Ezt olvastam – Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság

Időutazáson vettem részt Tomcsik Nóra Az elveszett ifjúság című kötetének köszönhetően: Henryvel és a többiekkel kalandoztam az első világháborút megelőző években, majd elmerültem a csatatér poklában.

azelveszettifjusag.jpg

Az elveszett ifjúság című történelmi regény A változások kora folytatása, de (a visszautalásoknak hála) az előzmények ismerete nélkül is élvezhető. Az első kötet függővéggel zárult, a második rész pedig az írónő előszavával kezdődik (ne lapozzátok át, ha a kezetekbe kerül), majd Anna szemszögéből vezeti fel a történéseket: Henry Angliában élő barátai megtudják, hogy a fiú túlélte a marokkói tragédiát. A második fejezetben már feltűnik maga Henry is, aki New Yorkban próbálja kiheverni az őt ért megrázkódtatást. Felváltva olvasunk az angliai és a New York-i eseményekről, míg a két szál össze nem kapcsolódik. Közben megismerjük Sarah és Henry kételyeit a kapcsolatukat illetően. Azonban nem csak ők inognak meg: George sem biztos abban, hogy helyesen cselekszik, ha a papi hivatást választja – mindebben nem kis szerepet játszik Anna. A kirobbanó háború – amely elől senki nem tud kitérni – tovább bonyolítja a helyzetet.

A történet jól felépített, nagyon szép az íve – az első fejezetekben a főszereplők a lélek és az érzelmek útvesztőjében próbálnak eligazodni, ezzel párhuzamosan a politikai feszültség is egyre erősebbé válik, majd Henry besorozása után a háború kerül az előtérbe, és az események egészen drámaivá válnak.

– Néha úgy érzem, bolondot csinálok magamból. Már nem bízom annyira az emberekben – mondta Henry keserűen. – Még benne sem.
– Azok után, amin keresztülment, nem csoda. Egyébként ne csüggedjen. Aki szerelmes, az mind bolondot csinál magából, de legalább is elkövet valami ostobaságot…

Henry jelleme rengeteget változott az előző kötet első oldala óta: míg A változások korában egy forrófejű, büszke fiú volt, Az elveszett ifjúságban felelősségteljes, komoly férfivá érik; igazán szerethető figura. Az írónő a többi karakterre is nagy hangsúlyt fektetett, szépen kidolgozta őket. Charlotte modern gondolkodású fiatal nővé cseperedik, ő a legszimpatikusabb női szereplő (én is a Lotte-tábor tagja vagyok), örültem, hogy kapott önálló fejezetet. George-ot emberivé teszi a vívódása, Lady McAdams az angol arisztokrácia jellegzetes, sznob képviselője, Sarah pedig inkább rá hasonlít, semmint felvilágosult gondolkodású apjára.

A háborús események között volt egy, ami épp csak említésre kerül, és amit egyesek talán hatásvadásznak találnak: egy fiatal katona röviddel a halála előtt szerez tudomást felesége várandósságáról. Sokat jelentett számomra ez az egy mondat. Ugyanis dédapám elesett a második világháborúban – miután értesült arról, hogy dédanyám gyermeket vár.

Elhajított egy gránátot, ezzel darabokra szaggatva tucatnyi szerelmet, ábrándot, csalódást és mindent, ami csak emberré tette az embert.

Az írónő írástechnikája látványosan sokat fejlődött, bár voltak a könyvben olyan dolgok, amelyeket érzésem szerint nem lett volna szükséges annyiszor nyomatékosítani, ismétlődő kifejezések is akadtak (zavartak továbbá a gondolatjel helyett használt kötőjelek, lemaradt szünetek is). A háború leírása érzékletes, egyes elemeinek ábrázolását azonban nem találtam valósághűnek. Mindezekkel együtt szerettem ezt a könyvet, a hangulatot, ami körbelengte, az érzéseket, amelyeket ébresztett bennem, és sajnáltam, hogy ilyen hamar elfogytak a lapok és el kellett válnom a szereplőktől. El tudnám képzelni, hogy adaptálják tévére egy sorozat formájában!

A szerző számtalan apró morzsát hintett el, ezek jelentősége minden bizonnyal a folytatásban fog kiderülni. Csak győzzék kivárni az olvasók egy ilyen befejezés után! 🙂

Érdemes követnetek Tomcsik Nórát Facebookon, ráadásul most akciósan juthattok hozzá a könyveihez ide kattintva.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

2 című bejegyzés “Ezt olvastam – Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük