Interjúhétfő – Vendégszerző: Szabó Zsófia Fruzsina/Sophie Taylor

Ma egy ifjú írónőt szeretnék bemutatni nektek: Szabó Zsófia Fruzsinát, aki Sophie Taylor írói álnéven publikálja verseit, novelláit és regényeit. Diszlexiája és diszgráfiája ellenére kötött ki az írás mellett, és műveinek van egy sajátos, „magába szippantó” hangulata, ami további olvasásra késztet. Jelenleg az egyik kézirata pihen több kiadónál pozitív elbírálásra várva.

szabo_zsofi_fruzsina.jpgSzabó Zsófia Fruzsina

TCL: Nem titkolod, hogy diszlexiás és diszgráfiás vagy, mégsem folyamodtál felmentésért az iskolában, sőt, magyar szakon szereztél diplomát, és novellákat, regényeket vetsz papírra. Hogyan sikerült legyőznöd ezt az akadályt?

SzZsF/ST: Amikor először látszott, hogy gond van, az elsős tanár néni azt mondta, csak hisztis, elkényeztetett vagyok, és nincs is semmi bajom. Aztán kiderült, erős diszlexiában és diszgráfiában szenvedek. Két évig jártam logopédiára, amikor azt mondták, tovább nem vagyok fejleszthető. El kell ismernem, tényleg sokat segítettek ott, de a legtöbbet, aki tett értem, az az édesanyám volt. Sokat foglalkozott velem, sokat olvasott velem, és biztatott, hogy nem vagyok buta. Ő szerettette meg velem az olvasást, ami nagyon sokat segített és fejlesztett. Amikor elkezdtem írni vagy magyart tanulni, az lebegett a szemem előtt, hogy én szeretem azt, amit csinálok/tanulok, és ebben nem fog semmi akadályozni. Nem akartam egyéni bánásmódot, hogy aztán azt halljam vissza, „neked bezzeg nem kellett megcsinálnod”, és nem mellesleg be akartam bizonyítani, hogy igenis, meg tudom csinálni. Aztán jöttek a pozitív visszajelzések akár jegyek, akár tanári dicséretek, akár lelkes olvasók formájába, amik/akik mind erőt adtak arra, hogy folytassam. És igen, nem egyszerű, és nagyon sokszor kell a bétákra hagyatkoznom, hogy helyesen írjak valamit, de tudom, hogy azt, ami a fejemben van, nem gátolhatja semmi. Úgy gondoltam mindig rá, hogy ez egy akadály, amit le kell győzni, mindegy, hogy milyen áron. Nagyon akaratos, maximalista és kitartó vagyok. Valószínűleg ezzel sikerült „győzelmet” aratnom. Bár igazából minden kézirat megszületése egy-egy győzelem e fölött.

TCL: Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre? Hogyan kerültél kapcsolatba az írással?

SzZsF/ST: Húha, már nem igazán tudom. De azt hiszem, egy könyv ihletett meg, és egyszerűen csak nekiálltam papírra vetni a gondolataim, azok pedig egy idő után regénnyé álltak össze. Mondjuk meglepőnek tartják, hogy mindjárt az elején regénybe kezdtem, mégpedig egy elég összetett krimibe. Sosem tudtam normális novellát írni. 🙂 Nekem az túl rövid, túl kötött volt mindig is.

TCL: Fel tudod idézni az első műved megszületésének körülményeit

SzZsF/ST: A legelső művem a Rémálomember volt, ami később meg is jelent. Krimi műfajba sorolták; egy FBI-nál dolgozó fiatal lány munkáját követhetjük figyelemmel, aki egy sorozatgyilkos után nyomoz. Ha jól emlékszem, a legelső változata durván fél év alatt készült el, de a gépeléssel és a javítgatással kicsit több.

TCL: Miből merítesz ihletet? Mennyire merítkezel a valóságból, a tapasztalataidból, és mennyire hagyatkozol a képzeletedre?

SzZsF/ST: Nagyon sok minden meg tud ihletni, ez lehet egy szám, egy könyv, egy film vagy akár egy előadás. Sokszor az álmaimból is születnek kéziratok. A valóságból akkor merítkezek, ha a kézirat megkívánja. Ha olyan regényt írok, ami a mindennapi életben játszódik, nem írhatok olyat, ami nem igaz, ilyenkor kutatómunkát végzek. Például ha kórházban játszódik a történet, megkérdezek egy olyan ismerőst, aki ott dolgozik. Volt olyan, ami már velem is megtörtént, de a regények nagy része természetesen kitaláció. 🙂

TCL: A karaktereid kitaláltak, vagy valós személyekről mintázod őket?

SzZsF/ST: Is-is. Vannak karakterek, akikben visszaköszönnek ismerősök, batárok, családtagok tulajdonságai, de nem a teljes személyiségük vagy kinézetük. Tehát csak bizonyos személyiségjegyeket veszek át, vagy például minden regényemben van a főszereplőnek egy legjobb barátja, aki feltétel nélkül szereti, ahogy engem a legjobb barátnőm, de nem őt magát jelenítem meg, csak azt, amit jelent a számomra.

TCL: Van esetleg szertartásod, amivel ráhangolod magad az írásra? Vagy bárhol és bármikor képes rád törni az „alkothatnék”?

SzZsF/ST: Bárhol bármikor, csak az a baj, hogy a legtöbbször éppen akkor, amikor nem érek rá. 🙂 Munka közben, utazás közben.

TCL: Milyen gyakran tudsz hódolni az írás iránti szenvedélyednek?

SzZsF/ST: Sajnos mióta dolgozom, elég ritkán. Mivel egész nap gép előtt ülök, mikor hazamegyek, nem igazán van kedvem visszaülni a monitor elé… kézzel meg már az ég tudja megmondani, mikor írtam utoljára. Plusz most még rám szakadt az alkotói válság is. Bár az agyam zakatol, mindig van új ötlet, csak éppen írni nem tudok.

TCL: Hogy képzeljünk el téged alkotás közben? Ilyenkor teljesen „átszellemülsz”, és kizárod a külvilágot? Vagy hallgatsz közben zenét?

SzZsF/ST: A zene kifejezetten zavar, mivel inkább arra figyelek, mint az alkotásra. Nálam inkább valamilyen film vagy musical megy közben a tévében, de ha nagyon belelendülök, nem figyelek semmire, csak arra, amit csinálok.

TCL: Szembesülsz nehézségekkel betűvetés során? A diszlexiád és diszgráfiád mennyire nehezíti meg a dolgodat?

SzZsF/ST: Természetesen szembesülök. A cselekményben nem, sokkal inkább a helyesírás, mondat megfogalmazásban. Mert értelmesen fogalmazom meg a dolgokat, csak nem jó mondatsorrendben. És igen sokszor keresem a szavakat, de szerintem ez minden írónál előfordul. Helyesírásban is főként a vesszők, néhány hasonló hang összekeverése jelentkezik, egybeírás, különírás is előfordul.

TCL: A blogodon nagy hangsúlyt fektetsz az olvasói visszajelzésekre. Mennyire fogadod meg a kapott tanácsokat?

SzZsF/ST: Ha kapok, természetesen megfogadom, csak sajnos elég kevés a visszajelzést kapok.

TCL: Krimi és romantikus fantasy is szerepel a repertoárodban. Melyik műfajban alkotsz szívesebben? Kipróbálnád magad másban is?

SzZsF/ST: Igazából nem tudnék válaszolni, mind a kettőt szeretem, mind a kettőt másért. De jelenlegi kedvenc kéziratomat a krimi műfajába sorolnám. 🙂 Vannak dolgok, amiben kipróbálnám magam, egyedül a sci-fi az, ami nem áll közel hozzám. Olvasni se szeretem, így valószínűleg alkotni se fogok soha. De szívesen írnék mesét, romantikus regényt vagy drámát.

TCL: Gyakorlott fülszövegírónak számítasz. Honnan jött az ötlet, hogy fülszöveget írj mások számára?

SzZsF/ST: A gyakorlott enyhe túlzás. 🙂 Amúgy igazából szerettem volna kipróbálni magam ebben is. Nekem mást jelent a fülszöveg, mint a többségnek. Mivel én soha nem írok vázlatot, mert megzavar és elveszi az ihletemet a történethez, nálam a fülszöveg helyettesíti a vázlatot. Egy-egy fülszöveg felhozza bennem, mit is akarok leírni a történetben. Viszont másoknak más a funkciója, és kíváncsi voltam, pár fejezetből mit tudok kihozni. 🙂

TCL: Milyen a jó fülszöveg?

SzZsF/ST: Ezt nehéz megmondani. Azt mondanám az, amire felkapod a fejed, ami kérdéseket indít el benned, de mégis ad valami szempontot, milyen is a történet. Mint tudjuk, a fülszövegnél az a lényeg, hogy a hatására elolvasd a könyvet/regényt/blogot. Viszont mindenkinél más és mást hatást vált ki egy-egy fülszöveg. Én minden fülszövegemet úgy írtam meg, amire én felkapnám a fejemet; hogy másnál is elérem-e ezt a hatást, az már más kérdés. Szerintem ez ugyanolyan, mint egy regény/ novella megírásánál. Millió válasz létezik arra, milyen belőlük a jó, de ez mindenkinél mást takar.

TCL: Olvasóként melyik műfaj áll a legközelebb hozzád? Milyen könyveket lapozol fel szívesen?

SzZsF/ST: Természetesen, amiben alkotok. 🙂 Ha jó a krimi, nagyon le tud kötni, fantasy legyen romantikus vagy saját világú, nagyon be tudnak vonzani, szeretek burleszkeket olvasni, amin jókat lehet nevetni. Bár mostanában igen csak megválogatom, hogy miket olvasok, most már nem tud lekötni akármi. A nagyon egyedi, pörgős, bevonzó könyveket szeretem. Olyanokat, amikről el tudom hinni, hogy megtörténhet, vagy amiről elhiszem, velem is megeshet. Az ilyen tiniknek való gimis könyvekből mindenképpen kinőttem már, szeretem a komolyabb témákat boncolgató könyveket.

TCL: Mely művek (könyvek, filmek, zenék stb.) voltak rád és a munkásságodra hatással?

SzZsF/ST: Nehéz konkrét műveket mondanom, mert valamilyen szinten minden jó könyv hatással van rám. Mindegyik taníthat nekem valami újat. Legyen szó fordulatról, cselekményvezetésről, befejezésről vagy akár egy új szóról. Arra ösztökélnek, hogy érjem el azt a szintet, amit ők. De van egy valami, ami nagyon sokat változtatott rajtam és a munkásságomon is. Shakespeare Szent Iván-éji álom című darabját állítottuk színpadra a városomban működő amatőr társulattal. Mint rendező asszisztens segítettem megalkotni az előadást, és iszonyat sokat adott. Nagy élmény volt, sokat tanultam, és bár nem tudnám megmondani miben, de változtam.

TCL: Van példaképed?

SzZsF/ST: Természetesen, több is. Igazából most belegondolva, minden műfajban, amiben alkotok, megvan. A romantikus fantasyban J. R. Ward például. A magyar példaképeim pedig mindegyik műfajba belekóstoltak kicsit, ők pedig Böszörményi Gyula és Vavyan Fable. Valamint a nagy kedvenc William Shakespeare.

TCL: Hogy viszonyul a családod az íráshoz? Természetes számukra, hogy történeteket vetsz papírra, vagy egyfajta csodabogárként tekintenek rád?

SzZsF/ST: Először furcsán néztek rám, de teljes mértékig elfogadják, és támogatnak benne. Édesanyám is írogatott fiatal korában, de ő nem vette komolyan, csak úgy írogatott. A bátyám is megpróbálkozott már vele, szóval mi ilyen alkotó család vagyunk.

TCL: Melyik a kedvenc saját műved? Legyél szíves, mesélj róla!

SzZsF/ST: Bár elsőre azt mondanám, minden művem a kedvencem, hiszen mindegyik az enyém, és valamiért fontos, de ha mindenképpen kell mondanom egyet, az a Suttogó Szél 1. Lovászlány. Ezt a történetet leginkább talán a krimi műfajába sorolnám, de nagyon összetett, sok minden kap benne szerepet. A lovak iránti feltétlen szeretet, romantika, régi titkok és tragédiák, gyilkosságok. A történet Annie-ről szól, aki messzire költözik otthonról, egy gróf birtokán lesz lovász. Ha most igazán belekezdenék, miről is szól, nagyon sok mindent lelőnék, de annyit talán elárulhatok, hogy Annie-t körülvevő családi titkokra derül fény, ami összekeveredik a munkaadója múltjával. Hogy honnan jött az ötlet, már nem igazán tudom megmondani. Talán a lovagló óráimmal kapcsolatos, már nem nagyon emlékszem. A legelső kézirat olyan 7-8 hónapot vett igénybe, akkor éppen egyetemre jártam, így lassan tudtam haladni vele. Ez a történet egy nagy szerelem volt már akkor is. Imádtam írni, imádtam foglalkozni vele, kutatni hozzá, írtam, mint a gép, nem tudott semmi más lekötni. Nagy hatással volt, és van rám a mai napig, remélem, ez lesz a fordulópont a munkásságomban. Nagyon sokat foglalkoztam vele, javítgattam, és bár a most íródó fantasymat is nagyon szeretem, ehhez a történethez mindig vissza fogok térni.

TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről?

SzZsF/ST: Azt kell mondanom, hogy szörnyű. A nagyobb kiadók szinte esélyt sem adnak a fiatal és tehetséges (ezt főként kihangsúlyoznám) íróknak a befutásra. Természetesen tudom, hogy egy könyvkiadás nem olcsó, de külföldről is annyi könyvet hoznak be, amit szintén nem olcsó kiadni. Nagyon sok kiadó válaszra sem méltatja azokat, akik megkérdezik, adnak-e ki kéziratot. Aki meg válaszol, vagy helyből elutasítja, vagy hónapok múlva mond nemet, vagy csak pénzért, vagyis majdhogynem magánban kiadja neked (nem kis pénzekért, tegyük hozzá, amit nem egyszerű a mai világban finanszírozni). És most jöhet nekem bárki a Könyvmolyképzővel meg az Aranymosásával… végigkísértem több évadot belőle, és akármennyire is álmom bejutni oda, már elfogadtam, hogy sosem fogok. Sokszor nem látom bennük a logikát, de azt hiszem, ezt nem itt kellene leírnom. Csak ezen mindig kiakadok, és elszomorítónak tartom a helyzetet.

TCL: Hogy viszonyulsz az e-könyvekhez?

SzZsF/ST: Én nem szeretem őket. Nem belőlem fog senki meggazdagodni, ha erről van szó, az biztos. Mivel egész nap gép előtt ülök, ha hazamegyek, sokkal szívesebben fogok a kezembe papírkönyvet, mint hogy a telefonon vagy tableten olvassak. A papírkönyvnek van egy varázsa, amit egy e-könyv sosem fog tudni pótolni.

TCL: Hagyományos vagy magánkiadásban gondolkodsz?

SzZsF/ST: Jelenleg is-is, de főként hagyományosban. Most egy regényemet szeretném magánban megjelentetni (ha találok olyan kiadót), de csak azért, mert őt sehol sem fogadták hagyományos kiadók. De alapból nem szeretem, és jelenleg a Maximnál és az Alexandránál is várakozik regényem a döntésre várva.

TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?

SzZsF/ST: Ez nálam igaz, de alapból nem hiszem. Ez mindenkinek a saját döntése.

TCL: Korábban kapható volt a Rémálomember című könyved, azonban felbontottad a kiadóddal a szerződésedet. Tervezed, hogy más kiadónál megjelenteted?

SzZsF/ST: Erre egy határozott nem a válasz. 🙂 Azóta nagyon sokat fejlődtem, és alaposan át kellene írnom, hogy megfeleljen a mostani elvárásaimnak. Az, bár nagyon szeretem, nincs olyan szinten, hogy újra kiadjam, maximum, ha valamikor, a leendő olvasóim kérik.

TCL: Mik a terveid a jövőre nézve?

SzZsF/ST: Igazából nincsenek nagy tervek. Szeretnék végre hosszú távú munkát találni, párkapcsolatomban vannak nagyobb tervek (lakás, esküvő), szeretném megszerezni a diplomámat (ebben a nyelvvizsga akadályoz, de talán sikerült elérnem a diszlexiám miatt a könnyítést). Alkotásban szeretném befejezni az elkezdett fantasymat, kiadatni magánban az elutasított regényemet, (és, bár ez inkább álom, mint terv, megjelenni egy hagyományos kiadónál), és aztán majd új regénybe kezdeni.

TCL: Mit tanácsolsz kezdő íróknak?

SzZsF/ST: Sokat olvassanak, írjanak, és ami a legfontosabb, soha, de soha ne adják fel. Ha negatív kritikát kapnak, abból szűrjék ki, amit fontosnak vélnek, de soha ne tegyék azt, hogy nem vesznek róla tudomást. Minden kritika fontos, és arra tanít, hogy fejlődjünk és legyünk jobbak.

TCL: Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok!

Szabó Zsófia Fruzsina történeteit nyomon követhetitek a blogján és a Wattpadon.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Mentés

1 című bejegyzés “Interjúhétfő – Vendégszerző: Szabó Zsófia Fruzsina/Sophie Taylor” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük