Ó, hányszor hallottam és mondtam magam is a fenti mondatot! Mekkora közhely! És milyen igaz!
Már egy ideje gyakorló anyuka voltam, amikor az alkotás iránti vágyam egyre erőteljesebben kezdett izzani, és ezt nem volt képes kielégíteni sem az üvegfestés, sem más kreatív hobbim. A feszültség pedig csak gyűlt és gyűlt bennem, mígnem 2010 szeptemberében meglengettem a fehér zászlót, és megadtam magam neki. Leültem a gép elé, és csak bámultam a fehér monitort.
Tessék! Itt ülök! Ezt akartad! Miért burkolózol némaságba?! Most legyen nagy a szád!
Leblokkoltam. Egyetlen árva betűt sem ütöttem le. Vagy mégis. Elkezdtem kutakodni a neten. Többet akartam tudni az írás művészetéről. Ekkor szembesültem azzal, hogy a szakirodalom nevet is adott az általam megtapasztalt jelenségnek, méghozzá úgy illeti: „rettegés a fehér papírtól”.
Úgyhogy gondoltam egy merészet, és elhatároztam, átverem az agyam. Összevissza nyomkodtam a billentyűzetet, egészen addig, amíg vagy féloldalnyi értelmetlen krikszkraksz el nem foglalta a monitort. És a kis lelkem, mint aki jól végezte dolgát, megnyugodott, hogy valami már van a virtuális papíron.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!
2 című bejegyzés “Minden kezdet nehéz” gondolatot, hozzászólást tartalmaz