Advent a fenntarthatóság jegyében II.

Az előző blogbejegyzésemben láthattátok, milyen ötletes adventi koszorúk születhetnek kidobásra szánt, maradék anyagokból, most pedig az újrahasznosítás szellemében készült karácsonyfadíszekre mutatok variációkat.

Hajlamos vagyok felhalmozni itthon sok mindent „Ki ne dobd, az nem szemét!” és „Majd jó lesz valamire!” felkiáltással, és igen, fel is használom őket különböző projektjeimhez. Jól sejtitek, nem könnyű velem együtt élni. (A családom ezt olvasva minden bizonnyal bőszen bólogat.) Bár soha nem is állítottam, hogy az. 🙂

Szóval, így történt meg, hogy hosszú évek során bespájzoltam bébiitalos adagolókanalakból. Sokszor rájuk feledkeztem, törtem a fejem, mihez kezdjek velük.

adagolokanal1.jpg

Az elmúlt karácsonyokkor Szága rendezte az udvarunkat, ő azonban már a kutyamennyország fenyőiről cseni el a díszeket. Gondoltam, mivel idén biztonságban van a ház előtt nődögélő tűlevelűnk (ami korábban karácsonyfaként funkcionált), ünneplőbe öltöztetem. Igen ám, de mivel? Kintre nem teszek üvegdíszeket – vegyek tucatgömböket, tovább fokozva a műanyagszennyezést? Pfff.

És itt jönnek képbe az adagolókanalak. Lelki szemem projektorán keresztül rögtön megjelent, hogy újjászületnek hiperszuper csillagok formájában, ráadásul ilyen díszei senki másnak nem lesznek.

Az elhatározást tett követte, előkaptam az általános iskolai rajztáblámat, ami segédkezett már néhány DIY projekt megvalósításában, és a ragasztópiszolyt.

adagolokanal2.jpg

Ügyelni kell arra, hogy a csillag tetejét alkotó kanál – amelyen keresztül felakasztjuk a fára – képezze a középső réteget, különben előre vagy hátra fog billenni.

adagolokanal3.jpg

Miután összeragasztottam őket, egy felmelegített szeggel lyukat égettem a középső adagolókanál szárába, majd átdugtam rajta a rögzítésre szolgáló rafiaszálat. És már függeszthettük is fel a fára!

De ha már lúd, legyen kövér!

Ismeritek azokat a legváratlanabb helyeken felbukkanó automatákat, amik megőrjítik a gyerekeket? Tudjátok, amik 100 vagy 200 Ft ellenében kiköpnek egy apróságot tartalmazó golyót. Hát persze hogy ismeritek!

gombok1.jpg

Nagyobbik fiam a szünidőben a nagyszülőknél nyaralt, és egy halom ilyennel tért haza. Ti mit csináltok ezekből a golyókból? Mert én láttam bennük fantáziát, félretettem őket, majd az adagolókanalakkal együtt előbányásztam a „kincsesládámból”. Meg a vízállóra száradó akrilfestéket is.

gombok2.jpg

Zsírtalanítottam, majd bemázoltam őket, hirtelen támadt lelkesedésemben kívülről. Utána ezekre is rafiából készítettem hurkot.

gomb3.jpg

Azóta fújt a szél, esett az eső, belepte a dér, mégis ellenállnak az időjárás viszontagságainak, de ha követitek a példámat, és biztosra szeretnétek menni, belülről kenjétek le őket, úgy tuti nem pattogzik le a festék.

És ha már nekiálltam a nagyüzemi díszkészítésnek, akkor előkerestem az üvegcséket is. Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy az üres gyógyszeres üvegeket (és a lejárt gyógyszereket) nem vágjuk a kukába, hanem leadjuk a gyógyszertárakban. A MagneB6-os és a calcimuscos ampullák azonban megihlettek.

A magnéziumos ampullák dombornyomottak, nincs az a csodaszer, ami eltávolítja róluk a feliratot, így kétszer kentem át őket piros festékkel. A cérnát áthurkoltam a gyöngyökön, amelyeket a két végükre ragasztottam jó barátom, a ragasztópisztoly segítségével.

mgb6_2.jpg

Végezetül átkötöttem a fiolákat egy fehér szalaggal. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem rettentően zavarnak a ruhák vállrészénél található szalagok, rendre ki is vágom őket. De nem a kukába – ezeket használtam fel a díszítéshez.

mgb6_3.jpg

Van itthon dekorcsipkém, ilyet ragasztottam a calcimuscos üvegcsék alsó részére…

calcimusc2.jpg

…majd cérnát tekertem egy gyufaszáldarabkára, amit beledugtam a fiolába, a szálat átfűztem egy gyöngyön, amit szintén rátapasztottam az üvegcsére, utolsó lépésként pedig átkötöttem őket piros szalaggal, amelyeket szintén ruhákból távolítottam el.

calcimusc3.jpg

A végeredmény:

mgb6c.jpg

Fogyasztói társadalomban élünk, azt sulykolják belénk, hogy „Dobjátok ki a régit, vegyetek újat!” Egészen addig, amíg el nem lep bennünket a szemét.

Legyünk egy kicsit tudatosabbak!

Nem minden szemét, ami annak látszik. Gondoljátok meg kétszer is, mielőtt a (szelektív) hulladékgyűjtőbe hajítotok valamit. Biztos, hogy nem lehet újrahasznosítani?

Köszönöm, ha megosztjátok!

A karácsonyi novellámmal kívánok mosolygós adventet!

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük