Ezt olvastam – Velencei Rita: Gwendolyn/Levendulaméz

Velencei Rita Gwendolyn című kisregényének próbaolvasója voltam, sőt, bizonyos értelemben „keresztanyja” vagyok a könyvnek, ugyanis az írónő Facebook-követői három lehetőség közül az általam javasolt „Manor House titka”-t választották alcímnek. 🙂 Már a szerkesztés előtti történet is elbűvölt engem, a végleges változat pedig június óta várta, hogy a kezembe kerüljön, ugyanis még a Könyvhéten vásároltam meg és dedikáltattam az írónővel, a Levendulamézzel együtt.

Gwendolyn

gwendolyn.jpg

A 19. századi Angliában játszódó cselekmény két szálon fut: az egyiken a fiatal Gwendolyn jelenét és a naplójában olvasottakhoz fűződő gondolatait ismerjük meg, a másik szálat alkotó naplóbejegyzésein keresztül pedig a titkokkal terhes múltja bontakozik ki, majd a történet a két szál egyesülésében éri el a csúcspontját. A cselekmény fordulatokban gazdag, végig leköti a figyelmet.

A főhőst, Gwendolynt egyszerűen nem lehet nem szeretni: tisztelettudó és esendő, mégis talpraesett és merész, a szíve szavát követi – amolyan csendes lázadó. Édesanyja szívtelen asszonynak tűnik, de ez csak a felszín. Az egyik kedvenc karakterem a hűséges cseléd, Rosalyn volt.

– Rosalyn, nem sajnáltad sohasem, hogy nincsenek gyerekeid?
– Hát, bizony, szívesen eldajkálnék egyet-kettőt, bár talán még férjhez megyek azért, ki tudja aztat, csak a jó Isten a mennyben – nézett fel a füstös mennyezetre, és keresztet vetett.

Külön kiemelném az írónő választékos, gördülékeny, korhű fogalmazásmódját, öröm volt olvasni minden egyes sorát! Néha azért ragadtam le egy-egy mondatnál, mert egyszerűen olyan jó volt ízlelgetni. Gwendolyn levele pedig az egyik legszebb szerelmi vallomás, amit valaha olvastam, nem csodálnám, ha rendszeresen elhangzana esküvőkön.

„A Tiéd vagyok s leszek, mióta a világ áll, s Isten testet adott s szívet szeretni.

Tűz ég bennem, valódi: a szenvedélyem, amelynek táplálója, Napja Te vagy: ragyogó, fenséges, életet adó, hatalmas! Uralkodsz a világom felett, egy mozdulatod lerombol s felépít újra!

Érted, általad, benned égek szüntelen, boldog fájdalommal, átégve bűnön s vétken, hogy tisztán állhassak eléd, ha méltónak találsz rá, hogy felemelj magadhoz, s azt mondhassam Neked: Uram! Mert immár nem élhetek a Napom nélkül, az ő fénye éltet engem, s mennél többet fürödhetek szeretetében, annál inkább függök tőle.

Szeretlek odaadással, szeretlek csodálattal, szeretlek szenvedéllyel, örök szerelemmel, testem melegével, lelkem erejével, amíg szívem dobog – s még azután is. Velem vagy minden lélegzetben s minden sóhajtásban, minden gondolatban s minden rezdületben, minden mosolyomban s minden emlékemben Téged várlak, Téged hívlak, Téged vágylak!”

A könyv a nagy klasszikusokra emlékeztetett, azokra, amelyek némelyike ma is kötelező olvasmány a középiskolások számára. Természetesen nem azokra, amiket a nebuló úgy szenved végig, hanem azokra, amelyek után úgy érzi, hogy szívesen olvasta volna még. Ki tudja, talán egyszer a Gwendolynból is iskolai tananyag lesz. 🙂 Szívből ajánlom az angol irodalom szerelmeseinek!

Levendulaméz

levendulamez.jpgA hátoldalon lévő egyik ajánlóban az áll, hogy „Ez a novelláskötet nem történeteket, hanem érzéseket ad.” És valóban. Ezt tartsa szem előtt, aki kezébe veszi. Velencei Rita szavakkal fest hangulatképeket.

A borító szemet gyönyörködtető, még a vonalkód is levendulaszálakból áll!

A történetek, rövidek, lényegre törőek, frappánsak. Egyiket a humor, másikat a fájdalom itatja át. Az írónő olykor az olvasó fantáziájára bízza a novella folytatását, máskor sejteti a végkimenetelét. Történettől függően használ szépirodalmi stílust vagy modern, fiatalos nyelvezetet. Olaszország szerelmesei éppúgy megtalálják a számításaikat, mint a magyar szereplők és helyszínek rajongói.

Terjedelmét tekintve egy ültő helyben el lehetne olvasni, de nagy hiba lenne! Egy novella a reggeli kávé mellé való, egy másik történet a tízóraira elmajszolt alma mellé, egy a délutáni csendes pihenő idejére, majd egy estére… Hogy mindegyik körülölelje a lelkünket egy kis időre, velünk maradjon, töprenghessünk rajta.

A Levendulamézre pont egy katasztrofális romantikus könyv után kerítettem sort, így ittam Rita minden szavát. A kötet elolvasása hihetetlenül jólesett a lelkemnek! Több kedvenc novellám is akadt, például az Olasz kezdőknek, a Közkönyvtár és A thébai és a gyógyír – de a többit is szerettem.

Délután egy ifjú olvasó Dante Emberi színjátékát kereste rajtam. Tapintatosan megérdeklődtem, hogy kiegyezik-e az Isteni változattal is, mivel az általa keresett kiadvány momentán hiánycikk az egész világon.

Olyan női olvasóknak ajánlom, akik képesek a sorokon túlra tekinteni, és engedni, hogy egy-egy érzés, hangulat magával ragadja őket.

Volt szerencsém olvasni Velencei Rita Kávé és krémes című romantikus regényét is. A könyvről készült élménybeszámolómat elolvashatjátok itt.

A könyvek megvásárolhatóak ide kattintva, és van egy jó hírem a regisztrált Moly-tagoknak: lehet jelentkezni utazókönyvre (Gwendolyn, Levendulaméz)!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Ezt olvastam – Velencei Rita: Gwendolyn/Levendulaméz” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük