Az a megtiszteltetés ért, hogy Guthné Lovasi Tünde nívódíjas írónőt – többek között a Véres lábnyomok a levegőben és az Éva naplója című kötetek szerzőjét – faggathattam, aki Stephanie Ford és Városi Emese néven publikálja könyveit. Szó esett a kezdetekről, az alkotási folyamatról, az elismerésekről, valamint az e-könyvek és a nyomtatott könyvek párharcáról is. Fogadjátok szeretettel! Olvassátok, tanuljatok, osszátok!
Guthné Lovasi Tünde/Stephanie Ford
TCL: Mikor határoztad el, hogy író szeretnél lenni?
GLT/SF: Ez fura, mert nem emlékszem, hogy egyáltalán elhatároztam volna. Mióta az eszemet tudom, mindig ez volt a hobbim, már ötévesen verset diktáltam édesanyámnak.
TCL: A gyerekkori szárnypróbálgatásaidtól nem vezetett egyenes út a betűvetésig: mozigépészként végeztél, dolgoztál számlalikvidátorként, szobalányként, peronőrként – hogy csak néhányat említsünk. Hogyan kanyarodtál vissza az íráshoz?
GLT/SF: Valóban sok helyen dolgoztam, de az írást egyetlen percre sem hagytam abba soha. Talán csak annyi, hogy nem írtam le mindent, amit éppen fejben próbáltam kidolgozni. Igazából a húszas éveim közepe a választóvonal, addig ímmel-ámmal dolgozgattam az írásaimon, inkább álmodoztam, mint írtam, egyszer csak ráébredtem, hogy ez nem elég nekem, ekkortól születtek az első értékelhető írásaim, de még elég sok idő eltelt, mire olvasható minőségűvé váltak. A harmincas éveim közepéig leginkább a gyakorlást szolgálták, azóta publikálok.
TCL: Sok író panaszkodik, hogy az alkotófolyamat mellett nem jut ideje olvasni. Te tudsz rá időt szakítani? Milyen könyveket lapozol fel szívesen?
GLT/SF: Fiatalabb koromban sokkal többet olvastam, mint most, de a szabadidőm egy részében még mindig szívesen forgatom a könyveket. Havi 2-3 darabot akkor is beiktatok, ha ez az írás rovására megy. Műfajilag nagyjából szinte mindegy, bár mostanában ismét felfedeztem a klasszikusokat. Emellett természetesen kortárs irodalmat is olvasok, valamint néha szerkesztőként bábáskodok regények születésénél.
TCL: Stephanie Ford és Városi Emese írói álnév alatt is publikálsz. Mitől függ, hogy melyik alatt jelenik meg egy adott írásod?
GLT/SF: A tartalomtól és a szereplők nemzetiségétől. Stephanie Ford mindig a fantázia világából merít, míg Városi Emese a magyar neveivel sokkal közelebb van a valósághoz, bár az ő történetei sem szokványosak, sőt!
TCL: Mennyire sikerül írói alteregóidat leválasztani magadról a hétköznapokon? Esetleg mindig ott munkálkodnak benned, és figyelik, miből lehet egy izgalmas történetet kerekíteni?
GLT/SF: Az írás célja, hogy kikapcsoljon a hétköznapokból. A valóság és e között a fantáziavilág között nincs átjárás, mindkettő külön-külön, egymás mellett létezik. Városi Emese történetei között akadnak hétköznapi ihletésűek, de ezeket is átszövik a főleg misztikus történések. Ezek a valóság egyfajta felturbózásai, ahogy pl. a népmesék. Még a családomból sem tudja mindenki, hogy írok.
TCL: A legmeglepőbb fordulataim rendszerint elalvás előtt születnek. Te miből merítesz ihletet? Volt rá példa, hogy neked is álmodból pattant ki egy sztori?
GLT/SF: Én megálmodom őket az elejüktől a végükig. Egy éjszaka alatt többször is végigmegyek a történeten, később már csak a szereplők megformálása lehet a gond. A Tündérhegy legendája szinte teljes egészében álom-sztori, de a Vendég a múltból első két részét is álmokból raktam össze. A Tettenérés egy valós történés és egy álom kombinációja, és még sorolhatnám. De természetesen hatnak rám az újságokban, könyvekben olvasottak, van, hogy nem tudok egy cikket úgy végigolvasni, hogy ne támadna közben egy rakat ötletem.
TCL: A karaktereid teljes egészében kitaláltak és függetlenek tőled, vagy építesz beléjük magadból? Mennyire tükrözik a világnézetedet, értékrendedet?
GLT/SF: A Stephanie Ford írások zömében a karakterek az alteregóim, természetesen egy-egy tulajdonságra kihegyezve. Városi Emese (aki nemcsak írója, de szereplője is a történeteinek) egészen más, őt ismerősök, barátok tulajdonságai alapján raktam össze.
TCL: Van olyan személy vagy mű, akinek/aminek a rád gyakorolt hatása tükröződik novelláidban, regényeidben?
GLT/SF: Élő személyek ritkán. Eléggé elzárt életet élek, ami ebből a szempontból hátrány, ugyanakkor igyekszem inkább az előnyeire fókuszálni. Az olvasmányélmények, vagy mozi- és tévéfilmekben szereplő karakterek gyakrabban megjelennek a regényeimben, ugyanakkor egyiket sem veszem át egy az egyben. Jobbára arcokhoz társítok tulajdonságokat, és így, élő személyként elképzelve igyekszem ráhúzni a neki szánt skatulyát.
TCL: A sci-fikhez elengedhetetlen némi tudományos ismeret és a történetek hihetőségét megerősítő adat. Mennyi időt szánsz kutatómunkára?
GLT/SF: Még mindig a multiverzum-elmélettel foglalkozom, heti rendszerességgel olvasok cikkeket, tanulmányokat a témában.
TCL: Hogy néz ki nálad az alkotás folyamata? Mennyire szippant magába az írás?
GLT/SF: Mindennap vannak ötleteim, de tudok nem írni, amikor nincs köztük használható. Elsősorban önmagamnak írok, soha nem a lehetséges olvasó jár a fejemben. Előfordul, hogy megállás nélkül képes vagyok 14-15 oldalt is leírni, de alapjában véve lassan, megfontoltan írok. Először a jegyzeteim alapján felvázolom fejben az aznapi adagot, és nekiállok. Ha nem végzek kiszabott adaggal, másnap folytatom, nincs emiatt lelkifurdalásom. A magam örömére írok, minden más ajándék. Naponta 2-5 oldalt haladok aszerint, hogy mikor unom meg. Ha már nem lelek élvezetet az írásban, abbahagyom. Olykor napokra, sőt hetekre is. Ha elkészült az első leirat, félreteszem egy hónapra, olykor kettőre. Ezután javítom, majd megy a szerkesztőhöz átolvasásra, újra kijavítom a hibákat, és jöhet a korrektor, azután pedig a kiadás.
TCL: Mennyire szerkeszted meg az egyes történeteidet, és milyen mértékben hagyod szárnyalni a képzeletedet?
GLT/SF: Története válogatja. Eddig főleg impulzusregényeket írtam kevés előkészülettel, jegyzettel, a cselekményt inkább fejben tartva. Így is születtek remekművek, mint pl. az Epizódok a sarokházból, amivel nívódíjat nyertem 2007-ben. Novellát azért nem szeretek írni, mert annak van egy betartandó kerete. A regényekben több a szabadság. A legújabb regényeim közül a Szemétkirálynőt tervszerűen, jegyzetek alapján írom. Ebben minden cselekményrészt pontosan megtervezek. Mivel nagyobb időt és teret, valamint sok szereplőt fog át, kénytelen voltam komoly jegyzeteket készíteni. Ez az első ilyen jellegű munkám, és sajnos észre kell vennem, hogy a sok kész jegyzet visszatart. Ugyanakkor a másik regényt (Térhurok) pillanatnyi impulzusok alapján írom (ezt hívom én impulzusregénynek). A kétféle munkamódszer kétféle hozzáállást igényel, de mindkettőben közös az előre gondolkodás. A második nagyobb szabadságot ad az írás során a képzeletnek, ugyanakkor több benne a hibalehetőség és több dolgot kell fejben tartanom.
TCL: Igénybe veszed tesztolvasók, tanácsadók segítségét?
GLT/SF: Igen, Mészáros Ilona, egykori írótársam, mára a legjobb barátnőm véleményére sokat adok, rengeteget segít az írás során. Felteszi azokat a kérdéseket, amiket az olvasó tenne fel, kiszűri a hibákat. Ő az egyetlen, aki eléggé otthon van a világomban ahhoz, hogy érdemben tudjon segíteni. Alie Neetah, illetve Balázs Ildikó szokott még korrektorkodni a regényeimben. Nem szoktam meghirdetni, hogy tesztolvasót keresek, ugyanis a módszerrel nagyon rosszak a tapasztalataim. Egyszer engedtem az olvasói nyomásnak. Az eredmény annyira tönkretette a teljes regényt, hogy át kellett írnom (utólag az olvasók is elismerték a hibájukat). A javított formájában viszont ismét lett egy pályázatnyertes regényem.
TCL: Az Epizódok a sarokházból című regényed nívódíjat nyert, e mellett az Éva naplóját és a Vásár című novelládat is díjazták. Hogyan emlékszel vissza a díjkiosztókra? Milyen érzések kavarogtak benned, amikor szólítottak? Mit jelentenek számodra ezek az elismerések?
GLT/SF: Az Epizódok a sarokházból már az írása során nagy szerelemem volt. Az, hogy ezért nívódíjat kaptam, életem eddigi legnagyobb elismerésének számít, már csak azért is, mert a pályázatot neves irodalomtudósok (egyetemi irodalomtanárok) bírálták el. Egy színpadon lenni két ilyen kaliberű emberrel az életem további részére meghatározta az íráshoz való viszonyomat. A díjkiosztó Szolnokon, a művelődési központban volt. Egész napos műsor járt hozzá, amit nagyon élveztünk az alkotó kollégákkal. Többféle művészeti ágban hirdették meg a pályázatot, az írók mellett képzőművészek: festők, grafikusok, divattervezők, szobrászok is részt vettek. Az ő munkáikból rendezett kiállítást sokan megnézték az előcsarnokban. Dél körül pedig kiosztották a díjakat. Sok meglepetés született, köztük az én nívódíjam is. A harmadik díjtól kezdték a kiosztást, és eléggé elkeseredtem, amikor kihirdették az első helyezettet. Egyiket sem én kaptam. Azután mondták a nevemet és a díjat… Minden írótársamnak kívánom, hogy egyszer ilyen elismerésben legyen része. Többet ért, mint addig és azóta bármi, amit az élettől kaptam. Még ma is hevesebben dobog a szívem, ha erre a napra gondolok.
TCL: Pályázol még?
GLT/SF: Már nem vonz a megmérettetés. Ezt meghagyom a többi írónak.
TCL: A címet találod ki előbb, és azt követően dolgozod ki a történetet, vagy fordítva?
GLT/SF: Előfordult mindkét variáció. Jellemzőbb, hogy történetírás közben keresgetem a legjobb címet.
TCL: Sorrendben születnek meg a fejezeteid vagy összevissza?
GLT/SF: Nagyrészt sorrendben. Így jobban észreveszem, ha kifelejtettem valamit.
TCL: Legkisebb lányod autista. Mennyi időt tudsz szánni az ápolása mellett betűvetésre?
GLT/SF: Attól függ, milyen napja van. Napi egy-két óra mindig jutna, de gyakran annyira elfáradok estére, hogy inkább olvasok, vagy tévét nézek alkotás helyett. Fejben viszont szinte egész nap írok, gondolkodom az aktuális jeleneteken.
TCL: Szembesülsz nehézségekkel írás során?
GLT/SF: Bizonyos szituációk megírása okoz gondot, pl. a szerelmi jelenetekkel mindig bajban vagyok.
TCL: Mennyi időbe telik, amíg az első karakter leütésétől eljutsz egy könyv publikálásáig?
GLT/SF: A Véres lábnyomok a levegőben az ötlettől a kiadásig huszonhét év alatt készült el. A többi lényegesen kevesebb, volt regényem, amit hat hét alatt megírtam, és egy hónap alatt kiadhatóvá szerkesztettük.
TCL: A borítóidat te tervezed, vagy szakemberekre bízod?
GLT/SF: A csináld magad mozgalom híve vagyok, kivéve ebben. Az ötleteim alapján egy grafikuslány szokta elkészíteni a borítóterveket, amihez néha a kiadó embere is hozzátesz, így alakul ki a végleges borítókép.
TCL: Többféle műfajban alkotsz. Melyik áll hozzád a legközelebb?
GLT/SF: A fantázia szülte impulzusregényeimet szeretem a leginkább. A műfaj mindegy, lehet krimi, paródia vagy fantasy.
TCL: Melyik írásod számodra a legkedvesebb?
GLT/SF: Több is van. Abszolút kedvencem az Epizódok a sarokházból című disztópia, illetve az Ikrek harca és az egyik folytatása, a Míg eljő a sötétség című sci-fi, fantasy, illetve a most írás alatt lévő Szemétkirálynő.
TCL: Mesélj egy kicsit a megszületésének körülményeiről és a történetről!
GLT/SF: A négyből válasszak egyet? Legyen az Epizódok a sarokházból. Az első képeit álmomban láttam. Pár ember, akik robbanások közepette bemenekülnek egy házba, majd az ablakon keresztül figyelik az ellenük folytatott irtóhadjáratot. A megírás ideje táján kezdték minden fórumon az emberekbe sulykolni a túlnépesedés és a környezetszennyezés, valamint a globális felmelegedés rémét, így adta magát a háttér. Mindig vonzottak az emberi sorsok, ez volt a harmadik elem. Négy hét alatt sikerült összeraknom a kisregény első hatvan oldalát. A második fele kilenc hónappal később, a Tollinga pályázati felhívására készült el.
TCL: Milyen visszajelzések érkeztek hozzád a könyveid kapcsán?
GLT/SF: Ritkán kapok visszajelzéseket, azoknak a zöme dicsérő.
TCL: Mennyire veszed a javaslatokat, kritikákat figyelembe egy következő mű írásakor?
GLT/SF: Még nem kaptam olyan visszajelzést mezei olvasótól, amit felhasználhattam volna egy írásnál.
TCL: Sokan még képtelenek megbarátkozni az e-könyvekkel, és csak kényszerből adják ki ebben a formátumban műveiket. Te hogy viszonyulsz az e-könyvekhez?
GLT/SF: Semmi bajom velük, sőt, én is sok e-könyvet olvasok. Ez a jövő.
TCL: Mi a véleményed a könyvkiadás jelenlegi helyzetéről? Hogy látod az e-könyvek és a nyomtatott könyvek párharcának jövőjét?
GLT/SF: Vannak problémák, leginkább az a furcsa, hogy az egésznek az alapját, a szerzőt becsülik a legkevésbé a kiadók. Jelenleg épp egy korszakváltás folyik a könyvkiadás területén. A végén szerintem a felosztás megváltozik, a hagyományos könyvkiadók szerepe az igényes irodalmi és ismeretterjesztő művek esetében lesz jelentős, míg a szórakoztató irodalom kikerül ebből a körből.
TCL: Miért döntöttél úgy, hogy magánkiadásban jelenteted meg a könyveidet?
GLT/SF: Tudatos döntés volt. Akkor tudok teljesen a következő könyvre koncentrálni, ha az előző már elérkezett az útja végére, vagyis megjelent. Hagyományos kiadás során ez évekbe is beletelhet, nem beszélve arról, hogy a kiadók általában szeretik a saját szájízük szerint megírt könyveket kiadni. Én viszont szeretnék önmagam maradni. És még egy ok, az anyagiak. A hagyományos kiadók szégyellni valóan keveset fizetnek a szerzőnek.
TCL: Mit gondolsz arról, hogy sokan úgy vélik, magánkiadásban csak azok a könyvek jelennek meg, amelyeket a nagy kiadók nem találtak kiadásra méltóknak?
GLT/SF: Ezt azok mondják, akik ezt gondolják a saját írásaikról. Én hiszek a munkámban.
TCL: Több self-publishinggel foglalkozó kiadónál is jelentek meg műveid, van összehasonlítási alapod. Kérlek, oszd meg velünk a tapasztalataidat! Mire érdemes odafigyelni kiadóválasztáskor?
GLT/SF: A legfontosabb, hogy az ügyintézők embernek tekintsék a szerzőt, ne tárgynak, amit ide-oda dobálhatnak, azt tehessék vele, amit akarnak. Azután a kiadási feltételek. Mindenkinek más a fontos, érdemes az összes kérdéses pontot alaposan átbeszélni. A kiadás célja szerint kell kiválasztani a legmegfelelőbbet. Én még nem találtam meg az igazit, csak kiegyeztem a legkevésbé rosszal.
TCL: Mik a terveid a jövőre nézve?
GLT/SF: Még több jó kalandregényt írni.
TCL: Mit tanácsolsz azoknak, akik maguk is tollat szeretnének ragadni?
GLT/SF: Olvasni, olvasni, olvasni! Azután írni és javítani rendületlenül. Fontos a léleknek a jó szó, de ha munkatársak választására kerül a sor, azt hívják, aki a legtöbbet akadékoskodik, mert az olvasó még nála is akadékoskodóbb lesz.
Guthné Lovasi Tündével találkozhattok az Ünnepi Könyvhéten a Publio pavilonjánál 2016. június 11-én 14-16 óra között, ahol megszerezhetitek az Epizódok a sarokházból című kötetét! Ha mégsem tudtok kimenni, látogassatok el a honlapjára!
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
2 című bejegyzés “Interjúhétfő – Vendégszerző: Guthné Lovasi Tünde/Stephanie Ford” gondolatot, hozzászólást tartalmaz