Ezt olvastam – Borbíró Klára: Tompa fényű napok

Saláth Barbara neve ismerősen csenghet a blogom követői számára: született egy bejegyzésem a Hallie Nadal néven jegyzett Álnok érdek-sorozatának két részéről, levett a lábamról a fordulatos, humoros történeteivel. A Tompa fényű napok című családregénye bejutott a Twister kiadó [bekezdés]-programjának shortlistjére 2018-ban, végül az EZ-Könyv gondozásában jelent meg Borbíró Klára név alatt. Régóta szemeztem már ezzel a kötettel, de mivel tudtam, hogy az alapkonfliktus az egyik szülő halála köré épül, eddig halogattam az elolvasását, még nem hegedt be a sebem… Attól tartottam, hogy a könyv a gyászfolyamatra, a lelki történésekre fókuszál, és az írónő a szereplőket és az olvasókat is alaposan megkínozza. Sikerült könnyeket csalnia a szemembe, de nem volt helyes az előfeltevésem, a cselekmény ennél sokrétűbb.

Ármin felesége halála után magára marad két tinédzser lányával és kiskamasz fiával. Nem csupán a férfi nehézségeivel szembesülünk, hanem nyomon követhetjük, hogyan élik meg a gyerekek a veszteséget, milyen ambivalens érzések kavarognak bennük, főleg amikor a szerelem is bekopogtat az életükbe.

Ott, a temetőben, ahol Lídiát a föld alá tették, még tudott volna sírni, de magába fojtotta a könnyeket. Csak estig akarta kibírni, amíg elmennek a vendégek, és ő ágyba kerül. De akkor este a szobája magányában hiába várta a feltörő görcsöt, ami anyja halálának reggelén olyan szorosan tartotta hatalmában, hogy azt hitte, ő maga is Lídia után megy. Az érzés elmaradt, helyette fátyol terült szét a lelkén, ami azóta is vele van, megszűr minden ingert, alig engedve át valamit a külvilágból.

Megszámlálhatatlan történet született már a társ elvesztéséről, az írónő azonban más szemszögből közelítette meg az özvegyi sorsot.

Mi van, ha a házasság nem volt olyan boldog, mint amilyennek kívülről tűnt? Hogyan viselkedjen a magára maradt fél, amikor a képmutató társadalom a mély gyászt várja el, de az ő szíve mást diktál?

Ahogyan haladunk előre a történetben, egyre több titokról lebben fel a fátyol visszaemlékezéseken és drámai vallomásokon keresztül, és a könyv végére teljesen más kép alakul ki bennünk a főszereplőkről, illetve Ármin és Lídia házasságáról.

A nővérek, Ágota és Zsófi különbözőbbek nem is lehetnének: Ágota középiskolás nagylány, szelíd, visszafogott természet, aki mindig próbált megfelelni anyja magas elvárásainak; Zsófi az általános iskolai ballagására készülő, elkényeztetett bakfis. Kapcsolatuk nem éppen zökkenőmentes, amelyben nagy szerepet játszik, hogy anyjuk más módon viszonyult hozzájuk.

– Az osztálytársaim unalmas könyvmolynak tartanak.
– Unalmas lányok nem szöknek el bulikba és rontanak el ünnepélyeket.

A kilencéves Csongor úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Senki nem sejti, hogy milyen mélyen érintette valójában édesanyja elvesztése.

A történet minden szereplője máshogyan kezeli és próbálja feldolgozni Lídia halálát, mást hoz belőlük a felszínre, mindez számos konfliktust eredményez a testvérek, illetve szülő és gyermeke között.

A borús téma ellenére a könyv nem végig nyomott hangulatú, a kezdeti tompaságot felváltja az élénkség, az írónő a tőle megszokott humorral oldja a feszültséget és éri el, hogy az egyik oldalon az érzelmek túlfűtöttsége miatt gyűljön könny a szemünkbe, a másikon a nevetéstől.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

Úgy éreztem azonban, hogy sok mindent akart belezsúfolni a történetbe: házassági és testvéri drámát, veszteséget, többféle tiltott vonzalmat, iskolai balhékat – elég lett volna kevesebb is, illetve a szöveget még egyszer át lehetett volna fésülni.

A történet gondosan felépített, egyedi, nem elcsépelt panelekből áll. A karakterek alaposan kidolgozottak, viselkedésük, tetteik következetesek. A stílus könnyed, de nem nélkülözi a mondanivalót, több mondatot újra és újra elolvastam, mert nem tudtam betelni vele.

A könyvet bújva ismét tizenévesnek éreztem magam, ugyanakkor szembesültem azzal, mekkorát változott a világ, mióta annyi idős voltam, mint a könyvben szereplő lányok. Bennem mély nyomot hagyott a történet, segített néhány dolgot átértékelni.

A sok kamasz szemszög ellenére inkább felnőtteknek ajánlom a könyvet, azoknak, akik elvesztettek valakit, vagy akik tinédzser gyereket nevelnek.

A Tompa fényű napokat megtaláljátok az EZ-könyv webshopjában.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

 Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

1 című bejegyzés “Ezt olvastam – Borbíró Klára: Tompa fényű napok” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük