Holnap

Véletlenül botlottam bele Guillaume Musso Holnap című könyvének fülszövegébe. Annyira megragadott, hogy rögtön rá is tettem a kívánságlistámra. Sásdi Tamás, a Könyvtörténet bloggere pedig megajándékozott vele. Ezúton is köszönöm szépen! 🙂

A harmincas éveit taposó, szeretetéhes és kissé labilis Emma New Yorkban él, sommelier a menő Imperialban. A filozófiaprofesszor Matthew Bostonban él, egy évvel korábban veszítette el a feleségét egy tragikus balesetben; egyedül neveli négyéves kislányát. A férfi megveszi Emma régi laptopját, amelyen rajta maradtak a nő képei. Matthew e-mailt küld Emmának, hogy mit tegyen velük. A levélváltás elhúzódik, vonzalom alakul ki köztük. Randevút beszélnek meg egy olasz étterembe, ám annak ellenére, hogy mindketten elmennek, mégsem találkoznak.

Meddig mehet el az ember, ha szerelmes?

Eddig nagyon emlékeztetett az egyik kedvenc filmem, A ház a tónál alapszituációjára. És körülbelül a századik oldalig féltem is, hogy annak a mintáját fogja követni. Na de aztán a történet teljesen más irányt vett!

Az addig domináló romantika visszafogottabbá vált, az akció és thriller ellenben felerősödött, és elementáris erővel sodort magával. A könyvben nem minden az, aminek látszik, és nem mindenki az, akinek mutatja magát. Nincs hiány sem drámában, sem fordulatokban!

A történet az elején váltott szemszögű, később már csak Emma nézőpontjából követjük a nyomozást. Hat nagyobb egységre tagolódik, és mindössze hat nap eseményeit beszéli el – de milyen izgalmas hat napét!

Nem lehet csak úgy egyszerűen kiseprűzni az emlékeket. Ott maradnak bennünk, a sötétben meg új a, a pillanatra várva, amikor lanyhul az éberségünk, s akkor sokszoros erővel törnek fel újra.

A főszereplők megnyerőek, és nemcsak ők, hanem a mellékszereplők is alaposan kidolgozottak. Kedvencem az ifjú francia informatikai zseni, Romuald, aki Emmát támogatja a szálak kigubancolásában.

“Szeress, és én menekülök. Menekülj, és én szeretlek.” Ismerős a dolog?

Vigyázat, a Holnap letehetetlen és függőséget okoz! Amikor nem olvashattam a regényt, elvonási tüneteket produkáltam, alig vártam, hogy a munkát letéve ismét kézbe vehessem!

Musso stílusa nagyon bejött, egyedül a sok idegen szó zavart. Nem értettem, hogy miért nem lehet például a cheesecake-et sajttortának fordítani – és ez csak egy a sokból. Összességében olyan jó volt a sztori, hogy – bár olvasáskor megakasztott (fene a szemfülességembe) – még azt is elnézem, hogy az író belekeveredett, mikor halt meg Matthew felesége.

Első könyvem volt Mussotól, de nem az utolsó! A Holnapot ajánlom mindazoknak, akik szeretik a romantikus thrillereket.