltünk. Megírtam a randipartneremnek, hogy lila felsőt fogok viselni – és lila virággal várt a pályaudvaron. Milyen romantikus! Ránézésre sem találtam kivetnivalót benne: magas (a szép szál legényeken valamiért mindig könnyebben megakadt a tekintetem), megnyerő az arca, kedves a mosolya, a szemüveg pedig határozottan intelligens külsőt kölcsönöz neki. Minden csodás volt – egészen addig, amíg meg nem szólalt. Talán ha beszéltünk volna korábban telefonon, nem ér olyan váratlanul az az egércincogás, ami megütötte a fülemet a remélt szexi, érdes hang helyett… Próbáltam megbarátkozni vele, de minél többet beszélt, annál inkább párolgott az a vonzalom, amelyet addig tápláltam iránta. A férfi hangjának pedig a könyvben is nagy szerepe lesz…

Eredetileg nem terveztem a Tindertojásról írni a blogra, max pár sorban értékelni a Molyon az Olvass hazait! bloggere, Ilona kihívása miatt. (Egyébként neki köszönhetően figyeltem fel a könyvre, és ő adta kölcsön, innen is köszönöm, Ilona!) De olyan élményt jelentett, amit muszáj megosztanom másokkal!

A szépről szépet alkotni csak utánzás. A rondában, az elsőre taszítóban meglátni a szépet, abban lelhetjük meg az élet valódiságát.

Az ötletes cím alapján azt vártam, hogy megismerem a Tindert – amiről nagyjából annyit tudok, hogy jobbra kell húzni a szimpatikus arcokat, balra meg azokat, akik nem jönnek be –, illetve lesz néhány balul elsült randi, mert szinte egyik jelölt sem teljesen az, akinek mondja magát, mindegyik erősen szépít valamit. Az ilyen előfeltevéseket nagy meglepetések követik.

Aki többet akar megtudni a Tinderről, az ne ez alapján a könyv alapján akarjon elmerülni a rejtelmeiben, mert azon kívül, hogy főhőseink itt ismerkednek meg a könyv derekán, a történet egyáltalán nem kapcsolódik hozzá. Igazából akármelyik netes társkeresőt meg lehetett volna nevezni a címben. Na de a sztori többi része! Te jó ég! Úgy magába szippantott, hogy gyakorlatilag egy ültő helyemben elolvastam az egészet.

Az anyáknál nincs szebb. Ők már tudják, mi a fájdalom, mi a felelősség, mi a lemondás. Van bennük alázat, de tudnak lobogni. És olyan apróságoknak tudnak örülni, ami pénzben nem kifejezhető.

Márti jó felesége Tamásnak, és jó anyja az ötéves Ivánkának. Harmincöt éves, külsős grafikusként dolgozik egy kiadónál, szereti a munkáját. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy rajzolódik ki előttünk a főszereplő fájdalmakkal teli múltja, és úgy folyik le a rózsaszín cukormáz a mások által tökéletesnek hitt házasságáról.

Az emberek felszínesek és tele vannak előítéletekkel, könnyen pálcát törnek mások felett. Ezért sokkolja őket a hír, amikor kiderül, hogy mondjuk a szomszéd pár válik.

„De hát olyan szépen éltek! Soha egy hangos szót nem váltottak! És a gyerekek is milyen picik még! Meg ott az a szép ház is…”

A miérteket találgatva pedig előkerülnek az alábbi mondatok:

„Az a cafka nem becsülte meg azt az áldott jó embert!”, vagy „Olyan jól tartja magát a felesége, én nem is értem, miért kötött ki más karjában!”, netán „Az a gazember/céda csábította el, az ő hibája, így belerondítani egy jó házasságba!”

Ismerős?

Senki nem tudja, mi zajlik a négy fal között. És a csönd olykor beszédesebb, mint az állandó perpatvar. Nem kell ahhoz családon belüli erőszak vagy harmadik személy, hogy valaki úgy érezze, belefullad a kapcsolatába. Elég a megszokás és a mellőzöttség. És ha az egykor lobogó tűzből már parázs sem marad. A harmadik személy megjelenése csak egy rossz kapcsolat tünete, nem a zátonyra futásának oka. Nehéz és fájdalmas eljutni addig, hogy az ember be merje ismerni – akárcsak maga előtt is –, mekkora a baj. És hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy odaálljon a másik elé, és megmondja: vége.

A biztonságérzetre való vágyunkkal a saját börtönünk cölöpjeit verjük be.

Amikor szigorú keretekhez szokott férje elvállal egy három hónapra szóló külföldi kiküldetést, Márti végiggondolja a kapcsolatukat, amelyben – már hosszú ideje – nem érzi jól magát. Nem kacsintott be harmadik, nem bántalmazta a férje, csak éppen más irányba fejlődtek az évek alatt. Hirtelen elhatározásból barátnője, Cicus közreműködésével regisztrál a Tinderre, ahol megismerkedik Zoltánnal. A nőnek jólesik a figyelem, amivel elhalmozza a férfi. Élvezi, hogy végre valaki nemcsak anyaként, hanem szexi nőként tekint rá. Márti hagyja magát sodródni az árral, teljesen a férfi bűvkörébe kerül. Hihetetlen magasságokat és mélységeket él át – pedig személyes találkozásra még sor sem került. A válást fontolgatja…

Ma már a versek nem elég menők. Pedig a nőknél még mindig jobban működnek, mint egy csokor virág.

Zoltánnak bőven kijutott a rosszból, gyerekkora hasonlóan hányattatott, mint Mártié. A férfi már nem egy ifjú, heves titán, túl van élete azon szakaszán, amikor az ember hajnalig piál és könnyű kalandokra vágyik. Két válással és három gyerekkel, no meg egy nem túl régi, fájdalmas szakítással a háta mögött sem adja fel, hogy megtalálja élete párját. Akár a Tinderen. Miután megismeri Mártit, nem rejti véka alá, mennyire belehabarodik.

A történet váltott szemszögű, Márti és a nő által megismert Zoltán jelenetei követik egymást, amelyet eltérő betűtípus segít elkülöníteni. Márti elmondása alapján nemcsak gyermekéveiről, hanem férjéről is képet alkothatunk, akinek negatív vonásai dominálnak, mintegy felmentve a nőt tettei alól. Zoltán jeleneteiben mesél a házasságairól, az elkövetett hibáiról, és arról, hogy mi mindent tanult belőlük. Nagyjából a könyv közepén ér össze a két szál. Márti és Zoltán beavatják a másikat a legféltettebb titkaiba. Gyógyírt jelentenek egymás sebzett lelkének. Tökéletes társak. Is lehetnének.

Pfiegel Dóra az orránál fogva vezeti az olvasót, épp úgy, ahogy egy törődésre vágyó embert lehet.

A szeretetéhség pont olyan, mint a mezei éhség, fájdalmas, és őrültségre is késztethet. Ha valakiben maradt egy csöppnyi érzelem, az a nagy szeretetéhség közepette hamar kiszolgáltatott bébifókává válhat.

A fenti két mondatban sűrűsödik a történet mondanivalója, de annyi mély gondolatot jelöltem meg kis cetlikkel, hogy a könyv úgy néz ki oldalra fordítva, mint egy színes legyező. A történet nemcsak a felszínt kapargatja, hanem a lélek mélyére hatol. Megmutatja, mi sodorhat afelé egy nőt, hogy a házasságán kívül keresse a boldogságot, milyen kiszolgáltatottá tesz a túlzott bizalom, és hogy mily sebezhetőek az online társkeresők felhasználói.

A Tindertojás nem egy romantikus lányregény. Ajánlom minden felnőttnek, nemtől függetlenül. A neten ismerkedőknek kiváltképp. Azt nem mondom, hogy utána nyugodtabban alszanak.

A könyv 2019-ben jelent meg az Athenaeum Kiadó gondozásában, megvásárolható többek között a Lírában, illetve a nagyobb könyves áruházakban. Olvassatok bele!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Tindertojás, avagy ki rejlik a profil mögött?” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük