Megtisztelőnek tartom, amikor valaki megkeres, hogy olvassam el a könyvét, azonban nem tudok eleget tenni minden felkérésnek. Egy ideje nagyon meggondolom, mire mondok igent. Igyekszem utánanézni a szerzőnek, beleolvasni a művébe, hogy eldönthessem, mennyire áll hozzám közel a stílusa.
Hraboczki Márton számos idézetet töltött fel az Instagram-oldalára, amelyek meggyőztek, hogy vállaljam el az Egy tál tetűtésztát. Már magát a címet is elég érdekesnek találtam. Az előszót nem kevésbé, amely után egy ugyancsak rendhagyó köszönetnyilvánítás következik.
Az író az előszóban felhívja a figyelmet a szokatlan tördelésre, helyesírásra, jelölésekre. Ettől függetlenül a szememnek időbe telt hozzászoknia az eltérésekhez.
A benne foglalt művek sorát egy hosszabb próza, a Húú, fella nyitja, amelyben Zsolt egy szabadnapját ismerjük meg. A férfi elindul az utcán, és random dolgokba keveredik bele, miközben rengeteget filozofál az élet nagy kérdéseiről. Jóllehet, tőlem ez az írás állt a legtávolabb, mégis találtam benne olyan részeket, amelyek megérintettek.
A testem csak a lelkem szégyenlőssége. Lógó szatyor az elmém oldalán. Vagy több?
A Húú, fellát rövidebb prózai művek köveik, főleg filozófiai és morális monológok, eszmecserék. A teológiai töprengések éppúgy megtalálhatók bennük, mint a matematikai utalások. Ezek már kedvemre valóbbak voltak.
Mikor az esetleges érzékenységéről szólni mer az érzékeny ember, abból értékes dolgok sülhetnek ki. Kvázi megmutatod, hogy sebezhető vagy, hogy tulajdonképpen akkor is érnek golyók, ha nem is lőnek.
A könyv nagyjából felét a Rövid szövegek teszi ki. Ebben versek és olyan mondatok szerepelnek, amelyek önmagukban is megállják a helyüket. A magam részéről ezt az egységet tartom a legerősebbnek.
A szöveget megtörik a művekhez tartozó, hozzájuk illő illusztrációk. A lapok alján a lábjegyzetekben plusz információk vannak elejtve, például ki segített az adott szó helyes leírásában; szórakoztatónak találtam őket.
Egy szóval nem is tudnám jellemezni a kötetet, legjobban az unortodox, elvont, alternatív, filozofikus, eklektikus jelzőkkel lehet körülírni. A művekben ötvöződik a tudomány és a vallás, valóság és képzelet. Néha szatirikus, néha ironikus, máskor keményen állást foglal, megint máskor inkább csak magyaráz.
Az ellentmondások nemcsak
megférnek egy fejen belül,
még jól is érzik magukat
egymás társaságában.
Nem bántam meg, hogy elolvastam, érdekes élménnyel lettem gazdagabb. Azok számára ajánlom az Egy tál tetűtésztát, akik befogadóak, nyitottak az újra, valami olyat szeretnének olvasni, ami más, ami kilóg a sorból. Ami szokatlan és modern.
Az Egy tál tetűtésztát megtaláljátok a nagy könyves webshopokban, illetve megrendelhetitek közvetlenül a szerzőtől is.
Köszönöm Hraboczki Mártonnak a recenziós példányt!
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
