Interjúhétfő – Vendégszerző: Krencz Nóra

Krencz Nórára az egyik Facebook-csoportban figyeltem fel, január végén pedig kiderült, milyen közel lakunk egymáshoz. Elhatároztuk, hogy összehozunk egy személyes találkozót, amelyre április végén kerítettünk sort (erről Nóra egy bejegyzést is készített). Ezt követően elolvastam fantasy könyvsorozatának első részét, a Megszámlálhatatlant, amely új megvilágításba helyezi a halhatatlanságot: a főszereplő lányok megszámlálhatatlanul sokszor „születhetnek” újra – kilenc hónapnyi halál után ugyanabban a testben térnek magukhoz, azonban emlékeiket elveszítik, és mindent elölről kell megtanulniuk.

Nóra felkért, hogy az enyingi könyvbemutatóján legyek a beszélgetőpartnere, és én örömmel bólintottam rá. Izgatottan készültem az eseményre, rendszereztem a kérdéseimet, és még egy aranyos borítót is készítettem a papírjaimnak. Legalább annyira izgultam, mint Nóra, ha nem jobban. 🙂 Az ott elhangzott beszélgetés összefoglalóját olvashatjátok alább.

Maga a könyvbemutató jó hangulatban telt; a végén Krencz Virág olvasott fel részleteket a könyvből, majd zárásképpen – miközben az írónő dedikált – megkóstolhattuk Nóra isteni mézes zserbóját, amit ő maga sütött!

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

T. C. Lang books&diy (@tclangcreative) által megosztott bejegyzés,

TCL: A Megszámlálhatatlant megelőzően is írtál? Mesélj a kezdetekről, hogyan köszöntött be az írás az életedbe?

KN: Egész gyermekkoromban szerettem történeteket kitalálni, vagyis mindig bennem volt ez a késztetés, de ténylegesen csak 16 évesen kezdtem el írni. Lelkileg mélyponton voltam akkoriban, és szükségem volt valami kapaszkodóra, amiért érdemes kitartanom.
Nem a Megszámlálhatatlan volt az első történet, amibe belefogtam. Eleinte ifjúsági regényszerűségeket írtam. Kamaszokról, fiatalokról szóltak, és valós problémákkal foglalkoztak. Már írogattam egy ideje, amikor A hordozót elkezdtem, de annyira más, annyira újszerű volt, hogy nem hagyott nyugodni, úgy gondoltam, hogy ezzel komolyabban kezdhetnék valamit.

TCL: Miért pont fantasy? Miért a halhatatlanságot választottad központi elemnek?

KN: Alapból vonzódtam ehhez a zsánerhez. De elsősorban azért ehhez nyúltam hozzá, mert ha valami valóságos témát választok, nem lett volna lehetőségem kutatásokat végezni, utánanézni dolgoknak, hogy hitelesebb legyen. A fantasyben szabadon mozoghat az ember. Nincsenek kötöttségek. Tulajdonképpen bármennyire elrugaszkodhatsz a valóságtól, ha kellőképpen elvetemült vagy hozzá.
A halhatatlanság onnan jött, hogy amikor a regény készült, a vámpíros könyvek épp virágkorukat élték a tinik között. Megjelent az Alkonyat, és onnantól az írók ontották az ehhez hasonló sztorikat. Én mást akartam, és azt hiszem, sikerült is.

TCL: Mi inspirál? Honnan merítesz ihletet?

KN: Bármi. Az ihlet jöhet munka vagy akár olvasás közben is.

TCL: Hogyan néz ki az alkotás folyamata? Van kedvenc írói zugod, ahová bevackolod magadat? Esetleg hallgatsz közben zenét?

KN: Kedvenc zugom nincs. A számítógép ott van, ahol a férjem tévét néz, szóval hozzá kellett szoknom, hogy írás közben zenét hallgassak. Mindig olyat választok, amilyen hangulatra épp szükségem van.
Rengeteget jegyzetelek. Mindig leírom, ha eszembe jut valami, ezért a füzeteim borzalmasan néznek ki. Azok nem olyanok, amiket szívesen megmutatnék bárkinek. 🙂

TCL: Mi jelenti számodra a legnagyobb nehézséget írás során?

KN: Amikor váratlanul megakasztom saját magamat. Van egy terv a fejemben, amihez próbálom tartani magamat, aztán beugrik valami remek, nem tervezett ötlet, és ott csak nézem a monitort tanácstalanul, hogy ezt most hogyan oldjam meg? Akkor előfordul, hogy napokig vagy hetekig csak azon meditálok, merre haladjak tovább a történettel.

TCL: Előfordult, hogy a könyveddel vagy a szereplőiddel álmodtál?

KN: Olyan már igen, hogy megálmodtam egy szereplőt. A könyvem negatív szereplője is így született. Álmodtam róla, és amikor felébredtem, tudtam, hogy őt nem akarom elfelejteni.

TCL: Volt rá példa, hogy beleírtál a történetedbe valakit a való életből, hogy ott bosszút állhass rajta?

KN: Nem. 🙂 A szereplőim általában teljesen fiktívek. Bármilyen egyezés max. tudat alatt vagy véletlenül fordulhat elő. Szándékosan sosem írtam bele valós személyt a történeteimbe.

TCL: Van olyan karaktered, aki önálló életre kelt, és képtelen vagy/voltál irányítani?

KN: Az írásban az a csodálatos, hogy egy idő után mindegyik szereplő életre kel. Írni kezdi saját magát, és én csak kapkodom a fejem, hogy akkor ezt most én akartam, vagy ő? Nálam Flanna volt a legmakacsabb, de szerintem ez a karakterén is látszik.

kn_konyvbemutato1.jpg

TCL: Van kedvenc karaktered és jeleneted?

KN: Ez nehéz kérdés. Egy írónak minden szereplője a gyermeke, és mindegyiket ugyanúgy szereti. Ha mégis mondanom kell valakit, akkor Atmét választanám, mert amikor ő belépett a történetbe, akkor döbbentem rá, hogy ez nem csupán egy magányos könyv lesz, hanem sorozat. Ő volt ennek a gondolatnak a magja.
Kedvenc jelenetem az, amikor Shina virágba borítja szigetet. (Nekem is ez. 🙂 – TCL)

TCL: A könyv mely szereplőjének képességét birtokolnád legszívesebben? (Flanna a tüzet uralja; Corinna tapintással, szaglással olvas bárki múltjában; Shina erős, kommunikál az állatokkal, magához vonz dolgokat.)

KN: Talán mindhárom lányét egyszerre. 🙂

TCL: Hogyan választottál címet?

KN: Nagyon sokáig nem jutottam semmire, mert mindenáron olyat szerettem volna, ami előre nem árul el túl sokat, mégis teljes egészében kifejezi a lényeget. Megtaláltam. 🙂 A borítótervezésnél volt gond vele, mert felmerült, hogy egy sorban talán rá sem fér, de ehhez csak egy megfelelő betűtípus kellett.

TCL: Gyönyörű a könyv borítója. Mesélj a megszületéséről!

KN: Eredetileg nem ezt szerettem volna. Az volt a tervem, hogy a háttérben egy zöld, nyári erdő lesz, oldalról benyúl egy kéz, ami felett lebeg egy alma. Le is tárgyaltuk a grafikussal, meg is csinálta, aztán amikor megláttam, borzasztóan kiborultam. Rá kellett jönnöm, hogy rossz ötlet volt. Úgy nézett ki, mint egy kis költségvetésű Asylum-film plakátja. Nem a grafikus hibája volt, hanem az enyém.
Ezután ajánlották a shutterstock.com-ot. Ott találtam rá az én „Shinámra”. Amint megpillantottam, tudtam, hogy ő nekem az igazi. 🙂

TCL: Mennyire volt rögös a kiadáshoz vezető út? Hogyan találtál kiadót?

KN: Természetesen én is a nagyokhoz mentem először, de sehonnan sem kaptam választ. Tulajdonképpen nagyon rövid idő alatt a magánkiadás felé fordultam. Az Álomgyárra bukkantam rá először, de nagyon drágának találtam. Ők ajánlották nekem a Publiót, amit már megvalósíthatóbbnak véltem. El is kezdtem gyűjtögetni, de közben rábukkantam az Ad Librum kiadási akciójára. Két hét alatt leszerződtünk, és elkezdődött a kiadási folyamat.

TCL: Milyen érzés volt először a kezedben tartani a saját könyvedet?

KN: Amikor először megpillantottam a borítótervet – nem az almásat, hanem a másikat – hihetetlen izgalmat éreztem, mert ez már jól mutatta, hogy haladok valamerre, és a könyvem is. A másik ilyen pillanat az volt, amikor megérkezett a nyomdai mintapéldány. Vigyorogtam, mint a tejbetök.

TCL: Milyen a könyv fogadtatása? Mit a legnehezebb megemészteni a kritikák kapcsán? Mennyire üt szíven egy negatív kritika?

KN: A fogadtatás elég vegyes. Általában mindenki talál benne valamit, ami nem tetszik neki, de a véleményüket azzal zárják, hogy nagyon eredeti az ötletem és kíváncsiak a folytatásra.
Nehéz megemészteni, ha valaki nem tudja úgy szeretni a történetemet, ahogy én, de kénytelen vagyok elfogadni. Visszavágni senkinek sem szoktam. Fejet hajtok előttük, hiszen akkor is ezt fogja gondolni, ha én védekezem.

TCL: Mit tartasz a legnagyobb erősségednek?

KN: A hirtelen, váratlan fordulatokat mondanám, s talán még az, hogy pont olyan stílusban írok, mint ahogy másokkal beszélgetek.

TCL: Van írói példaképed?

KN: Ez egy érdekes dolog, mert írói példaképem nincs. Ha van példaképem emberileg az ismert személyek között, akkor én az Iron Maiden alapítóját, Steve Harrist emelném ki. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de ez az igazság. Becsülöm, hogy őszinte és egyenes ember, aki sosem lépett le arról az útról, amit kijelölt magának és a zenekarának. Tartotta magát az elhatározásaihoz és neki köszönhető, hogy a Maidenből nem vált tucatzenekar, ami bármikor eltűnhet a süllyesztőben. Én is mindig egyediségre törekedtem, hogy amit létrehozok, az a saját érdemem legyen, és ne mondhassák, hogy máshonnan vettem.

TCL: Olvasóként is fantasyt választasz?

KN: Többnyire igen. Fantasy, sci-fi, de ha persze más műfajba is bele-belekóstolok időnként.

kn_konyvbemutato2.jpg

TCL: Ha tehetnéd, melyiket választanád: legyen a könyved iskolai tanagyag, vagy kerüljön inkább megfilmesítésre?

KN: Ha arra gondolok, mennyire utálják a gyerekek, ha valami kötelező, akkor inkább legyen belőle film, amit szabadidejükben néznek.

TCL: Idén áprilisban részt vettél a Könyvfesztiválon. Mesélj a tapasztalataidról!

KN: Ízelítőt kaptam abból, hogy mennyire nehéz íróként elindulni Magyarországon. A netes hirdetésem ellenére, amire elég sokan reagáltak, végül alig jöttek az asztalomhoz. Szerencsére eladtam pár könyvet, de azért jól látszott a különbség a Könyvmolyképző és a mi standunk között. A nagyok ilyenkor elvonják a figyelmet a kicsikről.

TCL: Az Ünnepi Könyvhétre elsősorban olvasóként látogattál el. Milyen élményekkel távoztál?

KN: Jól éreztem magamat. Sok íróval, bloggerrel találkoztam. Volt, akivel már ismerősként üdvözöltük egymást, és mivel egyébként is szeretek barátkozni, ennek nagyon örültem. Egész nap talpon voltam, szóval estére alaposan elfáradtam, de ettől még pozitív érzésekkel hagytam el a teret.

TCL: Volt alkalmad részt venni a második „író-blogger-olvasó – egy helyen” találkozón. Hogyan zajlott?

KN: Annyira élveztem, hogy biztosan többször is részt veszek rajta. Kicsivel korábban értem oda, de már páran ott voltak. Minden író választott magának asztalt, ahová aztán több blogger és olvasó is leült. Borítékban kérdéseket kaptunk, írás és könyvkiadás témakörben, és közösen kellett megvitatnunk. Amikor lejárt az idő, akkor bárki átülhetett bármelyik asztalhoz, hogy azzal is válthasson pár szót, akivel addig még nem sikerült, de szeretne.
Annyira jó hangulat kerekedett, hogy egy órával tovább maradtunk.

TCL: Tagja vagy a Fiatal Írók Társasága Facebook-csoportnak. Milyen feladatokkal jár?

KN: A csoportnak más csoportokhoz képest szigorú szabályai vannak. Nem lehet csak úgy ott tartózkodni és nézelődni, hanem az adminok elvárják a rendszeres aktivitást. Havonta novellabajnokságokat indítanak, és kisebb időközi versenyek is vannak különböző témákban. A tagoknak egy év alatt legalább egy versenyben feladatot kell vállalniuk, és minimum kommentelni mások posztjaihoz, különben kirakják. Én ezzel abszolút egyetértek, bár volt, aki megsértődött, de őt nem marasztaltuk. Egymást zsűrizzük, véleményezzük, és időközönként összejövünk, személyesen is találkozunk. Szóval ez egy remek barát társasággá is összekovácsolódhat a jövőben, akiket összeköt az írás.

TCL: Szerkesztője vagy a Kultúrkocsma csoportosulásnak. Ez mit takar?

KN: Jelenleg nyolcan vagyunk szerkesztők. Mindenki vállalt egy bizonyos időpontot, amikor rendszeresen posztol. Nekem ez a csütörtök 16.00 óra. Részleteket osztok meg a könyvemből.
A többi tag is novellákat, folytatásos történeteket tesz ki. Nagyon örültem a felkérésnek, mert ez egy plusz fórum, ahol az emberekkel kapcsolatba léphetek.

TCL: Mesélj a terveidről!

KN: Most már körvonalazódik, hogy az év végén megjelenik a Megszámlálhatatlan második kötete, jövőre pedig remélhetőleg a harmadik. Sok ötletem van még fantasy vonalon, úgyhogy egy ideig még biztos ezzel fogok foglalkozni. Később pedig még mindig visszatérhetek a régi történeteimhez.
Jelenleg egy blogregényt írok a Megszámlálhatatlan világában, amit év végéig szeretnék befejezni, hogy elkezdhessem részenként kitenni az oldalamra.

TCL: Sok sikert kívánok!

Krencz Nórát megtaláljátok Facebookon, a Megszámlálhatatlant pedig a Libri és a Líra üzleteiben, vagy megrendelhetitek a kiadó webshopjából.

*

Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!

Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.

Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom

Támogasd a munkámat, hívj meg egy kávéra!

3 című bejegyzés “Interjúhétfő – Vendégszerző: Krencz Nóra” gondolatot, hozzászólást tartalmaz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük