Bevásárlás

A maszk viselése az utcán számos vicces helyzetet szülhet, bemutatok egy verziót, amelyet az Imádom a könyveket felhívására kanyarítottam. 🙂

T. C. Lang

Bevásárlás

Átaludtam a telefon jelzését, iparkodnom kellett, hogy még kilenc előtt bejussak a boltba, és távozzam is onnan.

A napindító jógagyakorlatok kimaradtak, a reggeli elhagyható – csak a kávét gurítottam le –, a smink viszont létszükséglet. Előkaptam a szemceruzát és a szempillaspirált, csodás tekintetet varázsoltam magamnak. Feltupíroztam a hajamat, rögzítettem lakkal, egy leheletnyi parfümöt fújtam a fülem mögé, majd gondosan az arcom elé illesztettem a felsőmhöz színben és mintában is tökéletesen passzoló textil szájmaszkot. Egy héten egyszer teszem csak tiszteletemet a helyi közértben, megadom a módját.

Nyolc huszonegykor magabiztosan hagytam el a házat. Ha lenne Kiss ABC Maszkos Szépe választás, tuti megnyerném. Bárcsak látna most Gabesz, a szomszéd srác!

Gabesz persze nem volt sehol. Csalódottan felültem a kerékpáromra, suhantam a bolt felé, majd légies mozdulattal lepattantam, és nyolc harmincháromkor átlibbentem a küszöbön.

Az élesztő már elfogyott, nem fogok kenyeret sütni. A hús is zsíros. Így jár, aki későn kel.

Nyolc ötvenhétkor elhagytam az ABC-t, felmálháztam a kerékpáromat, majd kényelmesen tekertem hazafelé.

steve-halama-vtv5halq_bu-unsplash.jpgAz egyik kereszteződésnél jobbra elnézve megpillantottam Zsuzsit, a szomszéd lányt a zebránál ácsorogni. Megismertem gitármintás maszkjáról és fekete Metallicás pólójáról – nem sokan öltöznek ilyen lehetetlenül a környéken. Meglehet, az ízlése borzalmas, de Gabesz, a bátyja, irtó dögös, ráadásul egy rockbandában dobol, úgyhogy nem árt jó kapcsolatot ápolni a csajjal. Jobb kezemmel elengedtem a kormányt, úgy integettem neki, miközben az autók zaját is túlharsogva kiabáltam, hogy „Szia, Zsuzsi!”

A súly eközben erőteljesen jobbra húzta a kerékpárt. Megmarkoltam a kormányt és visszarántottam egyenesbe. Csakhogy a járgányom nem állt meg középen: mivel a táska nehéz volt, a biciklim önállósította magát, és tehetetlenül megindult balra, a szívbajt hozva az engem megelőzni szándékozó autósra. Az éles dudálás után minden szem rám tapadt, miközben úgy kacsáztam, mintha kávé helyett egy felessel indítottam volna a napot.

Szénné égettem és majdnem elüttettem magam, hogy bevágódjak Zsuzsinál, ő meg olyan barátságtalanul nézett rám a maszk fölött, mintha nem lennénk szomszédok évek óta.

Egész hazafelé úton ezen tépelődtem.

Talán nem ízlett neki a kókuszkocka, amit karácsonykor vittem át? Pedig éppen olyan édes volt, mint Gabesz.

Vagy a szívére vette, hogy megkérdeztem, ne kísérjem-e el csajosabb ruhákat vásárolni ezek helyett a rockgöncök helyett?

Erősebben nyomtam a pedált. Nem is szeretem annyira a rockzenét.

Még csak vissza se köszönt… Rájött, hogy volt itthon élesztőm szombaton, csak nem adtam neki?

Úgy szorítottam a gumimarkolatot, hogy egészen belefehéredtek az ujjaim, még nagyobb iramra váltottam. Nem mértem az időt, de szerintem ilyen gyorsan még sosem tettem meg kerékpárral a bolt és az otthonom közti távot.

Nem akarok ilyen sértődékeny sógornőt! Kell a francnak Gabesz!

Épp csak betoltam a csodajárgányomat az udvarra, amikor felzúgott a fűnyíró a szomszéd ház előtt. Odakaptam a pillantásomat. Zsuzsi intett nekem, majd az árok felé irányította a gépet – halálfejes kendővel az arca előtt, fűszálakkal tarkított Guns N’ Roses pólóban.

Kép forrása: Steve Halama on Unsplash

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

 Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük