Gurulás a falu szélén

Ahogyan a tavalyi évösszegző bejegyzésemben is beszámoltam róla, év végén megtisztelő felkérést kaptam, hogy írjak cikket a helyi újságba, mutassam be a falut az én szemszögemből, vagy számoljak be egy programról, élményemről. Több lehetséges téma is végigfutott az agyamon, végül a görkorcsolyánál maradtam, ugyanis szívesen gurulok nyolc keréken a falu határában, a Sió partján. Aki régóta követ a közösségi médiában, tudja, hogy a középső nevem „Görkorcsolya-sorozatgyilkos”, a csatokat rutinosan reccsentem szét és én vagyok az a személy, aki görkorival is képes defektet kapni. Méghozzá háromszor. Legutóbb két hete. 😀 Ilyen előzményekkel született meg a Gurulás a falu szélén című írásom és jelent meg 2023 decemberében a Sójuti Naplóban. Fogadjátok szeretettel! 🙂

Lang Tünde: Gurulás a falu szélén

A Sió mentén kanyargó kerékpárút nemcsak a bicikliseket csalogatja, hanem a nyolc keréken közlekedőket is, azaz a görkorcsolyázókat. Így jómagamat is. Nem egyszer húztam görkorit és gurultam Siófok felé vagy felől. Főleg felől – hazafelé munkából.
A Sió partján béke és nyugalom honol. Ha szerencsénk van, útközben végigkísér bennünket a madarak éneke, a békák kuruttyolása, tanúi lehetünk egy kócsag felröppenésének vagy egy gém vízre szállásának, megpillanthatjuk, ahogyan a kiskacsák követik az anyjukat vagy a gólyák lecsapnak a prédájukra, gyönyörködhetünk a pillangók táncában és a mezei virágok színpompás kavalkádjában.
Egy kellemesen meleg nyári napon élveztem, ahogy a langy szellő simogatja az arcomat, miközben a falu határában szelem a kilométereket, amikor a korcsolyám első kereke elakadt egy repedésben. Kibillentem az egyensúlyomból, próbáltam korrigálni, a mozdulataim egy kungfuharcos, egy balett-táncos és a Mátrixból Neo mozdulatait ötvözték, a gravitáció azonban erősebbnek bizonyult, és az aszfalt magához rántott. Azonnal felpattantam, hogy akadt-e tanúja az esetnek, akit el kell hallgattatnom mindörökre, hogy magával vigye a sírba csúfos bukásomat, ám mindössze egyetlen alakot véltem felfedezni, azt is csak a távolban, így megkíméltem az életét – és mintha mi sem történt volna, gurultam tovább.
Egy másik alkalommal a Kossuth híd alatt csatoltam a lábamra a görkorcsolyát és öltöttem magamra a védőfelszerelést, amikor egy kisgyermek és az anyukája haladt el mellettem. Az apróság érdeklődve figyelte a beöltözésem utolsó mozzanatait, majd megkérdezte édesanyját, hogy mit csinál az a fiú. Az anyuka elmosolyodott, majd közölte vele, hogy az a nagylány görkorcsolyázni fog. Hirtelen azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány, vagy asszony, vagy mi a szösz.
Ha valaki aktív pihenésre vágyik, hideg időben is meleg szívvel ajánlom a Sió-partot, akárhány keréken – vagy kerék nélkül.