Őszi book tag – magyar szerzőkkel

Korábban is tettem már közzé a blogon book taget (pontosabban Moly taget, ami kifejezetten a Moly közösségi oldalra vonatkozó kérdéseket tartalmazott), most pedig Demencze Ilona, az Olvass hazait! bloggere invitált meg Csakegyluca molyos bejegyzése után szabadon, hogy töltsek ki egy őszi book taget. Ilonához hasonlóan én is magyar szerzők könyvei közül válogattam. Ne tévesszenek meg senkit a külföldi nevek, mindegyik magyar írót takar! (Ha tudni szeretnétek, hogy a hazai szerzők miért külföldi álnév alatt publikálnak, akkor kattintsatok ide vagy ide.) “Őszi book tag – magyar szerzőkkel” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Szikszay Károly: Angyalbőrben

Gyerekkorom kedvenc filmsorozata volt az Angyalbőrben. Mai korbesorolás szerint még nem is nézhettük volna, unokatestvéreimmel mégis újra és újra betettük a lejátszóba a videokazettát, és ugyanúgy nevettünk rajta minden alkalommal, mintha akkor látnánk először. Arról nem is beszélve, hogy a magam nyolc-tíz évével fülig bele voltam zúgva Urbánba.

Képzelhetitek, mekkora meglepetés volt, amikor nyáron, szüleim könyvespolcának rendezgetése közben ráakadtam a regényváltozatára, eszembe se jutott, hogy megjelenhetett könyvben! “Ezt olvastam – Szikszay Károly: Angyalbőrben” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!

Azon olvasók közé tartozom, akiket nem egyszerű levenni a lábukról egy tetszetős borítóval, de Hartay Csaba Rajongók voltunk című Turbó-rágója akkorát ütött, hogy még most sem ocsúdtam fel. Azt hittem, ezt már nem lehet überelni, erre előrukkolt egy okostelefonnal! Le a kalappal az Athenaeum Kiadó borítótervezője előtt az ötletes és merész húzásért, és persze a szerző előtt is, hogy bevállalta. Amikor őrizetlenül hagytam az ágyon a Köszönöm a befogadást!, legkisebbem rátámadt, nyomkodta, húzkodta rajta az ujját, és nem értette, miért nem történik semmi. 🙂

hcs_kab_tcl.jpg

A Rajongók voltunkra Demencze Ilonának, az Olvass hazait! bloggerének köszönhetően figyeltem fel, a könyv kapcsán pedig eljutottam Hartay Csaba Viharsarki Kattintós oldalára, amelyen a szerző közzéteszi szó/képjátékait, viccesebb és/vagy szarkasztikusabb agymenéseit, kifigurázza az éppen futó népszerű motivációs idézeteket – nem is ragozom tovább, inkább keressétek fel, és nevessetek! A Köszönöm a befogadást! című könyve a Viharsarki Kattintósra épül, akinek bejön a Facebook-oldal és a blog tartalma, az a belbecsben sem fog csalódni. “Ezt olvastam – Hartay Csaba: Köszönöm a befogadást!” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Németh Krisztina: Sorsforgácsok

Ha azt mondom, novella, szinte mindenkinek Örkény István csattanós történetei ugranak be, holott nem szállt sírba vele a műfaj. Több szórakoztató, kortárs novelláskötetet is olvastam az utóbbi időben, például Bogár Erikától a Végtelen mezők vándorát vagy Velencei Rita Levendulamézét. Most pedig Németh Krisztinától a Sorsforgácsokat, amelyben jól megférnek egymás mellett a toronyi női futballcsapat, egy fiatal menekült fiú és a brunei herceg kalandjai.

Ezt olvastam – Hartay Csaba: Rajongók voltunk

Egy kedves barátnőm, az Olvass hazait! bloggere még ősszel mutatta új zsákmányát, Hartay Csaba Rajongók voltunk című könyvét. A gyerekkorom egyik legnépszerűbb rágóját idéző borító rögtön levett a lábamról. A kiragadott idézetek tovább fokozták az érdeklődésemet, és az sem volt utolsó szempont, hogy jómagam Orwell talán legismertebb regényének évjárata vagyok – kíváncsi lettem, mennyire idézi fel bennem a könyv a 80-as évek végét, 90-es évek elejét. Nem csalódtam, fantasztikus időutazásban volt részem! Figyelmeztetés: aki tényszerű bemutatást vár, zárja be az ablakot, személyes élményekkel átitatott könyvajánló következik!rajongok_voltunk.jpg

“Ezt olvastam – Hartay Csaba: Rajongók voltunk” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Csorba Dávid: Négy fal között szabadon

„Szerintem a betegségem neve nem túl tetszetős. Na nem mintha egy hawaii nyaralással érne fel abban az esetben, ha valami jó hangzású, vagány név lenne.”

Akkor találkoztam először Csorba Dávid nevével, amikor anyukám megkért, hogy rendeljem meg neki a „Négy fal között szabadon”-t. Miután elolvasta, mondta, hogy elmorzsolt néhány könnycseppet közben, és a figyelmembe ajánlotta, hátha érdekel. Az iskola miatt kevés időm jutott az olvasásra az utóbbi időben, pontosabban a szakkönyveket bújtam, de beiktattam soron kívül, a maga 120 oldalával egyébként sem egy féltégla.negyfalkozottszabadon1.jpg

“Ezt olvastam – Csorba Dávid: Négy fal között szabadon” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Talán mindörökké

talan_mindorokke_borito.jpgAz utóbbi időben rengeteget görnyedtem a tananyag felett, és amikor már úgy éreztem, hogy az agyam telítődött az izmok felépítésével, működésével és az edzéselvekkel, akkor előkaptam a Talán mindörökké című könyvét, és hagytam, hogy magával ragadjon a történet.

A Talán mindörökké Cornelie C. G. trilógiájának befejező kötete. Vicces, hogy a második résszel, a Teremtő erővel ismerkedtem meg először, azt követte az első, az Érzelmi vírusveszély. A sorozat mindhárom kötete teljes értékű, a részek csupán lazán kapcsolódnak egymáshoz, önállóan is remek szórakozást nyújtanak.

A Talán mindörökké borítója – ahogyan a Teremtő erőé is – is azonnal levett a lábamról: ötletes a matt és a fényes felületek ötvözése, a képek és a színek pedig az olasz életérzés átélésének ígéretét hordozzák magukban.

“Ezt olvastam – Cornelie C. G.: Talán mindörökké” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Duzmath Csaba – Keresztesi Dorottya: A rejtélyes Starbook

Keresztesi Dorottya nevét a Rejtelmes karácsonyok című könyv kapcsán ismertem meg, amelyben helyet kapott egy kisregénye, a Félbetépve. Kevés történet van, amin annyit sírtam, mint ezen. Az ő Facebook-oldalán találkoztam először A rejtélyes Starbook című regénnyel, és rögtön felkeltette a figyelmemet. Habár nem vagyok elvakult sci-fi rajongó, érdekel a környezetvédelem, és kíváncsi voltam, mit sütött ki a szerzőpáros a kettő vegyítéséből.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

A képen szereplő dekorációkat – a földgömböt leszámítva – hulladékokból készítettem.

“Ezt olvastam – Duzmath Csaba – Keresztesi Dorottya: A rejtélyes Starbook” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Körmendi Zoltán: Isteni program

A könyv szerzője, Körmendi Zoltán megkeresett tavaly, hogy előolvasnám-e az Isteni program folytatásának, avagy testvérkötetének elkészült részeit, viszonzásképpen megajándékozott a regény elektronikus változatával, amelyet ezúton is köszönök neki. Bokros teendőim mellett csak nemrég sikerült beiktatnom a könyvet az olvasásaim közé. Elöljáróban annyit árulok el róla, hogy igazán eredeti.

“Ezt olvastam – Körmendi Zoltán: Isteni program” A teljes bejegyzés megtekintése

Ezt olvastam – Sienna Cole: Reményszimfónia

Sienna Cole már a Laura Porterrel közösen írt, Száz évvel utánad című könyvével meggyőzött arról, hogy oda kell rá figyelni. Első önálló regénye, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent Négyszáz nap szabadság csak tovább erősített ebben. Tavasszal sötétebb vizekre evezett a Lefelé a folyón című drámájával, amelyet lehetőségem nyílt megjelenés előtt elolvasni, és ami után kellett néhány nap, hogy kiheverjem azt a sok érzelmet, amit keltett bennem.

remenyszimfonia.jpgUjjongtam, amikor megtudtam, hogy a Négyszáz nap szabadságból megismert Patrick Byrne, a démonaival küzdő zongoraművész önálló kötetet kap, és majd’ kiugrottam a bőrömből, amikor Sienna Cole felkért arra a megtisztelő feladatra, hogy legyek az ősszel a könyvesboltok polcaira kerülő Reményszimfónia előolvasója. Ismerve Sienna eddigi munkásságát, magas elvárásokat támasztottam a regénnyel szemben, a végeredmény azonban azokat is felülmúlta.

Ne tántorítson el senkit a Reményszimfóniától, hogy van egy előzménytörténete, a Négyszáz nap szabadság ismerete nélkül is kerek egész, teljes mértékben élvezhető olvasmány, a kettő csupán lazán kapcsolódik egymáshoz. Aki azonban a Reményszimfóniával kezd, valószínűleg kedvet kap a Négyszáz nap szabadság megismeréséhez is, hogy bepillantást nyerjen a „sötét herceg” múltjába.

“Ezt olvastam – Sienna Cole: Reményszimfónia” A teljes bejegyzés megtekintése