Legutóbbi könyvtárlátogatásom alkalmával hozzám csapódott Cserna-Szabó András Sömmi.-je. Annyiszor futottam már bele különböző interneten felületeken, hogy úgy éreztem, most már valóban muszáj sort kerítenem rá, már csak azért is, mert évek óta szerepelt az elolvasandó könyveim listáján.
A Sömmi. egy áltörténelmi eastern,
amelyben az agg koldus, Veszelka Imre – aki maga is betyárrá lett – beszéli el Rózsa Sándor történetét. A regénybéli Rózsa Sándornak már a születése sem ment hétköznapi számba: burokban jött a világra, ráadásul maga az Ördög jött el a lelkéért. Lassanként fény derül arra, hogyan jutott betyársorra és akadt össze a bivalyerős Veszelkával. Erős szövetség alakul ki köztük, ketten együtt számtalan huncutságban vesznek részt – a szó mindenféle értelmében –, és süllyednek egyre mélyebbre.
Veszelka bűnrészes, de nem menti fel magát tettei alól. Rózsa Sándor alakja azonban fokozatosan olyan megmásíthatatlanul sötét tónust ölt, amely előre jelzi végzetét.
„Mindönki sömmiből lött, és sömmivé is lösz, hiába a sok agyalás, érözés, gürcölés mög kajtatás egy életön át, hiába a tisztösség, hiába a gazembörség, mindön hiába, nem marad abbúl sömmi az égvilágon, még picsafüst se! A halál elsöpör, és mesemondás idő múlva már a nevödet se tudják” – szólott Andrikó, és búcsúzásnak megemelte pörge kalpagját.
A könyvben a fehérmájú fehérnépek egy dologra jók, illetve kettő, mert etetik is a törvényen kívülieket.
Noha az író szabadjára engedi a fantáziáját,
ami a történelmi tényeket illeti, a betyárok életét mégis csak hűen adja vissza, a bűnözői lét romantizálása nélkül, a maga kegyetlen és véres, megrendítő valóságában. Több olyan jelenet is akadt a könyvben, amely anyaként ugyancsak szíven ütött.
Cserna-Szabó előtt legmélyebb tisztelettel emelem kalapomat,
írástechnikája bámulatos. Olykor hat oldalon keresztül tartó, választékosan, tájszólásban megfogalmazott archaikus mondatai teljes figyelmet követelnek, megdolgoztatják az agyat, cserébe sodornak magukkal és páratlan élményt nyújtanak. Tetszett, ahogy a betyárregénybe beleszőtt valós történelmi személyeket és megmásított bizonyos történelmi tényeket. Akár úgy is lehetett volna…
A Sömmi.-t nem ajánlom azoknak,
akik egy könnyű limonádéra vágynak. Azoknak annál inkább, akik nem riadnak vissza a misztikummal átitatott, néhol alpári, olykor horrorisztikus, mégis szépirodalmi alternatív történelemtől.
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
