Küldjük el Dávidot hidegebb éghajlatra!

Talán hallottatok már a túraruházatot és -felszereléseket gyártó svéd vállalatról, a Fjällrävenről. A cég alapítója, Åke Nordin még a kilencvenes években találkozott a svéd szánhúzó Kenth Fjellborggal, aki részt vett a világ egyik legnehezebb kutyaszánhúzó-versenyén az alaszkai vadonban. Ez ihlette meg Åke Nordint, aki elhatározta, hogy létrehozza ennek a svéd megfelelőjét – hétköznapi emberek számára. Így került megrendezésre az első Fjällräven Polar 1997-ben. Az expedícióra bárki jelentkezhet, aki beszél angolul és elmúlt tizennyolc éves. A résztvevők szavazás útján kerülnek kiválasztásra. A szerencsések több mint háromszáz kilométert tesznek meg öt nap alatt kutyaszánon az olykor mínusz harminc fokos hidegben. Varga Dávid jelentkezett erre az embert próbáló útra, nagy álma válna valóra, ha részt vehetne rajta, és mindössze egy kattintással ti is közelebb juttathatjátok az Északi-sarkkörhöz!

TCL: Mikor és hogyan figyeltél fel a Fjällräven Polar expedícióra?

Varga Dávid: Tavaly egy régi vágyam teljesült, mert volt szerencsém eljutni Izlandra. Annyira tetszett minden, amit kint láttam, hogy elhatároztam, ellátogatok egy hasonló helyre, csak vágytam valami pluszra. Keresgéltem mindenféle expedíciókat, találtam rengeteget, viszont amikor megláttam a Fjallraven Polart, tudtam, hogy ott a helyem.
Olvasgattam, hogy mi is ez pontosan, és megláttam, hogy tavaly ilyenkor Zaja Kitty kapta a legtöbb szavazatot (38.000-et). Azonnal felkerestem, három nappal később már egy kávézóban mesélt az élményeiről. Ez nyár elején volt, azóta készülök az útra.

TCL: Mi vár rád, ha kijutsz az expedícióra, hogyan képzeljük el egy napodat?

Varga Dávid: Rengeteg kutya, tizenkilenc másik szerencsés ember és valószínű, hogy életem legnagyobb kalandja vár rám.
Norvégia északi részéről Svédországba mennék le öt nap alatt, kutyaszánnal.
Reggel ötkor ébresztő van. Az ember megeteti a kutyáit, megreggelizik, összecsomagolja a sátrát, felpakol mindent a szánra és indul az egész napon át tartó szánozás. Napi körülbelül hetven kilométert tennénk meg a semmi közepén. Nincs más, csak a táj. Amikor megérkezik a csapat a következő alvós helyszínre, kezdődik a sátorállítás, a tűzrakás, az ételek és a víz felforralása. Mindenkinek vannak hőtartó kulacsai, amiket a szervezők biztosítanak. Ezeket minden este fel kell forralni és tölteni. Ez nagyon fontos, mert mindenki ezzel melegíti magát alvás közben a hálózsákban.
A sátrak felállítása is kicsit máshogy zajlik, mint normál esetben. Elsőként ki kell ásni egy kis gödröt, amibe majd bekerül maga a sátor. Majd a kiásott hóból egy falat épít az ember, hogy ez valamennyire megfogja a szelet éjszaka.
De sok más érdekes dolgot is tanítanak még a kijutóknak, többek között a tűzcsiholást. Persze ehhez is biztosítanak néhány eszközt. 🙂

TCL: Szembesültél már hasonló kihívással, hogyan készülsz az útra? Milyen a kapcsolatod a kutyákkal?

Varga Dávid: Rengeteg dolgot kipróbáltam már, azonban soha nem kutyaszánoztam.
Hét-nyolcévesen a családommal felmásztunk a Strombolira. Ez egy működő vulkán Szicíliától nem messze. Fent aludtunk a hegyen hálózsákokban. Hihetetlen volt, ahogy negyedóránként kilőtte magából a lávát a hegy. Éjjel mindenki arra kelt, hogy rengeteg patkány mászkál körülöttünk, ez persze nem volt túl kellemes akkor, de ma már csak jókat nevetünk rajta. Szuper volt az egész. Ez volt életem első komolyabb túrája és kalandja. Itt kezdődött el minden. 🙂
Egész életemben sokat mozogtam és sportoltam, így nem félek attól, hogy végig tudom-e csinálni az utat. Persze biztosan nem lesz könnyű, hiszen az ember napokon át folyamatosan extrém hidegben van. De még sosem vártam ennyire semmit.
A kutyákat imádom. Nekem három magyar pumi kutyusom van (Guba, Bibe és Árcsi), de sajnos ők a szüleimnél élnek Celldömölkön, így ritkábban látom őket, mint szeretném. De tipikusan az az ember vagyok, aki azonnal levágja magát a földre, ha meglát egy kutyát, és elkezdek játszani velük.

TCL: Könyves bloggerként muszáj megkérdeznem: mennyire része az életednek az olvasás?

Varga Dávid: Kevésbé része, mint szeretném. Sajnos az ember könnyebben emeli fel a telefonját/laptopját, mint a könyveit. Egyébként Csányi Vilmos a nagy kedvencem. Az ő könyveit szívesen olvasom bármikor. Nagyon szeretem a humorát és azt, ahogy szinte minden regényében az állatokhoz hasonlítja az embert. Ha már a kutyáknál, járunk ajánlom tőle „Marci, a beszélő kutya” című művét. 🙂

Jelenleg egy szerb fiú vezet a régiónkban, Dávid a második helyen áll, mondanom sem kell, hogy minden szavazat számít. Ha szeretnétek segíteni abban, hogy Dávid álma valóra váljon, akkor akkor adjátok le a voksotokat ide kattintva!

Képek: Varga Dávid

FRISSÍTÉS: Örömmel értesítelek benneteket arról, hogy sikerült Dávidot hidegebb éghajlatra küldeni! 🙂

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!