Sarah Hawkinsszal egy kávéházba beszéltünk meg találkozót. A lábaim remegtek az izgalomtól, hiszen közel három évig az ő történetével keltem és feküdtem, az agyam folyton folyvást azon kattogott, milyen kalamajkába keveredett már megint, és a kalandjai beférkőztek még az álmaimba is. Reméltem, hogy összefuthatok a férjével és a kislányával, végül egyedül érkezett a helyszínre a megbeszélt időpontban. Rafinált szabású sötét, mintás felsőt viselt leggingsszel, barna haját lazán feltűzte. Arca csak úgy ragyogott a boldogságtól. Helyet foglaltunk az egyik félreeső asztalnál, és amíg megkaptuk a teát, felkészítettem arra, hogy kényes olvasói kérdéseket is fel fogok tenni neki.
Sarah – ahogyan elképzelem (Emma Watson)
Fotó: Georges Biard
TCL: Először is engedd meg, hogy köszöntselek az magam és az olvasók nevében. Megtisztelő, hogy vállaltad a felkérésemet, és válaszolsz a kérdésekre, amelyeket az olvasók küldtek neked.
Sarah: Izgalmasnak találtam a feladatot, örömmel állok elébe. Csapjunk is a lecsóba!
Virág: Mégis mért tetted meg mindezt egy idegennek, függetlenül attól, hogy angyal az illető?
Sarah: Bevallom töredelmesen, hogy nem nagyon akartam részt venni ebben az egészben. Nem elég, hogy fel kellett dolgoznom, hogy mindarról, amiről azt hittem, mese, kiderül, hogy valóság, erre még azzal is szembesítettek, hogy a démonok ellephetik a Földet. És ezt kéne megakadályoznom. Nekem! (emeli meg a szemöldökét és mutat a mellkasára) Megijedtem, és nem gondoltam, hogy alkalmas lennék erre a feladatra. De Ronael nem nagyon hagyott más választást. Egyszerűen odateleportált Bartaelhez, onnan pedig nem volt megállás. Meg azért elég ösztönzőleg hatott, hogy a Földből a pokol egyik kerülete válhat, akkor pedig mindannyiunknak annyi.
Kriszti: Tényleg szexi, ha egy férfi a tulajdonságait tekintve nem az a kifejezett macsó, hanem egy picit „szerencsétlen”?
Sarah (nevet): De még mennyire! Duke Falatozójába, ahol pincérnőként dolgoztam, túlnyomórészt pasik járnak, szép számmal akadnak köztük macsók, akik teszik a szépet a felszolgálólányoknak. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a hiúságomnak, ha bókoltak vagy randira hívtak, de nem vettem komolyan ezeket. Amúgy Jeff, az előző barátom is kifejezetten jóképű és magabiztos, és látod, mégis mire mentem vele! Talán pont miatta ábrándultam ki a macsó férfiakból. Egyébként Ronael nem is volt szerencsétlen azokban az időkben, csak kevésbé gyakorlatias. Vagy inkább más irányú gyakorlattal rendelkezett, olyannal, ami miatt mélyen tiszteltem. Jól kiegészítettük, kiegészítjük egymást. Szerintem nagyon vonzó az ártatlan-veszélyes kombó. (kacsint cinkosan)
Nelli: Melyik „angyali” képességet találtad a legizgalmasabbnak?
Sarah: Fantasztikus élmény volt, hogy láthattam, ahogyan Ronael felveszi az angyali alakját, a démonűzés félelmetes, a gyógyítás hihetetlenül hasznos, de a teleportálás a legizgalmasabb. Sosem fogom elfelejteni, amikor Ronael először repített engem így egyik helyről a másikra. Olyan volt, mintha felültem volna egy iszonyatosan gyors ringlispílre, olyan centrifugaszerűre. Minden összemosódott előttem, miközben pörögött körülöttem a világ. Landolás után úgy kóvályogtam, mint egy részeg, és még a fülem is eldugult. A többi utazást (mutat idézőjelet a kezeivel) már jobban viseltem.
Laura: Emberrel jobb csókolózni, vagy angyallal?
Sarah: Ronael teljesen pucér volt, amikor rábukkantam, úgyhogy már az első találkozásunkkor világossá vált számomra, hogy az ember és az angyal, khm, „kompatibilis” faj… testfelépítésüket tekintve legalábbis. (kuncog) Ronael rögtön elvarázsolt, és rengeteget fantáziáltam arról, hogy megcsókol. Kíváncsi voltam, másabb-e a csókja íze, mint a földi férfiaké. És amikor végre megtörtént, az minden képzeletet felülmúlt! De a csókját nem angyali mivolta tette különlegessé, hanem a személye és az, hogy amikor elcsattant, akkor már fülig szerelmes voltam belé.
Éva: Hol féltél legjobban?
Sarah: Miamiban a teniszpálya mellett és a pokolban. Látni, amint valaki, akivel nem sokkal azelőtt beszéltél, porrá válik… (elkomorodik és szünetet tart) Erre nehéz szavakat találni. Azt hittem, én leszek a következő. Éppen ilyen szörnyű volt, amikor a pokolban betévedtem az elkárhozottak termébe, és átéltem a kínjaikat. Meg amikor azt hittem, hogy elveszítem magam felett az irányítást. Olykor még kísértenek álmomban.
Melinda: Milyen érzéseid vannak Lilithszel kapcsolatban?
Sarah: Lilith már akkor tiszteletet ébresztett bennem, amikor először pillantottam meg a Ronael által közvetített látomásban. Gyönyörű és okos, öntörvényű, nem hunyászkodik meg. És szerelmes. Az viszont, hogy démonoknak ad életet, halálra rémít. De nem haragszom rá a történtek miatt, inkább együttérzek vele.
Ili: Mi az, ami erőt ad legyőzni a félelmet, a haragot, a kétségbeesést és önmagadat?
Sarah: A kalandok során számtalanszor estem kétségbe, rettegtem és öntött el a düh. De ilyenkor azt ismételgettem magamban, hogy ha hagyom, hogy ezek az érzések eluralkodjanak rajtam, akkor nemcsak én bukhatok el, hanem a Föld és minden lakója. Sokat segített, hogy Ronael hitt bennem. Kölcsönösen merítettünk erőt egymásból. Önmagam legyőzése nagyobb falat volt. Sok mindent át kellett értékelnem, és azt hiszem, az alatt a pár hét alatt nőttem fel igazán.
Ilona: Milyen Ronael az ágyban? És nyögdécselés közben mondod azt, hogy „Isteneeeem”?
Sarah (vihog, miközben fülig vörösödik): Tyű, micsoda intim kérdés, erre nem számítottam! Szóval, Ronael, szépen belejött, khm, a dolgokba. Az ágyban nem éppen angyalként viselkedik. Fogalmazzunk úgy, hogy pokolian jó, és a mennyekbe repít. És nem, nem mondom közben, hogy „istenem”, de ha „angyalomozom”, az jó hatással van a libidómra. (vigyorog, és zavarában beleszürcsöl a teába)
Tibi: Honnan van Ronaelnek biztosítása? Nem féltek a kiutasítástól?
Sarah: Nem, nem félünk. (nevet) Ronaelben felismerni véltek egy évekkel ezelőtt eltűntnek hitt férfit, úgyhogy a személyazonosságával kapcsolatos problémák egy csapásra megoldódtak. Persze ez is egy kis égi segítséggel sikerült. Ronael azt mondta, meglepődnék, ha tudnám, hogy milyen hatósági szervekbe és cégekbe épültek be angyali megfigyelők, nem mindegyikük hajléktalan, mint Bartael. Őt egyébként azóta áthelyezték Kongóba, többet nem árulhat el a feladatáról.
Tibi: Nem vettetek észre valami furcsát a kislányotokon?
Sarah: Rosie három és fél éves, és néha a frászt hozza rám. A múltkor, amikor elmentem a szobája előtt, hallottam, hogy beszél. Azt hittem, hogy a babájával játszik teadélutánosat. Csakhogy amikor kiértem a konyhába, észrevettem, hogy a baba a széken maradt. Egyszer csak megjelent Rosie, kért egy kis kekszet, hogy megkínálhassa vele a szellemkislányt, aki a szobájában van. Remélem, csak a képzelete ilyen élénk.
Tünde: Hogy telnek a napjaid? Nem hiányoznak a kalandok?
Sarah: Hétköznap dolgozom, egy általános iskolában tanítok, Rosie addig pre-schoolban van, vagy Ronael vigyáz rá, ha a munkája engedi, de sok időt tölt Bridgettel is, aki – miután életet adott Abigailnek – otthagyta Duke Falatozóját, és főállású anya lett. Közben bővült a családjuk George Juniorral, akit imádok! Talán hozzánk is bekopogtat a gólya egy kisfiúval. (titokzatosan elhúzza a száját) Gyakran szervezünk velük közös programot hétvégére. Néha kirándulunk hármasban, vagy beülünk kettesben a moziba filmet nézni. Teljesen átlagos életet élünk. És nem hiányoznak a kalandok, épp elég volt az, amiben részem volt! (nevet fel) Persze sosem lehet tudni, mit tartogat a jövő, mikor és kinek lesz ránk és a tapasztalatainkra szüksége.
TCL: Köszönöm, hogy válaszoltál az olvasók kérdéseire! Minden jót kívánok neked és a családodnak, puszi a kis Rosie-nak, és remélem, hallunk még rólad, rólatok!
Sarah: Köszönöm, átadom, és igyekszem hírt adni magamról. (kacsint búcsúzóul)
Milyen szép is lett volna, ha a könyvem szereplője tényleg testet ölt, és fentiek valóban így esnek meg! Köszönöm azoknak, akik a Facebook-posztom alatt hozzászólásban feltett, vagy privátban megküldött kérdéseikkel hozzájárultak az elképzelt interjú létrejöttéhez! ♥
*
„Egy halandó és egy angyal. Egy kulcs. És egy démoni sereg, ami elválasztja őket egymástól.
Meddig terjed a mese világa? Mi választja el a valóságtól? És mit tehet egy hétköznapi lány, amikor átlépi a kettő közt húzódó határt?
Sarah felszolgálóként tengeti mindennapjait. Meg van róla győződve, hogy az angyalok és démonok a képzelet szüleményei, mégis ő talál rá a mennybéli lényre, Ronaelre.
Az angyalnak vissza kell szereznie az ellopott Lámpást az Alvilágból, ám csak akkor tud alászállni érte, ha megtalálja az emberek közt rejtőző Lovasokat. A számára ismeretlen közegben való eligazodáshoz szüksége van a lány segítségére. Együtt erednek a bukott angyalok nyomába, amivel hihetetlen események sora veszi kezdetét.
Sarah-t minden veszély ellenére elbűvöli az a világ, amelybe bepillantást nyer, miközben érzései Ronael iránt egyre inkább elmélyülnek – azok viszonzására azonban éppoly csekély az esély, mint küldetésük teljesítésére…
Egy angyalt szeretni még sosem volt ilyen kockázatos!”
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
