Lelkem titkai

Bizonyára észrevettétek, hogy nem tőlem hangos az internet, nem én folyok a csapból, nem velem van tele a Facebook- és Instagram-hírfolyam, és a blogbejegyzéseim is megritkultak. Az eddiginél is több fronton kell helytállnom, ezért kénytelen voltam valamelyik területen visszavonulót fújnom, és – mivel a gyerekeim nem vették volna jó néven, ha kölcsönadom őket, a kajára valót is meg kell keresni, meg az egyetemen sem malmozunk – az online jelenlétre esett a választásom. Vagyok, tevékenykedem, csak ritkábban. Köszönöm, hogy mindezek ellenére kitartatok mellettem! <3 Ha tudtok egy tuti módszert, amivel duplikálni tudom magamat, szóljatok! 🙂

A fentiek miatt kénytelen vagyok visszautasítani a megtisztelő olvasási felkéréseket is. Kaptam azonban egy olyan megkeresést, amire – a beleolvasás után – nem tudtam nemet mondani. Szántó Edit részt vett az EZ-Könyv regénypályázatán, amelyen e-könyves megjelenést nyert, az ő gondozásukban jelent meg a Lelkem titkai.

A regény két nagyobb egységre tagolható: a 90-es évek derekán játszódó jelenetekben megismerjük a hősnő, Beáta jelenét, megkopott házasságát és fiatal felnőtt gyermekeivel való küzdelmét, majd visszarepülünk a 80-as évek elejére, amikor kétgyermekes fiatalasszonyként olyan helyzetbe sodródik, amelybe nem gondolta, hogy valaha is fog.

1995-ben Beáta a negyvenkilencedik évét tapossa, és immár negyedszázada Vadász Feri hitvese. Lányuk, Kinga (túl) korán megismerte a szülői lét minden szépségét és nyűgjét; a lány nehezen viseli kisfia elevenségét, túlhajszolt, férjével nem tudnak kikecmeregni nehéz anyagi helyzetükből, kifolyik a pénz a kezük közül, anyósa és közte pedig sok a súrlódás. Beáta és Feri fia, Péter, ambiciózus egyetemista, ugyanakkor az erkölcsi érzéke egy tinédzser szintjén van. A fiú nem vállal felelősséget a döntéseiért, a szüleit kizárja a magánéletéből, de a bőkezű apanázst elvárja tőlük.

Amíg a régi gépem jól működött, varrás közben dudorászni szoktam vagy fütyülni. Nagy ritkán fennhangon énekelni is, de ezt tényleg ritkán, mert az éneklés inkább a mosogatás kísérő kelléke. Feri egyikért sincs oda, zeneművészeti produkcióim hidegen hagyják. Legfeljebb egy kis testmozgásra serkentik, mert ilyenkor gyakorta felpattan a fotelból, és sietősen magára csukja a szobaajtót. Az imént azonban láttam rajta, hogy azzal a kedves kis részlettel, amit időnként az Álarcosbál-ból elő szoktam adni, szívesen felcserélte volna a jelzőzuhatagot, ami a számból kiömlött.

Beáta egyhangú hétköznapjaiba kis unokája visz némi színt, munkahelyi nehézségei és családi konfliktusai azonban megviselik az asszonyt. A hiányérzet magja jó táptalajra lel bensőjében, napról napra nő benne a belső nyughatatlanság, eluralkodik rajta a mélabú; megcsapja az elmúlás szele. Azzal szembesül, hogy élete merőben más mederben folyik, mint amit fiatalon elképzelt. Nagyratörő tervei füstbe mentek, elkésett gyermekei nevelésével, kénytelen végignézni, ahogy kicsúszik kezükből az irányítás és morális iránytűjük hegye elgörbül. Világa kifordul a sarkából, amikor egymásba botlanak hajdanvolt szerelmével.

Emlékezetem érzékeny húrjain itt rezegnek ifjúkorom nemes eszméi, merész elhatározásai, mindaz a szándék, elképzelés és titkos vágy, amelyeket önálló életem vitorlájába fogtam, és képtelen vagyok szabadulni a bennem feltoluló vádaktól, melyek szememre vetik, hogy pusztán ennyit értem el, mindössze ide jutottam.

A történet eddig egyes szám első személyben, jelen időben íródott; bevallom, ez a megfogalmazás áll a legtávolabb tőlem, de e könyvet illetően minden rossz érzésemet félre tudtam tenni. Az írónő e ponttól kezdve múlt időt használ, ezzel is felerősítve az időbeni távolságot: 1981-ben játszódott eseményeket mesél el.

Beáta új munkahelyre kerül, ahol az egyik kollégája és közte erős kötődés alakul ki. Nem csupán fizikai vonzalom vibrál kettőjük között, hosszas eszmecseréik folytán lelkük is összekapcsolódik. Szilárdnak hitt erkölcsi elveik omladoznak, majd egymás után hullnak porba. Izgalommal és feszültséggel átitatott fejezet következik az életükben, és az olvasó kezében tartott könyvben is. Folyamatosan pislákol a remény, hogy a két, egymást őszintén szerető emberre boldog közös élet vár. Ugyanakkor előrevetíti a kapcsolat tragikus kimenetelét, hogy az olvasó tudja: Beáta a 90-es években még mindig Feri felesége; ez pattanásig feszíti a húrt, letehetetlenné teszi a könyvet. A valóságban az igaz szerelem nem mindig győzedelmeskedik…

Lesz-e akkora ereje a mardosó lelkiismeret előrevetülő árnyának, hogy egymás felé mozduló testünket visszafogja? S ha lakozik bennünk ilyen erő, akkor miért nincs máris jelen, s miért nem tesz képessé az egyedüli megoldásra, amit a józan mérlegelés elfogad? Ha viszolygok a hűtlenkedés gondolatától, akkor miért nem taszítom el magamtól azt, aki megkísérthet?

A múltbéli kitérő után visszatérünk a továbbra sem rózsás jelenbe, Beátának pedig el kell döntenie, hogyan tovább. Az ismét jelen idejű fogalmazás tovább növeli a jövőjét illető bizonytalanságot.

Noha a második oldalon elhangzik, hogy „Köszöntjük Beáta nevű hallgatóinkat és azokat is, akik ma ünneplik a születésnapjukat!”, számomra nem volt egyértelmű, hogy a főhőst névnapja vagy születésnapja alkalmából köszöntik fel az éteren keresztül, erre további négy oldalt várni kellett, ezt hosszúnak találtam.

A retrónak számító 80-as és 90-es évek felidézése remekül sikerült, és nem csupán szavak szintjén: jóllehet 1981-ben még legfeljebb csak kósza gondolat voltam, az évtized vége élénken él bennem, ahogyan 1995 életérzése is, ezeket pedig hűen visszaadja a regény.

Az egyik szilaj, égbetörő, a levelei még haragoszöldek. A másik alatt nagy halom száraz levél, melyre ritkás ágak kókadnak. A harmadik egy köztes állapot: mélyzöld színeiből már kivetkőzött, néhány levele már tovalibbent róla, de messze még az a pőre kopárság, amikor majd csupasz ágak zörögnek hajdani dús lombjának emléke fölött.

Habár néha túl soknak éreztem a – különben csodás – költői képek kavalkádját, illetve a jelzők halmozását, elbűvölt a szépirodalmi nyelvezet; egyes mondatokat újra és újra „megízleltem”. Szántó Edit az erotikát és a káromkodást is olyan disztingvált köntösbe csomagolja, hogy abban semmi kifogásolhatót nem találni, viszont roppant szórakoztató. Ahogyan az (ön)ironikus megjegyzések és a komikus helyzetek is. Nem egyszer ért fülig a szám olvasás közben. Máskor pedig könnyfátylon át láttam a betűket, annyira a lelkemig hatoltak a sorok.

Szántó Edit Lelkem titkai című lélektani drámája megérdemli, hogy szélesebb körben is megismerjék. Jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik asszonyi sorsokról szeretnének olvasni!

A Lelkem titkai című regényt megtaláljátok az EZ-Könyv webshopjában, illetve a nagyobb internetes könyváruházak kínálatában.

Köszönöm az írónak a recenziós példányt!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük