Pszichiáter látott már?

Instagramon futottam bele a Pszichiáter látott már? című könyvbe, amelyben a Claudia Hochbrunn–Andrea Bottlinger pszichiáter-irodalmár szerzőpáros irodalmi főhősök személyiségét elemzi. Ugye de izgalmasan hangzik? Meg is leptem magamat a könyvvel karácsonyra. Ezzel zártam 2024-et és kezdtem 2025-öt.

A Pszichiáter látott már? a világirodalom öt nagyobb szakaszából merít, az ókortól egészen napjainkig. Minden szakaszt az adott időszak rövid ismertetése vezeti fel. Ezután a széles körben népszerű mű(vek) cselekményének összefoglalása következik, erősen spoilerezve – ennek tudatában vegyétek kézbe, ha valamelyik regény kimaradt az életetekből –, majd a szereplők személyiségének elemzése. Az egyes fejezetek a tanulságokkal, a konfliktus helyes megoldásának bemutatásával zárulnak.

Ha ugyanis tárgyilagosan nézzük, akkor Rómeó és Júlia szerelme pontosan azt példázza, hogyan nem kellene egy szerelmi kapcsolatot alakítani. Kivéve persze, ha az ember rövid és tragikus kimenetelű kapcsolatokra vágyik.

A bevezetőt követően, az antikvitás szakaszában Oidipuszon és családján a fókusz, majd a középkoréban Artúr királyon és környezetén. A 17–19. század irodalmából Rómeó és Júlia, Werther, Karl May hősei, Drakula és Sherlock Holmes személyisége kerül analizálásra, majd a 20. századéból Gregor Samsa (Kafka: Átváltozás), az Elfújta a szél szereplői, Harisnyás Pippi, Momo és A rózsa neve szereplői kerülnek górcső alá. Végül a 21. századéból a Harry Potter és az Alkonyat, valamint A szürke ötven árnyalata figurái vannak kiemelve.

Egy vonzó nő láttán a szerzetesben felébred az ősember és ráüvölt: „Kapd el a nőstényt! – a fölöttes énje azonban megtiltja neki, hogy így tegyen, hiszen ő mégiscsak egy cölibátusban élő szerzetes. Vagyis a nő a bűnös – már azáltal is, hogy létezik.

A kötet végén visszatekintés található, amely rendszerbe foglalja az irodalomban is erőteljesen megjelenő világtörténelmi-társadalmi változásokat, hogyan alakult a nők helyzete, illetve a szexualitás jelentősége.

Nem megyek bele mélyebben, hogy melyik karakter milyen mentális problémákkal küzd, ki rendelkezik nárcisztikus vonásokkal, ki Asperger-szindrómás, és ki az, akinek nem lenne szüksége terápiára – fedezzétek fel ti magatok!

Aztán végre a vámpírokat is eléri az egyenjogúsítás – már nem ölik meg őket, hanem feleségül mennek hozzájuk. Most néhány 21. századi, elveszített kiváltságait sirató férfi esetleg azt gondolhatja, hogy ez a két dolog végül is ugyanaz – pedig még ennél is szörnyűbb sors vár rájuk.

Még nem olvastam Goethe Az ifjú Werther szenvedései, illetve Michael Ende Momo című regényét, de a könyv alapján mindkettő felkerült a kívánságlistámra.

Az egyes művek a keletkezésük korát tükrözik; a szerzők ennek megfelelően, az akkori társadalmi berendezkedés, viszonyok összefüggéseiben vizsgálják őket. A könyv szórakoztatva edukál, mind az irodalmi, mind a történelmi és pszichológiai ismereteket bővíti, helyes konfliktuskezelési technikákat mutat be. A nyelvezete közvetlen, fiatalos, a humora hol ironikus, hol szarkasztikus, nem hagy senkit hidegen, az biztos.

A Pszichiáter látott már?-t  bátran ajánlom mindazoknak, akik érdeklődnek a pszichológia iránt, kiváltképpen ha ismerik a fenti műveket.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.

Kövessetek! 😉

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük