Úgy egy év után volt alkalmam találkozni vele. Rusnya egy dög. Más irányba tereli az ember gondolatait, lustulásra csábít – és ragaszkodó.
Eljutottam valameddig, és innen hogyan tovább?
Címke: írás
Az ihlet forrása
Woody Allennek Scarlett Johansson (is volt) a múzsája, Tarantinonak Uma Thurman, nekem a Zene. Képes vagyok egyetlen számot órákig hallgatni, mely tulajdonságommal őrületbe kergetem a környezetemet, viszont kiapadhatatlan ihletforrást biztosít számomra.
Minden kezdet nehéz
Ó, hányszor hallottam és mondtam magam is a fenti mondatot! Mekkora közhely! És milyen igaz!
Már egy ideje gyakorló anyuka voltam, amikor az alkotás iránti vágyam egyre erőteljesebben kezdett izzani, és ezt nem volt képes kielégíteni sem az üvegfestés, sem más kreatív hobbim. A feszültség pedig csak gyűlt és gyűlt bennem, mígnem 2010 szeptemberében meglengettem a fehér zászlót, és megadtam magam neki. Leültem a gép elé, és csak bámultam a fehér monitort.
A kezdetek kezdete
Nem vagyok pszichológus, azonban úgy vélem, az írás nem azzal kezdődik, hogy megtanulunk betűt vetni, hanem a gyermekkori mesékkel. Nem, nem a rajzfilmekre gondolok. Ott kapunk egy kész képi világot, nincs mit elképzelni. Persze, mint minden gyerek, én is szerettem a mesefilmeket (még most is), de a fantáziám a könyvek olvasása közben szárnyalt igazán. És mindegy volt, hogy én bújtam bele a könyvbe, vagy mások olvasták fel nekem.
Az első fejezet
Az első megírt fejezet igazából nem az első fejezet volt, hanem az ötödik. Ahogyan haladtam előre a sztorival, úgy változott a stílusom. Visszaolvasva a szóban forgó fejezetet, elszörnyülködtem az írásmódon, a kifejezéseimen, a szóhasználatomon… Meg is inogtam. Feltettem magamnak a kérdést, valóban érdemes írnom? Nem csupán fecsérelem ezzel az időmet?
A címválasztás
A címet nehezebb volt kiötleni, mint megírni a könyvet. Már rég elvégeztem az utolsó simításokat is, amikor még mindig nem adtam neki nevet. Három éven keresztül „00verzió” megnevezés alatt tároltam.
Ilyen címmel mégsem jelenhet meg!
A Lámpás nyomában megfoganása
Amint leültem a gép elé, már tudtam. Angyal-ember. Ember-angyal. Pont. Meglehet, hogy egyetlen karaktert sem voltam képes bevinni, de tudtam, hogy ők lesznek a központi figurák. Tehát a fogantatás akkor következett be, amikor leültem a székre. Tiszta sor volt, hogy egy lány, egy fiatal nő lesz a főszereplő, mint ahogyan az is, hogy egy angyalba fog beleszeretni. Mélyen belülről jött, képtelen vagyok szavakba önteni.
De vajon kell-e, érdemes-e ennél jobban firtatni a témaválasztás okát, a gyújtópontot? Szerintem nem. Megszállt az ihlet, és kész.
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!
Üdvöz légy, Idegen!
Kedves Látogató! Először is engedd meg, hogy első bejegyzésem alkalmából üdvözöljelek a blogomon! Már nagyon vártam, hogy elindíthassam, ugyanakkor féltem is tőle, mert ez egy új műfaj a számomra. Bízom benne, kedved leled majd a soraimban, és visszatérő vendég leszel az oldalamon. A téma nem más lesz, mint a könyvek és az írás, annak minden örömével és nyűgével. No meg persze a könyvem.
