Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha egy bizonyos időszakhoz tudok kötni egy könyvet, akkor következő évben ugyanabban az időszakban szeretem olvasni ugyanazt a kötetet, vagy ha sorozat, akkor a folytatást (ha nem darálom le rögtön). 2016 karácsonyát John Kenderson és Bonnie Hagman (később Kenderson) társaságában töltöttem a Reményhajsza I-nek köszönhetően, 2017 karácsonyát szintén velük, csak immár a harmadik részt olvastam. 🙂
Ha szeretünk egy könyvsorozatot, akkor jóleső érzés visszasüppedni a regény világába – mint a Reményhajsza esetében. Az első két kötet után sok izgalomra számítottam, és nem is csalódtam.
Az előző rész két terrorista likvidálásával, és másik kettő szökésével zárult. Nem nehéz kitalálni, hogy ez adja a könyv alapbonyodalmát. Az egykori terrorelhárító zenész és volt munkatársai előkelő helyet foglalnak el a szökevények halállistáján, ezért John és Bonnie világkörüli útra küldi családtagjait. Közben a kommandósok parancsnoka egy ifjú titánokból álló csoportot szervez a veteránnak számító férfiak mellé, az új egység tagjai jelentős szerepet kapnak az események sodrásában.
A történet még épp csak bemelegedik, a Kenderson házaspár máris egy tragédiát él át. Bonnie, hogy kiheverje a megrázkódtatást, Európába utazik unokatestvérével, míg John a munkába temetkezik: klipet forgat otthon. Nem elég, hogy a múltjuk kísérti őket, mindketten vonzzák a bajt; jól jönnek korábban, a fegyveres testületeknél megszerzett ismereteik.
– El van vágva a torka – nézte unokatestvére rohamosan sápadó arcát az asszony. – Mielőtt elájulsz, add ide a mobilomat, légy szíves.
A cselekmény szerteágazó: Bonnie és John kalandjai mellett bepillanthatunk az írói babérokra törő Kristie (Bonnie nővére) és zenész férje, Richie házasságának kálváriájába, nem kell nélkülöznünk kedvenc Keegan hadnagyunkat és feleségét sem, feltűnik az előző kötetben megismert Triangle együttes és „Hófehérke” őrnagy úr, valamint nyomon követhetjük a terroristák és az új fő ellenlábas, Juanita sorsának alakulását is.
A második részről írt értékelésemben hangot adtam abbéli reményemnek, hogy a harmadik kötetben sokat olvashatok Ricoról – így is lett, saját szálat kapott. Számomra Romero Santos testesíti meg a könyvbéli latin amorózót, még akkor is, ha az írónő sokkal férfiasabb jelenségnek és öblösebb hanggal képzelte el, és teljes mértékben elhatárolódik tőle. 🙂
A Reményhajsza első és második részében a gyerekek szerves résztvevői voltak az eseményeknek, épp ezért nagyon hiányoltam őket a harmadik kötetből. Értem, hogy John és Bonnie biztonságban akarta tudni őket, de Kendersonék inkább tűntek vagány, gyermektelen házaspárnak, mint gondoskodó szülőknek. Ráadásul Kristie is rátestálta a lányát a nagyszülőkre, majd nem pont arról tett tanúbizonyságot, hogy felnőtt, érett asszony, ahogyan a férje is kivívta az ellenszenvemet. Keegan hadnagy továbbra is a szívem csücske, szorosan követi őt Patrick Hammond parancsnok, Thomas Silver nyomozó, (minden „taplóságával” együtt) Kyle Summer, és még a terrorista Ewan O’Donnellt is megkedveltem.
Le a kalappal az írónő előtt, sikerült néhányszor alaposan meglepnie, nem átall szemrebbenés nélkül véget vetni néhány karakter „földi” pályafutásának, és úgy szövi a szálakat, hogy egy pók is megirigyelné a végeredményt. Rengeteg esemény történik viszonylag rövid idő alatt, több különböző helyszínen. A szereplők néha csak keresztezik egymás útját, máskor sorsuk összefonódik; hol eltávolodnak egymástól, hogy közelebb kerülnek a másikhoz.
Az elkövetők gondolatai – bár csak hajszállal voltak lassabbak, mint Kenderson lába – megrekedtek, mert az anyósülésen helyet foglaló vezér feje full kontaktba került először az énekes cipőjének talpával, majd az első és oldalsó szélvédővel.
Ebben a kötetben egyértelműen az akcióé a főszerep, a zene és a romantika megbújik a háttérben, Kristie és Richie kapcsolatának köszönhetően viszont fókuszba kerül egy sokakat foglalkoztató kérdés: mennyire fér meg egymás mellett a karrier és a családi élet? Fontosnak tartom kiemelni a kutyás jeleneteket: az írónő igazán hűen ábrázolja az ebek viselkedését, nem mellesleg követendő példát mutat minden gazdinak.
A visszaemlékezéseknek köszönhetően azok is képet kaphatnak a könyv előzményeiről, akik nem olvasták az előző köteteket. Továbbra is fenntartom, hogy szívesen nézném a könyv képernyőre adaptált változatát.
Úgy éreztem, hogy azok a részek, amikor a szereplők elmesélik a velük történteket egy másik szereplőnek, elismételve az eseményeket, megtörik lendületet, de az írónő szellemes fogalmazásmódja és váratlan húzásai kárpótoltak érte.
Ajánlom azoknak, akik akcióban dúskáló olvasmányra vágynak.
Kövessétek az írónőt Facebookon, és csipegessetek Reményhajsza-morzsákat! 🙂
Köszönöm a szerzőnek a recenziós példányt!
Programajánló (a részletekért kattintsatok a képre):
*
Tetszett a cikk? Osszátok meg ismerőseitekkel is!
Megtaláltok a Facebookon és az Instagramon is.
Iratkozzatok fel a hírlevélre, hogy értesüljetek a friss bejegyzésekről, DIY ötletekről és akciókról, és töltsétek le az ajándék novellát!
Feliratkozom
