Kocsis Nagy Noémi – akit Gerda Green néven is ismerhettek – indította el a Publio szerzők Facebook-csoportjában a „nap írója” játékot, mely szerint az aznapra kijelölt szerzőt kedvükre faggathatják írótársai. Aki figyelemmel követi a játékot, tudhatja, egész kérdésáradatot szoktam szerzőtársaim nyakába zúdítani.
A tegnapi napon engem jelöltek a nap írójának, és megkóstolhattam a levest, amit főztem, azaz saját kérdésein felül Kocsis Nagy Noémi tolmácsolásában megkaptam az általam összeállított kérdéssort is. 🙂 Kedves Szerzőtársaim, köszönöm megtisztelő kérdéseiteket! Fogadjátok szeretettel a válaszaimat! 🙂
Kocsis Nagy Noémi: Mondj magadról pár szót!
Celldömölkön cseperedtem fel, Veszprémben végeztem a főiskolai tanulmányaimat, majd egy Balaton-parti faluban telepedtem le. Első gyermekem születése után mélyedtem el az írásban, azonban a kiadásra már a munka világába történő visszatérésem után került sor. Jelenleg második gyermekemmel vagyok otthon.
Kocsis Nagy Noémi: Ossz meg a többiekkel pontosan egy marketinggel, könyvkiadással vagy könyvírással kapcsolatos tapasztalatot!
Egy olyan szempontot választok, amely mindháromhoz kapcsolódik: a piaci szegmens kiválasztását, azaz annak meghatározását, kiknek szól a könyv, ugyanis ez befolyásolja, milyen csatornát kell választanod ahhoz, hogy elérd a potenciális olvasódat, ettől is függ(het), mely kiadó kínálatába passzol a könyved, illetve ez határozza meg, milyen nyelvezetet kell használnod írás során. Én meg voltam róla győződve, hogy a fiatal felnőttekhez áll közelebb a regényem, azonban az eladásaim rácáfoltak erre. Remélem, nem sértek meg senkit azzal, ha úgy fogalmazok, hogy a romantikus lelkületű, életkoruktól függetlenül fiatalok, adják az olvasóbázisom javát. 🙂
Kocsis Nagy Noémi: Honnan jött az indíttatás az írásra? Milyen életesemények sodortak az írás felé? Más művészeti ágban is tevékenykedtél/tevékenykedsz?
Brátán Erzsébet: Jaj, elkéstem! Pedig első akartam lenni, aki felteszi neked az összes kérdésed, melyeket olyan szenzációsan csokorba gyűjtöttél. Mint említetted az író-olvasó találkozókon, vagy könyvbemutatókon kérdezték ezt Tőled! Kíváncsian várom a válaszaid. És persze az is érdekel – bár ennyi fantasztikus kérdés után nehéz újat feltenni – hogy mikor kezdtél írni?
Folyamatosan kerestem az önkifejezés megfelelő eszközét: már egészen kisgyermekként is saját történeteimmel szórakoztattam esténként az öcsémet; portréimmal, akvarelljeimmel számos elismerést zsebeltem be; versikék költésével próbálkoztam; tizenévesként belefogtam egy-két „könyv” írásába; később a táncban véltem megtalálni azt, amit kerestem; közben vázákat, mécseseket festettem, gyöngyöt fűztem. Már több mint tíz éve tagja vagyok egy művelődési körnek, ahol egyszerű prózai és táncos jeleneteket írok, koreografálok, szükség esetén zenét vágok, vetítéseket állítok össze. A fiam megszületése után körülbelül fél évvel elkezdett bennem gyűlni egyfajta kellemes feszültség, ami végül írás formájában robbant ki. Eleinte nem tudtam, mi lesz belőle: csak arra jó, hogy szinten tartsam a szókincsemet? Vagy egy hosszabb novella kerekedik belőle? Végül egy több mint 360 oldalas regényben teljesedett ki.
Kocsis Nagy Noémi: Mikor és mennyi idő alatt készült el az első műved?
2010 szeptemberében pötyögtem be A Lámpás nyomában című regényem első sorát, és 2013 novemberében jelent meg e-könyv formában. Közben volt olyan időszak, amikor hónapokig hozzá sem nyúltam, máskor – akár egy megszállott – egész fejezeteket dolgoztam át. Perfekcionista vagyok, ezért is tartott olyan sokáig eljutni a kiadásig – mindig találtam valami apró csiszolnivalót benne.
Kocsis Nagy Noémi: Milyen szempontok vezéreltek a művésznév választása során?
Eladási statisztikák, marketing szempontok. Lehet velem vitatkozni, de az a tapasztalatom, hogy a magyar emberek (a piacvezető márkákat, húzóneveket leszámítva) negatív előítéletekkel viseltetnek a hazai termékek iránt – legyen szó használati cikkről vagy könyvről. Véleményem szerint magyar névvel egy támogató mamut marketinggépezet nélkül nem lehetetlen, de lényegesen kisebb az esély befutni, mint egy jól csengő külföldivel.
Kocsis Nagy Noémi: Miből merítesz ihletet az íráshoz?
A napfényből, a madárcsicsergésből, az esőcseppekből, az ázott föld illatából, egy érintésből, egy tekintetből, egy fuvallatból, egy kellemes dallamból. Az egyik fejezet írása közben a The Pussycat Dolls Hush Hush című számát hallgattam újra meg újra, hogy az adott részhez szükséges érzelmi állapotban maradjak, egy másiknál az Edda Utolsó érintés című örök slágerét. Hatással vannak rám a hírek, például a 2010-es haiti földrengés. Egy egész fejezetet szenteltem az ottani eseményeknek, és – habár nincs leírva, csak utalásokat tettem rá – a cselekmény is abban az évben játszódik. De a leghatásosabb jelenetek, a legmeglepőbb fordulatok az alvás előtti alfa állapotban születnek. 🙂
Horváth Éva: Elolvasva a könyv fülszövegét, a következő lenne a kérdésem: Mennyire van jelen az életedben a spiritualitás, vallás? Honnan jött az ötlet, hogy megemlítsd a könyveben az Apokalipszist, és a Négy lovas, hiszen ezek a Jelenések könyvében találhatóak?
Habár sokat formálódott gyermekkorom óta a gondolkodásmódom, a hittanórákon hallottak sokáig meghatározóak voltak számomra – többek között ezen ismereteimből építkeztem –, azonban igyekeztem tőlük elrugaszkodni. Az az elejétől fogva világos volt számomra, hogy egy angyal és egy földi halandó közti szerelmi szál köré épül a cselekmény, azonban szükségem volt egy alapkonfliktusra, és valahogy adta magát, hogy az apokalipszis lovasai fogják főhőseimet akadályozni. Végül a történet rajtuk is túlnőtt.
Kocsis Nagy Noémi: Vannak tesztolvasóid, tanácsadóid?
Menet közben nem szívesen mutatom meg senkinek, min dolgozom, mert ilyenkor még túl képlékeny a mű. Amit befejezésnek szántam, az végül a nyolcadik fejezet lett, melyet további három követ, egyébként visszafelé haladtam az írásban. Miután szinte késznek értékeltem, megmutattam néhány családtagomnak, akik ugyan közel állnak hozzám, de elég őszinték ahhoz, hogy hízelkedés nélkül véleményezzék. Öcsém úgy olvastatta el a menyasszonyával, hogy nem árulta el, ki a szerző, mi a téma, csak miután beszámolt a benyomásairól. 🙂 Az ő tanácsaiknak megfelelően javítok.
Kocsis Nagy Noémi: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Minden egyes nap leülsz és írsz, vagy hullámokban tör rád?
Brátán Erzsébet: Mennyi időt töltesz írással?
Mivel nem tudtam, hogy mivé növi ki magát az írás, titokban műveltem, így eleinte nem sikerült rendszerességet vinnem bele, majd hónapokig tartó szünet következett. 2011 júniusától azonban a sztenderd délutáni program a következőképpen alakult ki: ebéd után lefektettem a fiamat, kávézás közben visszaolvastam az utolsó pár oldalt, hogy ráhangolódjak az írásra, majd megszállottként vetettem bele magam az értékteremtő tevékenységbe. Mindössze napi másfél-két órám volt rá, az is csak hétköznapokon, de sokat segített ez a szertartás.
Kocsis Nagy Noémi: Megszerkeszted vagy hagyod szárnyalni a fantáziádat?
Felírom kuszán vagy vázlatpontszerűen az ötleteimet, ezeket veszem alapul. Szükség esetén kutatómunkát végzek, hogy hitelesen tudjak bemutatni egy-egy eseményt vagy helyszínt, például az ötödik fejezet helyszínéül szolgáló török szállodát. Aki járt már ott, az biztosan felismeri a leírásom alapján. De alapvetően a fantáziámra hagyatkozom, méghozzá olyannyira, hogy a szereplőim néha önálló életre kelnek, nem hajlandóak felvenni bizonyos tulajdonságokat, és a saját kezükbe veszik a történet alakítását. Ezt jól példázza a Lucifer-ábrázolásom: egy ízig-vérig gonosz lényként szerettem volna bemutatni, aki elpusztítja a világot, de egyszerűen nem „hagyta”.
Kocsis Nagy Noémi: Magam is kisgyermekes anya vagyok, tudom, hogy nem egyszerű összeegyeztetni a családi életet az alkotással. Oszd meg velünk a titkod, neked hogyan sikerül!
Jelenleg nehezen. Bízom benne, hogy a lányom is jó alvó lesz, és akkor végre megörvendeztethetem az olvasóimat egy következő kötettel! 🙂
Kocsis Nagy Noémi: Szembesülsz nehézségekkel írás során? Ha igen, milyenekkel?
Rögtön a kezdetek kezdetekor is szembesültem nehézséggel. Elhatároztam, hogy én márpedig írok! Leültem a gép elé, és egy karaktert sem voltam képes leütni, nemhogy egy mondatot. Mint később megtudtam, ezt a jelenséget rettegés a fehér papírtól névvel illetik.
És ott az alkotói válság. Mint említettem, volt körülbelül fél év, amikor egy sorral sem gazdagítottam a regényemet. Amikor az embernek kevés az ideje, nem úgy halad, ahogy szeretne, hideg van, az mind kedvét szegi, és időpocsékolásnak érzi az egészet.
Olykor a kutatómunka is rengeteg időt emészt fel, például egy beszélőnév megalkotása. Héberül a shaket szó a megfelelője a csendnek, békének, egy angyalképzővel ebből alkottam meg az angyali Shaketel nevet a kilencedik fejezetben szereplő, békét hozó feledés angyala számára, aki egy későbbi fejezetben emberi alakban tér vissza, amikor is az Irene nevet viseli, mely szintén békét jelent. Az ilyen apróságokban el lehet veszni, csakúgy, mint a helyesírás ellenőrzésében. Erre elég érzékeny vagyok.
Azonban a legfajsúlyosabb nehézség az időhiány. Hiába zsong a fejem az ötletektől, ha nem jut időm (elektronikus) papírra vetni.
Kocsis Nagy Noémi: A veled történtek, főbb életeseményeid visszaköszönnek az írásaidban?
Bár a főszereplő egyes jellemvonásai mutatnak némi hasonlóságot a húsz év körüli énemmel, alapvetően teljesen függetlenek tőlem a figurák. Inkább az érzésekre fektetem a hangsúlyt. Amíg egy, az enyémtől gyökeresen eltérő értékrendet képviselő szereplő szemszögéből láttatom az eseményeket, addig képes vagyok teljes mértékben azonosulni vele, és remélem, ez érzékelhető a könyvemben.
Kocsis Nagy Noémi: Van olyan személy, akinek a rád tett benyomása tükröződik a műveidben?
Tervezett mesekönyvem főszereplője a fiam lesz. 🙂
Kocsis Nagy Noémi: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
Volt két elképzelésem a borítót illetően, melyeket megmutattam a tesztolvasóimnak. Egyöntetű döntés született. 🙂 Tehát az én elgondolásomból a tesztolvasók segítségével szakember valósította meg.
Kocsis Nagy Noémi: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?
A hagyományos könyvkiadás a végnapjait éli. Nem a nyomtatott könyvek rövid időn belül bekövetkező eltűnését vetítem előre, hanem a rendszer gyökeres átalakulását. Meglátásom szerint a magánkönyvkiadásé a jövő. Amikor a kiadó nem fölözi le aránytalanul a hasznot, és nem gyakorol nyomást egy következő kötet megjelenése miatt, amikor nagyobb az írók szabadsága, igaz ekkor a könyvükkel kapcsolatos marketingfeladatok is rájuk hárulnak. Ugyanakkor a könyvkiadás leegyszerűsödése a piac túltelítettségét növeli tovább. Soha ekkora verseny nem folyt még az olvasók kegyeiért.
Kocsis Nagy Noémi: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?
Visnyei Veronika Júlia: Miért döntöttél a self-publishing mellett?
Amikor már látszott, hogy a történetem ki akar törni a fiókból, számításba vettem a lehetőségeimet. Blogokat, fórumokat fürkészve olvastam mások tapasztalatait, ami elkeserítő volt. Így az elejétől kezdve a magánkiadás lehetőségeit kutattam. És nehezen viselem, ha korlátozzák a fantáziámat, rám akarnak erőltetni valamit, valamint a szűk időhatárokat. Azért egy, korábban könyvkiadónál dolgozó ismerősöm szerint érdemes lett volna egy általa megnevezett kiadóhoz beküldenem a kéziratot, ő látta benne a potenciált.
Kocsis Nagy Noémi: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
Valóban akad néhány rém regény (és itt nem a műfajára gondolok), hiszen nem akad fenn semmi a rostán, nincs is rosta, és ez nem csak az adott szerzőre vet rossz fényt, hanem a kiadóra is. De az így vélekedőktől kérdezem, hogy vajon mennyi bevételtől estek el azok a kiadók, akik nem találták kiadásra méltónak a Harry Pottert. 🙂 Tudom, az nem magánkiadásban jelent meg, de jól példázza, hogy attól, mert egy nagy kiadó elutasít valakit, attól még igenis, érdekelhet széles tömegeket!
Kocsis Nagy Noémi: E-könyv vagy nyomtatott könyv párti vagy?
Eleinte elutasítottam az e-könyveket, de mostanra teljesen megbarátkoztam velük. Jelenleg elég vaskos könyvet olvasok, sokkal könnyebb dolgom lenne e-book olvasón keresztül falni a sorait… Ugyanakkor szeretem érezni a papírt a kezem alatt, magába szippantani egy nyomtatott könyv illatát.
Kocsis Nagy Noémi: Van fő foglalkozásod? Mit szabad tudni róla, van köze az íráshoz?
Menedzserasszisztens vagyok; az, hogy tudjak fogalmazni, alapelvárás. Igyekszem a munkámban is megtalálni a lehetőséget a kreativitásom kiteljesítésére, akár egy diagram személyre szabásában, akár egy prezentáció összeállításában.
Kocsis Nagy Noémi: Minek tartod magad: művészléleknek vagy gyakorlatiasnak?
Gyakorlatias művészléleknek. 🙂 A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást.
Kocsis Nagy Noémi: Te magad mennyire szeretsz olvasni?
Nem lehet szavakba önteni.
Kocsis Nagy Noémi: Van kedvenc műfajod/íród/könyved?
Még gimnazista voltam, amikor először kezembe akadt Margit Sandemo Jéghegyek népe című, 47 kötetet számláló könyvsorozata; általa bűvölt el a misztikus szerelmes regények világa. Eddig háromszor olvastam el. A kedvenc részeimet többször is. De élvezetesnek találtam a Harry Pottert, L.M. Montgomery Anne-sorozatát, R.L. Stine Libabőr-sorozatát, Isaac Marion Eleven testek című könyvét, Robin Cook krimijeit, imádtam az Egri csillagokat, A három testőrt, és még sokáig folytathatnám a sort. Számos misztikus témájú kötetet is elfogyasztottam (többek között Nemere István műveit), jelenleg pedig Daniel Kahneman Gyors és lassú gondolkodás című érdekfeszítő könyvét olvasom. Mindenevő vagyok. 🙂
Kocsis Nagy Noémi: Mely művek voltak rád hatással?
A legnagyobb hatást kétségtelenül a Jéghegyek népe gyakorolta rám. Az Angyalok városa című film földi létre vágyó angyalának és az Odaát című filmsorozat harcos égi lényeinek a megszokottól eltérő megközelítése is tetszett. De a Gyors és lassú gondolkodás is teljesen más megvilágításba helyezi az agyunk működéséről és a döntéseinkről alkotott elképzeléseimet.
Kocsis Nagy Noémi: Hogy viszonyul a családod az íráshoz?
Büszkék rám, támogatnak. Férjem (éppenséggel nem tartozik a célközönségembe) kijelentette, hogy ha eltekintünk a szerelmi vonaltól, akkor egy tök jó kalandregény. Mondjuk én kifejezetten szerelmes regénynek szántam, a kaland csak körítésnek került bele… 🙂 Öcsém, miután elolvasta a kéziratot, azt mondta, olyan, mintha nem is én írtam volna, hanem egy író. 😀
Saláth Barbara: A regényed, A lámpás nyomában, vallási, fantasy és talán némi sci-fi jelleget is mutat, szociológiával átszőve. Melyik zsáner áll hozzád a legközelebb?
Gyerekként űrhajós szerettem volna lenni, mindig is vonzottak az angyalokról és démonokról szóló történetek, Bűbájos boszorkákon nőttem fel, szerettem az X-aktákat, érdekeltek a megmagyarázhatatlan dolgok, követem az Odaátot, a The Walking Deadet, szívesen nézek ismeretterjesztő műsorokat, olvasok tudományos könyveket… igazából ezek közül mindegyik műfaj közel áll hozzám. Az ember sokat profitálhat abból, ha nyitott.
Visnyei Veronika Júlia: Mi az a műfaj, amiben leginkább szeretsz alkotni? Miért ez?
Romantikus lélek vagyok, ugyanakkor szeretem a fantasyt, ezért ez a kalandokkal tarkított, misztikummal fűszerezett szerelmes műfaj mozgatja meg leginkább a fantáziámat, és ad lehetőséget az érzelmek széles skálájának ábrázolására.
Visnyei Veronika Júlia: Vágysz rá, hogy bestseller író legyél?
Örülnék, ha sokan olvasnák a könyvemet, leendő műveimet, ugyanakkor tartanék a bestseller írókat övező figyelemtől. Jobban érzem magam a laptop mögé elbújva, mint a rivaldafényben. 🙂
Pados Judit: Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
A hírnév felelősséggel jár, amit sokan elfelejtenek azok közül, akik híressé váltak. Ezért is tisztelem nagyon Leonardo DiCapriót, aki az Oscar-díj átvételét is arra használta fel, hogy felhívja a figyelmet a klímaváltozásra. Nevemet, arcomat adnám egy jó ügyhöz, és – ha a hírnév sok pénzzel is együtt járna – jelentős anyagi támogatást nyújtanék. Környezetünk megóvása, a gyermekek és állatok védelme, az egészségügy javítása mindannyiunk közös ügye kell hogy legyen.
Pados Judit: Bakancslista?
Egyetlen vágyam van, amit mindenképpen szeretnék ebben az életben elérni, és amiért tehetek is: látni a sarki fényt!
Pados Judit: Szoktál álmodozni?
Igen, gondolkodást nem igénylő műveletek közben: mosogatáskor, vasaláskor, séta alatt, utazás közben… 🙂 Gimnáziumi osztályfőnököm szokta mondogatni: „álmodozás az élet megrontója”. Ha ez valóban így lenne, akkor rengeteg találmánnyal és nagyszerű könyvvel lennénk szegényebbek.
Visnyei Veronika Júlia: Ha egyetlen kívánságod lehetne a könyveddel kapcsolatban, mit kívánnál?
Én magam láttam a történetet filmként peregni, igaz csak a fejemben, írás közben, de miért ne láthatná más is? A kívánságom az lenne, hogy filmesítsék meg. Ismeri közületek valaki Andy Vajnát? 😉
Kocsis Nagy Noémi: Melyik a kedvenc saját műved?
Természetesen A Lámpás nyomában című könyvemre vagyok a legbüszkébb, de egy mondóka is nagyon közel áll a szívemhez, amit akkor találtam ki a fiamnak, amikor még nem beszélt:
Itt az okos fejed, (megsimogatni a kobakját)
Itt a két szép szemed. (végigsimítani egyesével a szemein)
Pici orrod, pici szád, (megbökni az orrát, ajkaira helyezni az ujjaid)
Aranyos kis pocikád. (körkörösen megsimogatni a hasát)
Hátad, lábad, kezed, (végigsimítani egyesével a testrészeken)
Csongor a te neved! (megböködni a mellkasát)
Körmendi Zoltán: A honlapodon két, hangulatos író-olvasó találkozó képeit is bemutatod. A szervezésről és eredményről szívesen olvasnék.
Megtisztelő felkérést kaptam Szőke Ildikótól, a balatonszabadi Kincskereső ÁMK Petőfi Sándor Művelődési Házának művelődésszervezőjétől, illetve Németh Tibortól, a celldömölki Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtár Kresznerics Ferenc Könyvtárának könyvtárvezetőjétől, egy-egy író-olvasó találkozó megtartására. Ildikóval és Tiborral leegyeztettem előtte a plakátokat, melyeket magam terveztem és szerkesztettem, ők pedig vállalták a terjesztést. Ezen felül az eseményről értesülhettek az érdeklődők a helyi újságokból, a blogomból és a Facebook-oldalamról is. Mindkettő oldott, családias hangulatban telt. A megjelentek kérdései alapján állítottam össze a kérdéssoromat, melyet kedves írótársaimnak is feltettem. 🙂 Utóbbi eseményen felolvastam egy részletet a könyvből, mely megtekinthető a YouTube csatornámon, illetve készült velem egy interjú a helyi televízió számára.
Kocsis Nagy Noémi: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?
Pozitívak, biztatóak. Többen jelezték, hogy szívesen olvasnák ennek a történetnek a folytatását, vagy megírhatnám Lucifer és Lilith mellékszálát önálló kötetként. Ösztönzöm is az olvasóimat, hogy mondják el a véleményüket a Facebook-oldalam olvasói vélemények képe alatt, mint ahogyan már páran megtették, de sokan hárítanak, hogy ők nem tudják olyan jól megfogalmazni a gondolataikat. Üzenetben vagy személyesen viszont többen elárulták, hogy egyes jelenetek alatt könnyek szöktek a szemükbe, olyan mélyen érintették őket a soraim. Nincs attól nagyobb elismerés, mint amikor sikerül valakinek megérintened a lelkét!
Kocsis Nagy Noémi: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
Kaptam jogos, építő jellegű kritikát, azokat teljes mértékben. Hiába olvastuk át többen is, maradtak helyesírási hibák a kéziratban, és fel is hívták rá a figyelmemet az olvasók, illetve az ugyanazon fejezeten belüli, de logikailag elkülönülő részek közötti formázás eltűnt feltöltés után, hiába úgy állítottam be, ahogyan kérték, és a szöveg összefolyása helyenként határozottan zavaró, például idősíkok közötti ugrálásoknál. Később a kiadóval megfejtettük ennek a rejtélyét. Korrektúráztattam, és ismét feltöltöttem második kiadásként, ekkor szembesültem azzal, hogy a fejezetcímek és a részek elkülönítésére szolgáló csillagok alapértelmezettként balra vannak igazítva, középre igazításuk extra szolgáltatásnak, egyedi tördelésnek minősül éppúgy, mint a plusz egy-egy üres lap a könyv elején és végén. Könyvkötészet elleni bűnnek tartom, de elfogadom, hogy ez a kiadónál a sztenderd formázás. Sajnos az is utóbb derült ki, hogy a második kiadás során nem csupán a borító gerincvastagságát igazítják a könyv új terjedelméhez, hanem teljesen újat kap, így a ByLine Kft. által tökéletesen megszerkesztett borítóm is megváltozott, eltűnt róla a honlapomra mutató QR-kód és a gerincéről a Lámpás. Ezekből következik, hogy a könyv még mindig nincs az általam megálmodott állapotban, de legalább helyesírásilag rendben van. 🙂 Most spórolok, hogy pontosan olyan lehessen, amilyennek szeretném, és büszkén adhassam az olvasók kezébe.
Kocsis Nagy Noémi: Beszélj a (leendő) könyveidről! Tervezel még írni? Lesz folytatás? Mik a további terveid?
Brátán Erzsébet: Tervezel még további kötetet/köteteket? Jelenleg min dolgozol?
Bogár Erika: A honlapodon írod, hogy „mese felnőtteknek” és azt is, hogy van két gyerkőcöd. Gyermekeknek szóló meséket is írsz vagy tervezel írni?
Már sokan várják a következő regényemet, ami szintén a misztikus szerelmes műfaj jegyében íródik, azonban könnyen megeshet, hogy egy gyermekeknek szóló mesekönyvvel előbb fogok jelentkezni. 🙂 Több tucat mesekönyvünk van itthon, a fiam esténként mégis azt kéri tőlem, hogy inkább én találjak ki neki történeteket. A sztori megvan, már csak papírra kell vetni.
Kocsis Nagy Noémi: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?
Olvassanak sokat, alakítsanak ki egy szertartást, amivel ráhangolják magukat az írásra; az sem hátrány, ha megfelelően használják a grammatikai, helyesírási szabályokat. És a korrektúrán ne spóroljanak!
Köszönöm a szerzőtársaimnak a rengeteg kérdést, a poszt olvasóinak pedig a figyelmet, amellyel megtisztelték e maratoni bejegyzést! 🙂
Esetleg vetődött fel bennetek újabb kérdés? Tegyétek fel bátran!
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
1 című bejegyzés “Fókuszban a szerzőtárs, fókuszban T. C. Lang” gondolatot, hozzászólást tartalmaz