Az elmúlt időszakban sem posztolásban, sem blogírásban nem jeleskedtem. Ellenben sokat utaztam és rengeteg élménnyel gazdagodtam. Ezekből hozok most egy kis ízelítőt. 🙂 Kis családom jóvoltából a Plitvicei-tavaknál jártam júliusban, ugyanis ezzel leptek meg 40. születésnapom alkalmából.
Meg sem merem számolni, hány felvételt készítettem az alatt a két nap alatt, amit ott töltöttem, de a best of mappába már csak kb. 40 kép és 5-6 videó került be. 😀 Meg szerettem volna mutatni nektek, hogy milyen csodálatos hely, de a galéria nézegetése órákat venne igénybe, ezért úgy döntöttem, egy kis videót állítok össze az élménybeszámoló mellé.
Első nap délután foglaltuk el a szállást. Miután felfrissítettük magunkat a hosszú autóút után, a felső irányból jártuk körbe a tavakat. A kettes számú parkolóból indultunk, busszal elzötyögtünk a St3 megállóba, majd onnan a H jelzést követve elértünk a P2-es jelzésű kikötőbe. Rövid várakozás után hajóval keltünk át a P3-as jelzésű kikötőbe. Nap végén megpillanthattuk a Nagy-vízesést, ahol 78 méter magasból zúdul alá a víztömeg. Ez a túra nagyjából 8-10 km sétát jelentett.
Második nap délelőtt majdnem ugyanezt az útvonalat tettük meg, csak éppen visszafelé, az egyes parkolóból az F jelzés mentén indulva. Rögtön a Nagy-vízesést vettük célba. A lábánál egy nagy szikla csábítja a turistákat fotózásra. Nem hazudok: tömegek kanyarogtak a kiépített utakon. Szombat délután kevesebben tartózkodtak a nemzeti park területén, meg is lepődtem, aztán másnap szintúgy, mert vasárnap a terület mintha csak szívta volna magába az embereket. A többség türelmesen megvárta, amíg az előtte lévő tucatnyi Insta-kompatibilis képet készít, és olyanok is akadtak, akik kedvesen felajánlották, hogy segítenek annak elkészítésében.
Mivel teljesen más fényviszonyok uralkodtak, mint előző nap, olyan érzés volt bebarangolni a partokat, mintha teljesen ismeretlen helyen járnék. Életemben nem láttam a türkiznek annyi árnyalatát, mint a Plitvicei-tavaknál! A mesebeli környezetben az sem ért volna váratlanul, ha itt-ott felbukkan egy erdei tündér. Mivel nem szerettük volna, hogy túl hamar véget érjen a túra, egy idő után szinte minden betűjelű útvonalat érintettünk. 😀
Az útvonalak kitáblázása hülyebiztos, úgyhogy azoknak sem kell az eltévedéstől tartaniuk, akik olyan csekély tájékozódási képességgel rendelkeznek, mint én. 🙂 A szemeteseket gyakran ürítették, szép, tiszta volt a táj. Étkezni és szuvenírt vásárolni is van lehetőség a térképen jelölt pontokon.
Az életben egyszer mindenképpen el kell jutni oda!
Jártatok már a Plitvicei-tavaknál?
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon, az Instagramon és a TikTokon is.
Kövessetek! 
